Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-294
142 2M. orsüágos Ülés notember 27-«, weriáB. 1889. a múltkor, hogy Kaas Ivor t,. képviselőtársam Andrássyt, mintegy fausse positióba, sőt ellentétbe akarta helyezni Tisza Kálmánnal. Nyugodjék meg a t. képviselő ur, mert a közjog tekintetében és a véderő kérdésében tökéletesen egy alapon állanak. És itt cs&k azt ismételhetem, a mit nemrég választóim előtt elmondottam, hogy abban, a mit ezen urak a véderő keletkezésére és különböző phasisaira nézve elmondottuk, egy betű igaz sinc1 . (Halljuk! Halljuk!) Nem igaz, hogy a nemzet 1868-ban lemondott a magyar hadsereghez való jogáról, nem igaz, hogy a magyar véderő .szervezetét ugy tekintették, mint a melyet megváltoztatni nem lehet, nem szabad, sőt ellenkezőleg még a kiegyezés kedvéért is csak azért fogadtatta el, mert bizton hitte, hogy a honvédség idővel magyar hadsereggé fog kifejlődni és ez a kérdés magától fog békésen megoldatni. (Helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Nem igaz az, hogy az 1867 : XII. t.-ez. kétoldalú szerződés. Igenis alaptörvény, a melyet józan politikus érinteni nem fog, de a kétoldalú szerződésnek sem kiil-, sem belkellékével nem hír; olyan törvény, mely egyenesen és kizárólag a magyar országgyűlés hatáskörébe esik (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nincs igaza Madarász József t. képviselőtársamnak sem, a ki azt állítja, hogy az 1867-iki kiegyezés álláspontja olyan, a melyen Magyarországon 1848-ban kivívott jogokat érvényesíteni nem lehet. Megvallom, kénytelen vagyok ugy neki, mint pártjának azt a szemrehányást tenni, vagy is azt mondani, hogy igen nagyon hibáztak, midőn 1867-ben magok is feltétlenül erre az alapra állottak s elfecsérelték azon nagy és becses erőt, a melylyel még a számarányban is akkor birtak és ha azokat ezen törvény fejlesztésére fordították volna, nem volnának azon helyzetben, hogy most már azok foszlányait sem birjuk többé. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Biztosítva van a magyar nemzet és az országgyűlés rendelkezési joga anyagi kérdésekben, de biztosítva van a magyar hadseregre nézve is. Én ezen az alapon állok, ezen követelem a magyar hadsereget, mert benne van a véderő-törvényben, hogy a hadsereg kiegészítő része a magyar hadsereg s ennek postulátuma az, hogy az magyar hadsereg legyen, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) De hát, t. képviselőtársam, itt is a mi hibánk, hogy a nemzet óhajai ebben a tekintetben nem teljesültek? önök sem hibásak, mert folytonosan sürgették, igaz, hogy azt, a mi lehetetlen, de még is sürgették, hogy magyar hadsereg legyen; hanem hibája a többségnek, a melyben 22 esztendő alatt — szerénységgel legyen mondva — de öntudatosan mondhatom, hogy én voltam ki a főrendiházban kétszer is szorgalmaztam a magyar hadsereget. (Éljenzés a bal- és snélső baloldalon.) T. ház! Tudom én, hogy egy kissé visszás helyzetben állok itt, a mennyiben a beszédem resumeja az, hogy voltaképen e házban senkinek sincs igaza. (Derültség a bal- és szélső baloldalon,) Ezt talán különezködésnekvagy önhittségnek mondhatnák, ha azt is állítanám, hogy csak nekem van igazam. De ezt én sohasem állítottam, sohasem képzeltem magamról. Nem is szólaltam volna fel, ha egyedül volnék ebben a véleményben. De hivatkozhatnám személyesen egyesekre itt e házban és sokakra a házon kivül is, a kik a mostani pártállásukat, a pártaiakulásokat czélszertínek és czélravezetőnek nem hiszik. Ezzel foglalkozott a sajtó nagy része, már igen régen és mondhatom, hogy sokkal élesebben fejtette ezt ki a kormánypárti sajtó egy része, mint az ellenzéki. Hivatkozhatnám száz és száz példára ennek illustrálásául, de csak egyet akarok a t. háznak felhozni. Jó és rossz időkben a tévedések, valamint a világosság korában egy politikai eszmének varázsa uralta szelleme uralkodót', ez adott a nemzetnek erőt és rnganyosságot. De ma mit nyújtunk a nemzetnek, a mi azt felemelje? Egy megcsontosodott pártéletet, melyben a szabad gondolat elsorvad, egy az egyensúly mechanicai törvénye által uralt politikát, (Élénk tetszés a baloldalon,) melyben csak utólagosan találják fel az életindokokat, (ügy van! balfelől) folytonos küzdelmet az államnak és társadalomnak mindennapias nyomorai ellen, melynek győzelmi díja legjobb esetben sem lehet több, mint erőt nyerni kicsinyes nyomorúságok elleni további küzdelemre. Mi nagyot bir az ilyen állapot eredményezni. Bizhatik-e a nemzet ilyen állapotokba az igért javulás valósulásában. Kikel a czikkiró továbbá az általános közöny, a közszellem hiánya ellen és igy végzi: „A kormány férfiainak ép ugy, mint a pártoknak feladata a politikai regeneratio müvét megalkotni, mely nélkül még a pénzügyek rendezése is csak múlékony kísérlet fog maradni." E czikknek irója Falk Miksa, (Derültség balfelől.) ugyanaz a Falk Miksa, a kinek (Halljuk! Halljuk!) vezérczikkeit hajdanában még Amerikában oly mohón kapkodtuk el egymás kezéből, a mikor Falk Miksa czím alatt jelentek meg; most valószínűleg máskép van. De e czikk egészében azt mondja, a mit én mondok, csakhogy sokkal szebben és ékesebben, mire én képes nem vagyok. És miután ezen regeneratiót és egyáltalában politikai állapotunknak sánálását a jelenlegi kormánytól sem várom, ennélfogva természetesen irányában bizalommal nem viseltetem, a költségvetést el nem fogadom. (IíeIgeslésbalfelől. Tisza Kálmán ministerelnök távozik a teremből.) Kérem a ministerelnök urat, legyen szíves még egy pár szavamat meghallgatni. (Tism