Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-294

294. országos ülés november 27-én, szerdán. 1889. 447 mely őszintén végrehajtatnék, ma sincs megvédve. Nálunk a személyes szabadság felett nemcsak a bíróságok s itt is gyakran az iskola porát alig lerázott'kezdők határoznak, még pedig törvényben meg nem állapított eljárás és rendtartás szerint, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) de határoznak közigazgatási, rendőrségi tisztviselők is, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) a kikről talán ki lehet mondani azt, hogy 60%-a nem bir hivatala vitelére egyéb qualifieatióval, mint hogy .... PolÓnyiGózaí Biharmegyei születésű! (Derültség a szélső baloldalon.) Kapotsfy Jenő: .... minthogy őket a rendezés a hivatalban találta. Nincsenek a személyes szabadságot biztosító törvényeink, nincs bűnvádi perrendtartás ; továbbá hogy máig sincs a katonai büntető perrendtartás összhangba hozva a jog fogalmával. Azt hiszem. t. képviselőház, ezek sem igényelnek oly nagy áldozatokat, csak őszinte eljárást és jóakaratot. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) A személyes szabadság kérdéséné] meg kell említenem, hogy élénk emlékezetemben él, a mi itt Budapesten egy nrunkásgyülésen mondatott — a mi nagyon jellemzi ez állapotokat — hogy itt Budapesten a rendőrséggel szemben, amely annyit lett kárhoztatva és szidva, még csak tűrhető a munkások és iparosok állapota; de mihelyt Budapestet elhagyják, kezdik érezni a közigazgatási ügynevezett szelídebb nyomást, mely a középkori állapotokra emlékeztet és a mi ugy is van, t. képviselőház. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) 1869-ben az akkori többség és kormány megoldotta azon nagy feladatot, melyért a nemzet mindig hálával gondolhat vissza, hogy behozta a bírói függetlenséget. Azonban, azt hiszem, azok után, a mik itt a házban, kiváló országos tekintélyű jogászok által előterjesztettek, senki sem meri azt állítani, hogy nálunk a polgári és büntető igazságszolgáltatás oda fejlődött volna, a hova 17 év lefolyása alatt fejlődnie kellett volna. És, t. képviselőház, nem is az egyénekben rejlik a hiba, habár őszintén kimondom, ott sem ártana egy kis intézkedés; nem mondom, hogy tán abban rejlik a hiba, hogy ma már Magyarországon a birói qualificatió sokkal kisebb, mint az ügyvédi kvalificátio; hanem rejlik szerintem a hiba itt is abban, hogy rossz a rendszer, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) hogy nincsen szolgálati pragmatica, hogy nincs meg az igazi birói függetlenség postulatutna sem anyagi, sem pedig abban a tekintetben, hogy ne kelljen a bírónak azért, hogy a jogos előmenetelt elnyelje, a protectióhoz folyamodni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső balon.) Azt hiszem, nem lehet valami lélekemelő látványnak nevezni azt, midőn a bírákat az igazságügyminister előszobájában látjuk, valamint azt sem, mikor a jogkereső feleket a biró előszobájában találjak. (Helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hogy a jogegyenlőség és a törvény előtti egyenlőség mennyiben lett a lefolyt idők alatt keresztüívive — a mi talán szintén okozott volna sok kiadást — e tekintetben a bizonyítást teljesen rá bizhatom ép a kormánypárthoz taitozó t irókra és hírlapírókra, feleljenek azok rá. (Halljuk!Halljuk !) Végül még néhány szót a közigazgatásról. (Halljuk!) A t. ministerelnök urnak e kérdésben elfoglalt álláspontja szerintem két alternatívát mutat fel: vagy valóban hive volt ő a megyei önkormányzatnak és közigazgatásnak, vagy nem. A t. ministerelnök ur azt mondta egyik beszédében, hogy: igen és hozzá tette, hogy csak nagy nehezen fogja magát elhatározhatni arra, hogy ettől elálljon és csakis akkor, ha tapasztalni fogja, hogy ezzel a közigazgatással kormányozni nem lehet. Legutóbbi Nagyváradon tartott beszédében már elismerte azt, hogy ezzel kormányozni, ő szerinte, nem lehet és erre legfőbb indokul felhozta azt, hogy hiszen 360 írtért még joggyakornokokat sem lehet kapni. Azt hiszem, t. ház, midőn egy közigazgatás erősítéséről van szó, nem lehet kívánni azt, hogy egy végzett jogász szolgálatot vállaljon, eltekintve minden más körülménytől, 360 frtért, melyet ma nálunk egy felszabadult iparostanoncz is megkeres. Én azonban azt hiszem, hogy ez at. ministerelnök urnak nem is volt őszinte szándéka, mert ha az lett volna, nem tette volna az autonómicus megyét a közigazgatási és egyéb visszaélések góczpontjává és nem hozta volna összeütközésbe az autonómicus jogok gyakorlását a főispáni önkénynyel. És ha ápolta, fejlesztette volna erkölcsi alapon a közigazgatást, azt hiszem, ma nem állna az ország e kérdés előtt, mint égető szükség előtt. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Befejezésül, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) röviden még csak annyit vagyok bátor megemlíteni, hogy én egy bizonyos cinismust a kormányzat élén talán jogosultnak tartok, akkor, midőn tudjuk, hogy a rohamos haladni akarásban igen sok teljesíthetetlen és időszerűtlen aspiratióval állunk szemben ; azonban a közszabadságra, a közszellemre, a nemzet törekvéseinek megvalósítására nézve a legkárosabbnak tartom azt, ha egy kormány fejét nem vezeti más, mint a rideg cinismus (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) és kizárólag az, hogy a hatalmat megtarthassa. (Élénk helyeslés a szélső bal-oldalon.) Azt hiszem, a lefolyt események beigazolták, hogy a t. ministerelnök ur ma már nem vezeti a nemzetet, hogy nincs neki az a politikai iránya és 18*