Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-293

m. orseftgos ülés november 'Mán, kedden. 18Ö. ^$7 körülményben az azok vitelére czélszerű egyének kiválasztását, (Ugy van! balfelöl.) Már most, t. ház, képzelhető e a kormányzati szellemnek e teljes átalakítása? Képzelhető e mindazon egyéneknek az eltávolítása, a kik közigazgatásunkut eddig compromitálták (Igás! Ugy van! balfelöl) és a kiket egy t. barátom igen találóan ezen kormányrendszer sleppjének nevezett? Képzelhető-e az a szükséges epuratio, ha ennek minden egyes phasisa, minden egyes ténye annaka koroiányférfiúnaksúlyos eompromissiójával jár, a ki ma még a kormány feje? (Élénk helyeslés balfelől.) Hiszen, t. képviselőház, a kormány fejére való tekintet szükségképen meg fogja akasztani azon erélyes szakminister kezét, a ki a dolgoknak mélyére, fenekére akar hatolni az ő vezetése alá rendelt közigazgatási ágnak intézésében, személyzetének újjá szervezésében, sőt még új instructiók kiadásában is. (Elénk helyeslés a baloldalon.) De, t. képviselőház, belügyi reformok és a kormányzat szellemének a belügyekben való átalakítása nem merítik! azt, a minek gyökeresen át kell változnia, hogy egészséges állapotok álljanak be és hogy mi eljárásunkat módosítsuk; gyökeresen változni kell a nemzet közjogi képviseletének, hogy ugy mondjam, azon diplomáira! ügykör vitelének is, a mely a ministerelnököt a mi alkotmányunk és a monarchia másik államához fennálló viszonyunk szerint megilleti. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És itt, t. ház, eljutottam oda, hol GrajáriÖdön t. képviselő ur tegnapi beszédével kell egy kissé behatóbban foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur leginkább Ábrányi Kornél t. barátomnak előadásával foglalkozott. Hogyis ne! Hiszen a t. képviselő ur specialitását képezi azon altató szereknek felszolgálása, a melyek különösen közjogi és katonai kérdések élessé válásának idejében a háznak és a közönségnek beadatni szoktak. (Élénk derültség és tetszés a baloldalon.) A t. képviselő ur azt a feladatot, a melyre vállalkozott, tagadhatatlan jó ízléssel és teljes parlamenti fiuomsággal oldotta meg, a mint rendesen az ő előadásaiban ezeket a tulajdonságokat mindenki szívesen constatálja. De a t. képviselő árral szemben mindenekelőtt tartozom egy rectificatióval, a melyet megtenni talán erkölcsi kötelességem részint elhunyt, részint itt jelen nem levő politieusok iránt, a kikhez engem a szoros barátság kötelékei fűznek. A t. képviselő ur ugyanis a közjogi alapon álló ellenzék közjogi álláspontjában három epochát különböztet meg, melyeknek egyikét tévesen tulajdonítja ennek az egész pártnak, mert azt legfeljebb e párt néhány tagjának tulajdoníthatja, azoknak tudniillik, kik mindjárt 1875-ben báró Sennyey Pál, boldogult hazánkfiának vezérlete alatt, mint jobboldali ellenzék alaknltak meg. Hiszen a mai mérsékelt ellenzék legnagyobb része akkor nemcsak ama pártnak, de talán e háznak sem volt tagja. De én az voltam és igy magamra s azokra nézve, kik hasonló helyzetben vannak, elfogadom a t. képviselő ur kritikáját és azt a kötelezettséget, hogy megjegyzéseimet arra megtegyem. (Haltjuk! Halljuk!) A t. képviselő ur akként jellemzi a Sennyeypárt politikáját, hogy az ugy közgazdasági, mit\t katonai téren a közjogi alap összezsugorítása felé törekedett az Austriával való szorosabb közösség létesítése felé. És ezen nézetének támogatására felhozza azt, hogy a közgazdasági kiegyezés alkalmából a fogyasztási adók jövedelmének közössé tételét irta zászlajára és a katonai kérdésekben a honvédségnek a hadsereggel szorosabb kapcsolatát. En, t. ház, nem tudom, hogy ezen tételeknek elseje, a fogyasztási adók jövedelmének közössé tétele, mennyiben jelenti a közjogi alap összezsugorodását, midőn az azok feletti törvényhozás tekintetében ma is meg van kötve az ország keze, tehát csak a cassában, a melybe azok befolynak, állana elő a különbség, (Igaz! Ugy van! a bal- és ssélsö balon) annyit azonban mondhatok a t. képviselő urnak és a t. háznak, hogy midőn ez a kérdés — nem ebben a házban, hanem a pártkörben tárgyaltatott, felmerült azon eszme, hogy miután annak keresztülvitele az akkori viszonyokhoz képest Austriára nézve tagadhatlanul pénzügyi hátrányt fogna jelenteni, az osztrák politikusok erre csupán közjogi áldozatok árán, a közjogi kötelékeknek szorosabbra főzése árán lettek vólnak hajlandók, nevezetesen a delegatiók hatásköre tágítása árán. S midőn ez a körülmény a körben felmerült, báró Sennyey egész határozottsággal kijelentette, hogy bár ő ezen eszmét helyesnek tartja: közjogi áldozatokat és a delegatiók hatáskörének tágítását azért cserébe adni semmi körülmények között sem hajlandó. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ezt talán elhiszik nekem. Többen vannak t. képviselőtársaim közül, a kik jelen voltak azon a conferentián s a kik néhai báró Sennyey Pál ezen határozott kijelentését hallották. Én nem vitatom: mennyiben helyes, mennyiben nem a közvetett adók jövedelmének közössé tétele, hanem hogy azon felfogás, mely azt közjogi áldozatok árán semmi esetre sem akarta létesíteni, a mely a delegatiók hatáskörének mindennemű tágítását visszautasította, közjogi puritanismuä tekintetéből megállhat azon kormánypolitika mellett, mely Bosnia occupatiója után a delegatiók hatáskörét tényleg kibővítette: ez előttem kétségtelen. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A másik, a mire képviselő ur hivatkozott, a honvédségre vonatkozó programra volt. Ez igaz. De itt aztán a képviselő ur csak az egyik részét idézte annak, a mit báró Sennyey a katonai kér-