Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-294

294. orsiAgos ülés november 37-én, szerdán. 1889. \%,\ fel különösen a városoknak, melyekben az utilitarius áramlat megdöbbentő arányban terjed. Az én igen tudós képviselőtársam Herman Ottó múlt alkalommal politikai állapotunkról azt állította, hogy az csupa hypocrisis. Ő sem mondott eleget. Ennél sokkal több. Egy nagy valótlanság. Valótlanság nálunk maga a ministerium, (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon) mely egyáltalában nem felel meg azon fogalmaknak, a melyeket más alkotmányos országok egy ministeriumhoz fűznek, (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon) a hol minden minister ugyanannyi egyéni politikai tényező. Nálunk — tudom, tagadni fogják, de tény, hogy a ministeriumban csak egy politikai tényező van és ez a ministerelnök ur. (Helyeslés. Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez egy szikrát sem von le azon tiszteletből, melylyel a jelenlegi minister urak személyisége, tehetségei és szakéitelme iránt viseltetem, de ez tény. Nálunk a parlament egy nagy valótlanság. Nálunk nem veszi irányát a többségtől a ministerelnök, hanem ő adja az irányt a többségnek, mert hiszen ő csinálta. (Helyeslés. Ügy van! a bal- és'szélső baloldalon.) Nem szolgája a parlamentnek, hanem ura. (Igaz! ügy van! abalés szélső baloldalon.) Nem tehetek róla, uraim, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ez a visszás helyzet kihat a jelenlegi pártokra is és hogy én e pártoknak egyikét sem tartom sem alakjukban, sem műkő désükben elég alkalmasaknak arra, hogy az országnak nagy politikai regeneratióját keresztülvihessék. Bocsássanak meg a t. képviselő urak, de kénytelen vagyok kijelenteni azt, hogy én ugy találom, hogy nálunk valamennyi párt ugyanazon egy bajban leledzik, csak a fokozatban különbözik. Önök, uraim, a kormánypárton nem akarnak semmit, vagy a mi még ennél is rosszabb, mindig azt akarják, a mit a ministerelnök ur. (Derültség. Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Önök, ezen az oldalon többet akarnak, mint a mennyi erejök van annak elérésére, sőt hozzáteszem, mint a mennyire az országnak a jelen viszonyok közt szüksége van. Önök, uraim, ezen az oldalon, közvetlen mellettem, nem akarnak eleget. (Élénk derültség.) És ezt elmondhatom azon nagyszabású szónoklatok után is, a mik ezen oldalról elhangzottak. A nagyszabású elveket, a miket kimondták, feltétlenül aláírom én is és épen azért sajnálom, hogy ezen nagyszabású elvek azután 5 sovány pontban nyertek kifejezést, oly pontokban, a melyeknek én átmeneti, előkészítési értéket sem tulajdonítok, ha csak annak végeredményekép ki nem mondatik minden equivocatio nélkül a magyar hadsereg. (Élénk helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) Távol áll tőlem bármit praecipitálni akarni, sokkal jobban fel tudom fogni a helyzetet, a külügyek állapotát, hogy sem ilyesmi eszem ágában volna, de még a legrendesebb körülmények közt is értek annyit a katonai technicához, hogy tudhassam azt, hogy ily nagy reformoknak keresztülvitele csak fokozatosan történhetik. De tudom azt is, hogy ha valahol, a politikában áll az, hogy egy elkövetett hibát sokkal nehezebb helyre ütni, mint újat alkotni. Nem is azt kifogásolom én a jelenlegi kormányban, hogy a nemzet jogos, törvényes óhajtásának érvényt szerezni nem tud; hanem igenis azt, hogy még az előkészületek és a fokozatos fejlesztésnek is útját állja. Ott van a véderő-törvény. Mit kívántunk itt? Azt, hogy ifjaink magyar nyelven tehessék le a tiszti vizsgát. Megtagadták. Szorgalmaztuk azt, hogy a tannyelv magyar legyen a magyarországi katonai intézetekben. Megtagadták. Szorgalmaztuk a magyar katonai akadémia felállítását, erre a ministerium azt mondja, hogy Magyarországon csak olyan katonai akadémiát lehet felállítani, mint a bécsújhelyi. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső haloldalon.) Ilyenkor aztán ne csodálkozzék a t. ministerelnök ur, ha személyében látván az akadályokat, személye néha élepebben is megtámadtatik, mint különben. He méltányolni tudom még azt a nehéz helyzetet is, a melyben urunk királyunk, fejedelmünk van ; olyan fejedelem, ki olyan két állam fölött uralkodik, melyek nemcsak politikailag, de geographiailag és ethnographiailag oly nagyon különböznek egymástól, a melyeknek alig vannak érintkező pontjaik, alig vannak olyan érdekeik, a melyek egyezők, de igen sok épen ellentétes. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De hát e tekintetben is, mégis csak a kormányt hibáztatom, hogy fel nem világosítja ő Felségét, hogy bármilyen nehéz a kérdések megoldása, az a politika. a melyet követ, mindenesetre a legrosszabb, mert olyan, mely senkinek sem tetszik, senkit sem elégít ki, nem elégít ki senkit ezen — és nem elégít ki senkit a túlsó oldalon sem. Nekem, t. ház, mindig az volt a meggyőződésem, hogy az osztrákmagyar monarchia kérdésének az az egyedüli megoldása, hogy Magyarország legyen a szó legszorosabb értelmében magyar és Austria német. Ha ezen az alapon nem tudják megoldani a kérdést, nincs az, aki más alapon sikeresen megoldja. De hát nem csoda, ha a fejedelem megtéved ítéletében és bírálatában a magyar közjog felett, mikor ezt a magunk ministerei oly gyarlóan commentálják és ugyancsak nem követik azt, a minden politikusnál nagyon megengedhető — hogy ugy mondjam — fogást,hogy a mi kétséges,azt is ami javunkra magyarázzák, hanem elkövetik azt a hibát, hogy még a mi világos is, azt is Austria javára magyarázzák. (Ugy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Gajári Ödön t. képviselőtársam felpanaszolta