Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-288

188. trsságot Ülés november 9Ö-än, szerdái. 1ɧ§. 7 hullanának porba és az egyensúly vagy el nem éretnék, vagy — a mi ennél még fontosabb — jövőre is nem biztosíttatnék. (Élénk helyeslés a halés szélső baloldalon.) Ezen szigorú ellenőrzés kötelessége az, a mely engem arra utal, hogy mielőtt magáról a politikai helyzetről szólanék, foglalkozzam e költségelőirányzattal is; (Halljuk ! Halljuk !) annál is inkább, mert hiszen részletesebben és behatóbban magával az előirányzattal eddig még senki sem foglalkozott és mert szükségesnek tartom, hogy épen a mai helyzetben, az egyensúlynak ugy szólván mámorában, mutassunk rá azon aggályokra is, a melyek az előirányzat tekintetében indokoltan fenforognak és ezekből merítsünk némi tanulságot arra, hogy pénzügyi politikánkban mily arányt, milyen eljárást és szigort kellessék jövőre követni. (Halljuk! Halljuk !) T. ház! Az előirányzatnak felfogásom szerint van egy általános —nem akarom eszóthasználni— hibája, de mondhatnám gyengéje. Ez azon körülmény, hogy az előirányzat az 1888-ik évi pénzügyi eredményekhez alkalmazkodik, azon év eredményéhez;, mely tudvalevőleg legalább a termelés mennyisége tekintetében, Magyarországgazdasági éveinek egyik legjobbika volt. Felfogásom szerint tévedés tehát ezt normális esztendőnek elfogadni és csakis annak eredményeihez alkalmazni az előirányzatot; mert hogy mit jelent Magyarországon egy jó mezőgazdasági év, azt semmi sem igazolja jobban, mint ha az 1887-iki zárszámadási eredményt az 1888-ikival összehasonlítjuk. 1888-ban ugyanis azt találjuk, szemben az 1887-iki zárszámadói eredményekkel, hogy a bevételeknek némely ágazatában 19,900.000 frt fejlődés mutatkozik; néma végeredményt értem, hanem némely ágazatok ered menyeit és különösen azon ágazatokéit, melyek egy jó gazdasági esztendővel szoros kapcsolatban állnak. Igaz, hogy ezen eredményekre befolyással volt az azon évi előirányzat soliditása is. Hogy mennyiben van ebben része a t. kormánynak, mennyiben nincs, azt vita tárgyává tenni nem akarom. A t. előadó ur legjobban tudhatja, hogy a múlt évi előirányzatainknál, különösen pedig 1887-ben mily állást kellett elfoglalnia a pénzügyi bizottságnak, hogy csak a rendes kiadásoknál 6 millióval kellett a kiadásokat emelni, hogy ez által előirányzatunkat soliddá tegye. De elismerem a tényt, hogy a realitásnak szintén befolyása volt ezen eredményekre. Befolyása volt továbbá az időközileg megalkotott törvényeknek is; mert hiszen tudjuk, hogy a szeszadóból befolyt pótadó, másfelől pedig az apróbb indirect adók emelésének eredményei már az 1888-ik évben nagyobb hatással voltak az előirányzat teljesülésére. De legfőbb rész mindenesetre a jó év eredményeit illeti, mert kétségbevonhatatlan tény, hogy a direct adók sokkal jobban befolytak, az indirect adók emelkedtek, a vasúti bevételek szaporodtak ég az üzemek eredményei szintén tetemes szaporulatot mutatnak : mind oly körülmények, melyek főkép azért kedvezőek, roert a gazdasági év jó volt, de semmi esetre sem azon tünet eredményei, a mely tünet a pénzügyeknek egyik évről a másikra való fejlődésében máskép volna megmagyarázható,mint rendkívüli tényezők közrehatása által. Én azért, t. ház, magam részéről óva iotek mindenkit és kérem a t. kormányt, hogy előirányzatainak készítésében lehetőleg normális alapokra helyezkedjék; ne vegye figyelmébe az egyes rendkívüli évek eredményét, hanem igyekezzék az előirányzatot azon átlagok szerint elkészíteni, melyek annak reális alapját képezhetik, (Helyeslés a baloldalon) mert a kormányt az eredmény dicsősége csak akkor illeti meg, ha az eredmény az előirányzattal összhangban áll s ahhoz közel jár. Ha most már ezen nézeteket alkalmazom az előirányzatra, akkor leketetlen.hogy maga a t. pénzügyminister ur is ne kételkedjék a felett/hogy midőn az 1888. évnek, tehát épen ellenkezőleg egy rossz esztendőnek, gazdasági következményei előtt állunk, akkor az előirányzat nagyban és egészben beválhasson. Hiszen már a f, évi pénzügyem!menyek 3-ik quartalisa is mutatja, hogy egy rossz esztendőnek hatása milyen nagy visszaesést okoz mindazon bevételi ágakban, a melyek egy jó, vagy rossz gazdasági esztendőkkel közvetlen összeköttetésben állanak. Ha tehát — mint mondám — a költségvetési előirányzatra nagyban és egészben ezenmértéket alkalmazom, lehetetlen, hogy ki ne fejezzem aggályaimat az iránt,hogy ezen előirányzat a jövőben beválhasson és nagyobb .összegű visszamaradás ne történjék. Ezt azonban csak ugy általánosságban megjegyezve, ha kénytelen vagyok az előirányzat némely tételeivel tüzetesebben is foglalkozni, azt azért teszem, mert hiszen ezzel talán ugy sem fog senki foglalkozni. Teszem továbbá azért, hogy bizonyos képet alkothasson magának mindenki az előirányzatról és az előirányzat azon eredményéről, melyittelővanterjesztve:mert hiszen 430.000 frtnyi hiány egy 350 milliós budgettel szemben figyelmet aligha érdemel. Itt vaunak mindjárt a nyugdíjak. Ezeknél a t. kormány előirányzata azt az eljárást követi, hogy csak azon összegeket veszi fel, mint nyugdíjakat, melyek az előirányzat készítésének idejéig az illetők részére tényleg megállapítva és kiutalva voltak. Ennek tulajdonítható azután az a körülmény, hogy az előirányzat és a zárszámadások közt a nyugdíjaknál mindig tekintélyes összegű* különbözetekkel találkozunk. így például 1886-ben a különbség az előirányzat és a zárszámadások közt kerek összegben 300.000 irtot, 1887-ben 600.000 frtot, 1888-ban 660.000 frtot tett. Tehát állandó folytonos emelkedés, a mi