Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-294

148 294. orsaágos ülés nőre tekintélye, mely őt alkalmassá tenné azon reformok keresztülvitelére, melyek nélkül ezen ország el nem lehet. Nem fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon. Szónokot többen üdvözlik,) Madarász József jegyző: Hodossy Imre! (Halljuk! Halljuk!) Hodossy Imre: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Minden törvénynek és a törvényben rejlő minden intézménynek szellemét és igaz értelmét legbiztosabban akkor és abból lehet felismerni, ha a törvénynek indoka és az intézménynek ezélja magában az illető törvényben van kifejezve. Nem minden törvény van ekkép szerkesztve, hanem az 1867-iki kiegyezésnek és az arról szóló XII. t.-ez.-nek bölcs megalkotója erről is gondoskodott. Miután ezen törvénynek és az abban megalkotott intézménynek szelleméről szólni szándékozom, engedje meg a t. ház, hogy az 1867 : XII. t.-cz. indokaira és czéljaira vonatkozó néhány sorát felolvassam. (Halljuk! Halljuk!) Miután az első czikkben ki van mondva, hogy a kapcsolat Austria és Magyarország közt a pragmatica sanctión alapul, a második szakasz igy folytatja: „Megállapítván ezen ünnepélyes alapszerződés a Habsburg-ház nő ágának trónöröklési jogát, kimondotta egyszersmind, hogy azon országok és tartományok, melyek a megállapított öröklési rend szerint egy közös uralkodó alatt állanak, feloszthatlanul és elválhatlanul együtt birtoklandók. E határozottan kimondott elv folytán a közös biztosság együttes erővel leendő védelme és fentartása oly közös és viszonyos kötelezettség, mely egyenesen a pragmatica sanctióból származik. 3. §. De ezen megállapított kötelezettség mellett határozottan kikötötte a pragmatica sanctió azon feltételét is, hogy Magyarország alkotmányos közjogi és belkormányzati önállása sértetlenül fentartassék". És folytatja: „E két alapeszmét tartotta szem előtt a magyar országgyűlés azon viszonyok meghatározásánál, melyek Magyarországot a közös fejedelem uralkodása alatt álló többi országokkal közösen érdeklik". Ezen törvénynek és az ebben létesített intézményeknek kiindulási pontja és végczélja tehát kettős: a kölcsönös védelem kötelezettsége és Magyarország önállósága, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen intézménynek és ezen intézmény alkalmazásának helyessége tehát akként bírálandó meg, hogy vájjon az alkalmazás és értelmezés ezen kettős czélnak megfelel-e? (Helyeslés, ügy van! balfelöl.) Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a i minisieremök ur vezetése alatt álló kormány évek óta mindannyiszor, a midőn ezen törvény alkalmazásáról szó van, e kettős czélnak egyikét, Magyarország állami önállóságát teljesen ber 2i-én, szerdán. 1889. elhanyagolja (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon) és ezzel ezen törvénynek igaz szellemét is megrontja. Hogy ez igy van, arra hivatkozhatnám a t. ministerelnökur kormányzatának idejéből régibb dolgokra is, de én nem akarom ezeket most itt újra feleleveníteni. Mindenki emlékszik azokra, midőn kiterjesztették a közös kormánynak és a delegatiónak hatáskörét, mindenki emlékszik arra, hogy mi történt a véderő-vita alkalmával; de mondom, mindezekről nem akarok szólni, hanem csak azokat akarom felemlíteni, a mik a legutóbbi napokban történtek. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Az egyik a honvédség zászlójának a szine, a másik a magyar kir. udvartartás kérdése. A honvédségről szóló 1868-iki törvény, mely közvetlenül a kiegyezési törvény megalkotása után és ugyanazon factorok közremííködéséyeljött létre, a mely tehát kétségtelenül annak szellemében alkottatott, a honvédségben nyíltan és világosan Magyarországnak egy külön, önálló, sajátos, országos intézményét létesítette, (Helyeslés, ügy van! balfelöl) a honvédség feletti rendelkezést egészen a magyar törvényhozásnak tartotta fenn. (Helyeslés, ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) És hogy mindennek annál pregnansabb kifejezés adassék, világos szavakkal kimondatott, hogy a zászlónak színei, mely alatt a honvédség küzd, a magyar nemzeti színek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ekként interpretáltatott ez tovább is az alkalmazásban; mert ugy a honvédcsapatoknál, mint a parancsnokok lakásán alkalmazott zászló a legújabb időkig mindig a magyar nemzeti színű zászló volt. (Igaz! ügy van! a bal és szélső baloldalon.) Ez felelt meg Magyarország önállósága követelményeinek, ez felelt meg tehát az 1867: XII. t.-cz. szellemének és czéljának is. (Élénk helyeslés. Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És mit tett a kormány? Vájjon Magyarország önállósága szellemében és ennek a czélnak megfelelöleg járt-e el akkor, midőn a honvédparancsnokok lakásáról a magyar nemzeti színíí zászlót eltávolítván, oda a közös hadsereg zászlóját tűzte fel? (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon) Igy vagyunk a magyar királyi udvartartás kérdésével is. Midőn ezt a kérdést a napokban itt felvetették és követelték, hogy a magyar királyi udvartartás, mint olyan, valahára szerveztessék és létesíttessék, eszel szemben a t. ministerelnök ur az 1867-ik XII. törvényczikk, a kiegyezési törvénynek oly magyarázatával lépett fel, a mely szerint a külön magyar királyi udvartartás ezen kiegyezés értelmében egyszerűen lehetetlenség volna. Kérdem, vájjon ezen törvénynek szellemében magyarázta-e a kérdést az igen t. ministerelnök ur? (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy ezen magyarázat ugy azzal