Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-294

142 2M. orsüágos Ülés notember 27-«, weriáB. 1889. a múltkor, hogy Kaas Ivor t,. képviselőtársam Andrássyt, mintegy fausse positióba, sőt ellentétbe akarta helyezni Tisza Kálmánnal. Nyugodjék meg a t. képviselő ur, mert a közjog tekintetében és a véderő kérdésében tökéletesen egy alapon állanak. És itt cs&k azt ismételhetem, a mit nemrég válasz­tóim előtt elmondottam, hogy abban, a mit ezen urak a véderő keletkezésére és különböző phasi­saira nézve elmondottuk, egy betű igaz sinc­1 . (Halljuk! Halljuk!) Nem igaz, hogy a nemzet 1868-ban lemon­dott a magyar hadsereghez való jogáról, nem igaz, hogy a magyar véderő .szervezetét ugy tekintették, mint a melyet megváltoztatni nem lehet, nem szabad, sőt ellenkezőleg még a kiegye­zés kedvéért is csak azért fogadtatta el, mert biz­ton hitte, hogy a honvédség idővel magyar had­sereggé fog kifejlődni és ez a kérdés magától fog békésen megoldatni. (Helyeslés a bal- és szélső hal­oldalon.) Nem igaz az, hogy az 1867 : XII. t.-ez. kétoldalú szerződés. Igenis alaptörvény, a melyet józan politikus érinteni nem fog, de a kétoldalú szerződésnek sem kiil-, sem belkellékével nem hír; olyan törvény, mely egyenesen és kizárólag a magyar országgyűlés hatáskörébe esik (Helyes­lés a bal- és szélső baloldalon.) Nincs igaza Madarász József t. képviselő­társamnak sem, a ki azt állítja, hogy az 1867-iki kiegyezés álláspontja olyan, a melyen Magyar­országon 1848-ban kivívott jogokat érvényesí­teni nem lehet. Megvallom, kénytelen vagyok ugy neki, mint pártjának azt a szemrehányást tenni, vagy is azt mondani, hogy igen nagyon hibáztak, midőn 1867-ben magok is feltétlenül erre az alapra állottak s elfecsérelték azon nagy és becses erőt, a melylyel még a számarányban is akkor birtak és ha azokat ezen törvény fejlesztésére fordították volna, nem volnának azon helyzetben, hogy most már azok foszlányait sem birjuk többé. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Biztosítva van a magyar nemzet és az or­szággyűlés rendelkezési joga anyagi kérdésekben, de biztosítva van a magyar hadseregre nézve is. Én ezen az alapon állok, ezen követelem a magyar hadsereget, mert benne van a véderő-törvényben, hogy a hadsereg kiegészítő része a magyar had­sereg s ennek postulátuma az, hogy az magyar hadsereg legyen, (ügy van! a bal- és szélső bal­oldalon.) De hát, t. képviselőtársam, itt is a mi hibánk, hogy a nemzet óhajai ebben a tekintetben nem teljesültek? önök sem hibásak, mert folytonosan sürgették, igaz, hogy azt, a mi lehetetlen, de még is sürgették, hogy magyar hadsereg legyen; hanem hibája a többségnek, a melyben 22 esz­tendő alatt — szerénységgel legyen mondva — de öntudatosan mondhatom, hogy én voltam ki a főrendiházban kétszer is szorgalmaztam a magyar hadsereget. (Éljenzés a bal- és snélső bal­oldalon.) T. ház! Tudom én, hogy egy kissé visszás helyzetben állok itt, a mennyiben a beszédem re­sumeja az, hogy voltaképen e házban senkinek sincs igaza. (Derültség a bal- és szélső bal­oldalon,) Ezt talán különezködésnekvagy önhittségnek mondhatnák, ha azt is állítanám, hogy csak nekem van igazam. De ezt én sohasem állítottam, soha­sem képzeltem magamról. Nem is szólaltam volna fel, ha egyedül volnék ebben a véleményben. De hivatkozhatnám személyesen egyesekre itt e ház­ban és sokakra a házon kivül is, a kik a mostani pártállásukat, a pártaiakulásokat czélszertínek és czélravezetőnek nem hiszik. Ezzel foglalkozott a sajtó nagy része, már igen régen és mondhatom, hogy sokkal élesebben fejtette ezt ki a kormány­párti sajtó egy része, mint az ellenzéki. Hivatkoz­hatnám száz és száz példára ennek illustrálásául, de csak egyet akarok a t. háznak felhozni. Jó és rossz időkben a tévedések, valamint a világosság korában egy politikai eszmének varázsa uralta szelleme uralkodót', ez adott a nemzetnek erőt és rnganyosságot. De ma mit nyújtunk a nemzetnek, a mi azt felemelje? Egy megcsontosodott párt­életet, melyben a szabad gondolat elsorvad, egy az egyensúly mechanicai törvénye által uralt po­litikát, (Élénk tetszés a baloldalon,) melyben csak utólagosan találják fel az életindokokat, (ügy van! balfelől) folytonos küzdelmet az államnak és társadalomnak mindennapias nyomorai ellen, mely­nek győzelmi díja legjobb esetben sem lehet több, mint erőt nyerni kicsinyes nyomorúságok elleni további küzdelemre. Mi nagyot bir az ilyen álla­pot eredményezni. Bizhatik-e a nemzet ilyen álla­potokba az igért javulás valósulásában. Kikel a czikkiró továbbá az általános kö­zöny, a közszellem hiánya ellen és igy végzi: „A kormány férfiainak ép ugy, mint a pártoknak feladata a politikai regeneratio müvét megalkotni, mely nélkül még a pénzügyek rendezése is csak múlékony kísérlet fog maradni." E czikknek irója Falk Miksa, (Derültség balfelől.) ugyanaz a Falk Miksa, a kinek (Halljuk! Halljuk!) vezérczikkeit hajdanában még Amerikában oly mohón kapkodtuk el egymás kezéből, a mikor Falk Miksa czím alatt jelentek meg; most valószínűleg máskép van. De e czikk egészében azt mondja, a mit én mon­dok, csakhogy sokkal szebben és ékesebben, mire én képes nem vagyok. És miután ezen regenera­tiót és egyáltalában politikai állapotunknak sáná­lását a jelenlegi kormánytól sem várom, ennél­fogva természetesen irányában bizalommal nem viseltetem, a költségvetést el nem fogadom. (Iíe­Igeslésbalfelől. Tisza Kálmán ministerelnök távozik a teremből.) Kérem a ministerelnök urat, legyen szíves még egy pár szavamat meghallgatni. (Tism

Next

/
Oldalképek
Tartalom