Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-294
146 2M. országos ülés november 25-én, szerdán. Í8'8ft. azokat az országnak kell megfizetni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha tovább vizsgáljuk, t. képviselőház, ámult kormányzat által teremtett állapotokat, okvetlenül ki kell terjesztenünk figyelmünket a megyék és városok, mint az alkotmány védbástyáinak helyzetére is. Azon törvény, mely itt megadja a vagyonnak a kellő képviseletet a virilis intézményben, egyszersmind gondoskodott arról, hogy abban a független polgárság is érvényesíthesse a maga jogait a választásoknál. Ezen választásoknál, igen t. képviselőház, ugyanazon jelenségekkel találkozunk — kicsinyben ugyan — mint a képviselőválasztásoknál; és igy állhat be csak az az egészséges közélet helyett, hogy ott is jegyzők, tisztviselők és az állammal más egyéb tekintetekben függési viszonyban lévők választatnak meg, (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon) kik aztán saját törvénytelenségeik bírái. Felfelé alázatosak, lefelé önkénykedök, igazságtalanok. És mi fejlődik ki ebből, t. ház? Kifejlődik a közszabadságra az a veszedelmes elv, a mely a sic volo, sic jubeo-t állapította meg. És ezen elvet, t. ház, azt hiszem, nem mondok alaptalan vádat, ha azt mondom, hogy a t. ministerelnök ur személyes kormányzata állapította meg. (Igaz! TJgy van! Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) E helyütt méltóztassanak megengedni, hogy rövid szavakban kiterjeszkedjem azon vádra, mely a kormánypárt, illetőleg sajtója által az ellenzékre felhozatik, (Bálijuk! Halljuk! a szélső baloldalon) hogy t. i. magatartásával, tendentiájával veszélyezteti a parlamentarismust. Én azt liiszem, a képviselőház naplói tanúbizonyságot tesznek arról, hogy az országgyűlés mindkét ellenzéke hazafisága önzetlenül, kiváló tulajdonokkal biró vezéreinek vezetése mellett teljesítette feladatát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És, t. ház, az országgyűlés naplói bizonyára igazolni fogják azt is, hogy ezen ellenzékkel szemben, mely Európa bármely parlamentjében megállná helyét — öndicséret nélkül mondhatom, mert hisz nekem semmi részem sincs benne — hogyan bánik a t. túloldal és különösen a ministerelnök ur: kicsinylőleg és méltánytalanul. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassék megvizsgálni a hozott törvényeket, a képviselőházi tárgyalásokat, volt-e egy lényegesebb eset, midőn a t. ministerelnök ur az ellenzéknek azt a befolyást megengedte volna, mely őt a parlamentarismusnál fogva megilleti. (TJgy van! a szélső baloldalon.) Ezek után azt, hogy az ellenzék ne a ministerelnök ur személye ellen intézze támadásait, kit minden baj főokának tart, joggal követelni nem lehet, de hiába is lenne. (Helyeslés.) A t. ministerelnök ur védelmére felhozatott egyebek közt az, hogy kormányzata alatt Magyarországnak befolyása a külügyekre lényegesen emelkedett. Annak a taglalatába, vájjon áll-e ez, nem bocsátkozom, mert nincsen alkalmam ismerni ezt a helyzetet; azonban ha ez áll, azt hiszem, ez joggal vezethető vissza talán még gróf Andrássy Gyulának kormányzatára. A német birodalmi gyűlésen sokkal őszintébben felelt gróf Bismarck Herbert egy képviselőnek — gondolom Eichternek, midőn azt mondta: „nálunk a külpolitikát a császár csinálja" — mi nálunk, t. ház, azt hiszem, talán szintén az uralkodó és az udvar csinálják a külpolitikát és ugy hiszem, hogy a véderővitának alapját és okát képező ministerelnöki felületes eljárás után nagyon tanácsos volna az ő tanácsait külön még ezekre is kikérni, (Derültség és tetszés a szélső baloldalon) azonban, ha igazságosak akarunk lenni, meg kell engednünk, hogy midőn bizonyos fontos és tapintatos államférfiúi nyilatkozatokat kell tenni a képviselőházban, azt a t. ministerelnök úrra bizzák, a : mint azt a párisi kiállítás kérdésében is tapasztaltuk. (TJgy van! Élénk derültség és tetszés az ellenzéken.) Az is felhozatott, hogy azon körülmény igazolására, vájjon van-e a kormány elnök urnak tekintélye, a nemzetre befolyása, első sorban nem a nemzet illetékes, mint érdekelt fél, hanem hivatkoztak arra, hogy a külföldi sajtó ezt a ministerelnök úrral szemben elismeri. Én ezt, t. ház, ma védelemre felhozhatónak nem tartom, mert nem képzelek oly ministerelnököt, a kinek módjában ne lenne összeköttetései és tán egyéb kedveskedések által elérni azt, hogy mellette hangulatot keltsenek, reklámot csináljanak, mellesleg természetesen az ellenzék rovására is. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Különösen forrása ennek a bécsi sajtó, én azonban ugy vagyok vele, hogy valahányszor a „Fremdenblatt"-ban vagy a „Neue Freie Presse "-ben elzengett dicséreteket olvasom, mindjárt az jut eszembe, hogy milyen áron kellett ezt nekünk megérni. (Élénk derültség. Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az, t. képviselőház, hogy a kormány az elmúlt 15 év alatt, az ország kedvezőtlen helyzetére való tekintettel oly reformokat, melyek igen sok költséggel jártak volna, nem vitt keresztül, ezt még magyarázni és talán még elfogadni is lehet • azt azonban, hogy azon intézményeket sem adta meg ezen országnak, melyek egy jogállamban okvetlenül szükségesek és megkövetelendők s melyek talán nagyon csekély áldozatba kerültek volna, ez a kormány ellen minden esetre jogos vádként felhozható. Szerintem egy jogállamban elkerülhetlen szükség van lehetőleg gyorsan fejlődő bíráskodásra és jogállapotokra. A személyes szabadság, mint a jogeszme legfőbb postulatuma, nálunk oly törvénynyel, mely hatályos volna és
