Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-293

1S6 298. ©rszftgos ülés november Síft-án, kedden. 1888. hónappal később a ministerelnök a kormánynak tagja volt, akkor ugyanazt az adóemelési politikát az ő hozzájárulásával az a eabinet, melynek ő tagja volt, a ház elé terjesztette és keresztül is vitte, nyilván ugy gondolván a ministerelnök ur, hogy az 8 cabinetbe lépése az ország közgazdasági erejét és adóképességét annyira emelte. (Élénk helyeslés, tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon) De hát, t. ház, ez a hátsó ajtó csakugyan a legvékonyabb volt és ezen a ministerelnök ur is csak erőltetve mehetett keresztül. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) De midőn azután (Halljuk! Halljuk!) az ő kormányzata alatt a közigazgatási reform kérdései kerültek szóba, akkor n ministerelnök ur sohasem mondotta azt, hogy ő a munieipalis közigazgatásnak a híve, hogy ő evvel az elvvel él és hal, evvel az elvvel áll és bukik, hanem azt mondotta, hogy ő egyelőre ezen a talajon fogja megkísérlem a közigazgatás javítását (Derültség és tetszés balfelől) és ha majd meggyőződik arról, hogy e téren az lehetetlen, akkor át fog lépni egy más közigazgatási alapra. (Derültség és tetszés balfelől.) És most, (Halljuk! Halljuk!) midőn az állami közigazgatás eszméjét bizonyos resignatio hangján magáévá tette, hozzátette azt, hogy ha a közigazgatási reformra vonatkozólag az összes törvényhozási munkálatok meg lesznek téve, akkor ezek a szakértőknek ítélete alá lesznek bocsátandók, mert ez a reform csak akkor üdvös, ha annak helyességéről az egész nemzet meg van győződve. (Derültség és tetszés balfelöl) Hát, t. ház, mikor fog oly eset beállani, hogy a t. ministerelnök ur, ha a politikai opportunitas épen igy hozza magával, ne hivatkozhassak arra. hogy a nemzet nincs még meggyőződve ezen reform üdvös voltáról, (Derültség balfelől) ennek folytán az a feltétel nem teljesült, a mely mellett ezt egyedül kivihetőnek tartja? (Élénk derültség és tetszés abaloldalon.) T. ház! A ki ily eljárásokra Jszoktatta az országot;] a ki egy egész politikai iskolát nevelt azon az alapon, hogy dőreség bizonyos elvekhez tántoríthatatlanul ragaszkodni s ahhoz kötni politikai existentiáját; (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon) a ki meghonosította a politikai opportunismust — nem abban az értelemben, melyben az helyes, hogy tudniillik a nemzetnek körülményeivel és az országnak viszonyaival számolni kell — hanem a ki meghonosította a politikai opportunismust abban az értelemben, hogy saját hatalmi positiójának feltételeivel kell mindenek előtt számolni: (Helyeslés a balon) az azután, t. ház, ne csodálkozzék azon, hogy ha, nem tudom hányadik fordulásánál azt mondják neki: meglehet, ha a tényeket fogjuk látni, meg fogunk előttük hajolni, de egyelőre a psychologia minden törvénye szerint ép ugy, mint nem hiszszük őt képesítettnek arra, hogy az általa képviselt rendszernek ellenkezőjét szivének és hitének egész melegségével felkarolhassa: ugy nem is bizhatunk ama kijelentés őszinteségében, hogy ő az új rendszert valóban felkarolni, egész befolyásával előmozdítani fogja. (Élénk helyeslés balfelől.) Pedig ez oly reform, melynek nem elég egyes szakministerek jóakaratával és helyes kezdeményezésével létesíttetni: ebben aztán csakugyan egy egész cabinetnek solidarisnak kell lenni, nemcsak a reform elfogadásában, hanem abban a melegségben, abban a belső hitben, abban a minden nehézséggel daezoló és ha azok a nehézségek le nem győzhetők, saját állását hozzákötő odaadásban, mely egyedül vihet czélra ily nagy reformot. A másik tévedés, mely azok okoskodásában rejlik, kik a ministerelnök urnak hatalmi positióját akarják felhasználni a reform keresztülvitelére, az. hogy e hatalmi positio nem az, a mi volt. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Én nem tudom elképzelni azt, hogy at. ministerelnök ur mai parlamenti és politikai helyzetében egy újabb nagy viharral szembeszállni, daczolni birna. Nem látom azt, hogy oly reformnál, melynek keresztülvitelénél tagadhatatlan, számos magánérdeket kell sérteni, számos tiszteletreméltó érzéssel kell leszámolni, számos előítélettel kell megküzdeni, egyszóval: melynek keresztülvitele önmagában is a képzelhető legnagyobb parlamenti és politikai nehézségekkel fog járni; nem képzelhetem azt, hogy a ministerelnök úrban jeleulegi, a véderő-vita utáni positiójában is meg legyen az az erkölcsi, az a parlamenti és politikai erő. mely e nehézségekkel diadalmasan szembeszálhatna. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Sőt ellenkezőleg. Azt hiszem, hogy a ministerelnök urnak utóbbi politikai szereplése ellen felhalmozódott ellenszenvek és jogos hazafias neheztelések folytán az ő résztvétele nem előmozdítani, hanem megnehezíteni fogja a reform mű keresztülvitelét. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, mit jelent egyáltalán a reform? Mit jelent a reform korszak? Csak egyes intézmények átalakítását? Csupán új törvényhozási initiativákat, új törvény-alkotást? Korántsem. A reform, melyre az országnak szüksége van, jelenti nem kevésbé a kormányzati szellem teljes átváltoztatását. Valamint az intézményeknek oda kell átalakulniuk, hogy azok a pártatlan állami akaratnak és nem a pártinak urnak legyenek czélszerü eszközei: a kormányzati szellemnek is oda kell átalakulnia, hogy előtte ne legyenek a párturalom követelményei azon minden egyebet elnyomó szempontok, melyeknek feláldozzák gyakran a közhivatalok tekintélyét, a közhivatalok vitelének erkölcsi tisztaságát és nagyon aok