Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-294

ä94. országos ülés november 27-én, szerdán, 1889. 145 De méltóztassék beletekinteni a telekkönyvek teherlapjába, szemügyre venni, hogy az iparososztály a tönk szélére jutott, a földmíves csakis jó esztendőkben képes szükségleteit fedezni és akkor is erőgyiijtő életmódja alig áll arányban még a végzendő physicai erőkifejtéssel is. A kisbirtok pusztul, a középbirtokos alig tud megfelelni a társadalmi igény és feladatoknak. Méltóztassék figyelemmel kisérai az árverési hirdetéseket, vizsgálat alá venni a takarékpénztárak, pénzintézetek váltó és követelési tárczáit s akkor okvetlenül azon következtetésre kell, hogy jussanak, hogy ha a vagyonosodás nagybirtokoknál, latifundiumoknál, egyes nagyobb tőkepénzeseknél meg van is, de az országban általánosságban nincsen meg. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) És ha megvolna is a közvagyonosodás oly mértékben, a milyen szükséges, hogy arra a mostani költségvetés A-ealiter alapítható legyen, ugy is, mint szerény egyéni meggyőződésemet hozom fel a péiizügyminister úrral szemben : miért nem foglalkozott azzal, hogy a prograssiv adó legalább is igazságos mértékben behoz-assék? Van igen sok adótétel, különösen a vadászati, kaclinentességiadó, a bélyegilleték nagyobb összegeinél, az örökösödési jogilieték nagyobb összegeknél, a melyek bizonyára igazságosabban elbírják kis mértékben a progressiv adót, mint az össznépesség azon egyenes adót, mely most általános közteherként fennáll s melyek közül többet a pénzügyminister a kivetés által folyton emel. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mindezeknél fogva, t. ház, azon következtetésre kell jutnunk, hogy a lefolyt 15 évi kormányzat alatt, a mely még más sok tekintetben sem felelt meg a hozzákötött várakozásoknak, nem fejlődött az országban a közgazdaság, nem fejlődtek az intézmények olyképen, hogy azokra ily nagy kiadási tételeket tartalmazó költségvetést realiter alapítani lehetne és mely magában viselné a továbbfejlődés garantiáit. (Igás! Ugy van! a szélső balon.) Magam is jogász lévén, elismerem azon elv helyességét, hogy a ki valamit állít, bizonyítsa is be. E tekintetben nem hivatkozhatom parlamenti múltra vagy gyakorlatra, hanem miat az intézmények éber figyelője, nemcsak egyoldalúkig, talán ellenzéki álláspontból merítem tapasztalatiamat, hanem a történetből és eseményekből, bátor vagyok azokra röviden refiectálni. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Nézetem szerint a közviszonyokban, a közéletben beállott hanyatlásnak egyik főindító oka volt azon állami kormányzati frivol igazgatás, mely a legtöbb fuBCtióiban mint hivatalos hatalommal való visszaélés és pressio nyilatkozott (Zajos helyeslés. Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) s az ez által teremtett helyzet KEPvn. NAPLÓ. 1887—92. XIV. KÖTET. nehezedik őlomsúlylyal az egész nemzetre, a közszellemre. És micsoda következtetések vonhatók le ebből? Kétségkívül az, hogy Magyarországon a közélet, a közügyekben! részvét, mely minálunk oly főfontosságú, hanyatlik, a közügyek iránti érdeklődés, a mint a legutóbbi törvényhatósági választások is igazolják, a minimumra szállott alá. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És ha ennek az állapotnak az okát keressük, csakis a hivatalos hatalommal való visszaélés melletti kormányzatra jutunk, mely a mikJnt megcsinálja a választásoknál itt a többséget, akként megcsinálja azt otthon, az állami igazgatás minden autonómnak csiífolt intézményeinél. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Es a közélet ezen hanyatlásának igen szomorú következményei lehetnek, t. ház. Mert a közönség egyrészt teljesen visszavonul s igy egészséges, nemzeti közélet ki sem fejlődhetik és másrészről különösen káros hatása van ezen hanyatlásnak magára a mai nemzeti fiatalságra, mely az ország ügyeit később hivatva lesz vezetni, mert ha mindjárt az egyetemi éveiben még netalán kap is kedvet a tüntetésekhez, kilépve az életbe, tapasztalnia kell, hogy csak két jelige alatt boldogulhat: a protectio s a szolgaiság jeligéje alatt. (Igzz! Ugy van! a szélső balon.) Ez szorítja vissza a democraticus társadalmat, mely nélkül ez ország el nem lehet. Az ellenzék részéről igen gyakran felhozatott, ugy a hírlapokban, mint itt a házban, az, hogy a jelenlegi kormányzat alatt — értve a multat — a corruptio különösen megyei közállapotainkban feltűnő módon terjed. Én, t. ház, nem azon coruptiót értem, hogy egyes hivatalokban sikkasztanak, lopnak ós csalnak. Mert utóvégre tolvajok, sikkasztok és csalók mindig lesznek, különösen a kormányzatot jellemző slendrián ellenőrzés mellett. Azt is elismerem, hogy — leszámítva némely jóakaratú elsimítási eseteket —• sújtja is őket az igazságszolgáltatás, bár nem mindig azzal a dicséretreméltó gyorsasággal, mint azokat az utczai tüntetőket, kik a ministerelnök urnak csak néhány nyugodt óráját rabolták el. (Helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) Értem azon szomorú jelenséget, azt a corruptiót, melyet Beőthy Ákost, képviselőtársam „borravaló-rendszernek" nevez. Ez a kifejezés annyival is inkább helyes, mert az ma már befészkelte magát a községi biró hivatalától fogva igen gyakran fel a legmagasabb állásokig. Igaz, hogy alul talán csak egy liter bornál kezdődik, felül azonban igen csinos, tetemes üzletekké alakulnak, melyeket ha az illetők maguk fizetnék, még nem volna oly nagy baj, de 19