Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-288

8 288. országos ülés noTemfcor SO-áa, §s#ráám» 1S8». ezután még nagyobb lesz; ha figyelembe veszszük, hogy a 22 évi alkotmányos kormányzat eredményei következtében most kezdenek a nyugdíjak nagyobb arányokban szaporodni. Sőt ha figyelembe veszszük azt a körülményt is, hogy bizonyos reformok és organisatiók előtt állunk, péld ání az igazságügynél és ha lehet hinni a hangoztatott reformoknak, a közigazgatásnál is, mely reformok mindig nagyobb mérvű nyugdíjazásokká] szoktak járni, akkor — azt hiszem — joggal konstatálhatom azt, hogy a t. kormány nyugdíjelőirányzatával szemben legalább is 250.000 forint, mint minimalis összeg lesz az a különbség, mely a valóság és az előirányzat közt elő fog állani. Sorba megyek, t. ház. Itt van az egyenes adók közt a tőkekamat-adó. Ennél a t. kormány az előző évi előirányzathoz képest 1,450.000 frttal szállítja le az e tekintetben felvett bevételi összeget, leszállítja pedig két oknál fogva. Egyik a eonversio, a melynek következtében tudjuk, hogy bizonyos szelvényadóktól az állam elesik. Leszállítja továbbá a regíiie-megváltás következtében. Ha már most magának a t. kormánynak előterjesztését alapul véve, megbírálom azt, hogy vájjon nem nagyobb összeggel kellett volna-e az előirányzatot a múlt évihez képest ennél a bevételi tételnél leszállítani: akkor azt találom, hogy a t. kormány saját indokait sem vette figyelembe és nem ment el azon határig, a meddig el kellett volna mennie. Köztudomású dolog ugyanis, hogy a íoldtehermentesítési kötvények 172 milliós conversiója következtében az állam az eddig fennállott 600.000 forintnyi szelvény a dótól elesik, valamint tudva lévő dolog az is, a mi a pénzügyminister ur exposéjából kitűnt, hogy a kártalanítási összeg a regale után 220 millió frtot tesz ki, ha már most ennek megfelelőleg azon regale-jövedelmet veszem, mely a kezelés ezímén levont 10°/

0 leszámításával mintegy 12 millió frtot tesz ki é

s melynek járadékadója szintén elesik, akkor azt látom, hogy mintegy 1 millió 800 ezer frt lett volna az az összeg, melyet a kormánynak előirányzatában levonásba kellett volna íioznia. Igaz, hogy a t. pénzügyininister ur erre azt felelheti, hogy a 220 millió frtnyi összegben foglaltatik 40 milliónyi olyan tétel is, mely után járadék nem fizettetett s a melyek megváltására nézve a törvény 10. §-a szolgált alapul azon szakasz, tudniillik, a mely kártalanítást szab ki azon regale-jövedelmek után is, melyek adót nem fizettek. De itt ismét egy más körülmény áll előtérbe: az, tudniillik, hogy a kártalanítás nem az 1884— í888-iki alapon, hanem az 1881 —1885-iki alapon szavaztatott meg, vagyis az előző évek szolgálván kártalanítási alapul. Á kormány igen jól tudta, hogy miért veszi az 1881 —1885. éveket. Azért, mert ha az 1884—1888-ikiakat vette volna fel, íetemesebb lett volna az összeg, a melyet kár1 taíanításul kellett volna adni. Mert a regalej jövedelem a városoknál és községeknél az utóbbi években nagyban fejlődött s a városok és községek panaszát épen azon körülmény képezte, hogy nem azon az alapon kártalanittattak, melyet az utóbbi évek jövedelmei nyújtanak, hanem az előbbi évek alapján, melyekben a regale kevesebb jövedelmet hajtott. Én tehát azon meggyőződésben vagyok, hogy azon különbözet, mely azon 40 millió után adatik kártalanítás fejében, a melyek után adó az előbbi években nem fizettetett bőven, pótolja azon különbözetet, melyet az 1888-iki fejlődés szült; már pedig az 1888, illetőleg 1889-iki jövedelmek járadékadójának kellett volna képeznie az alapot és igy nem 1 millió 400 ezerrel, hanem tetemesebb összeggel kellett volna a leszállítást eszközölni. Itt van továbbá a hadmentességi adó. Itt a kormány esak 300 ezer forintot hoz levonásba az előirányzatban azon az alapon, mert a legújabban elfogadott véderő-törvény következtében azok, kik családi tekinteteknél fogva eddig béke idején szoigálatmentesek voltak, ezentúl ilyen adót fizetni nem fognak^ de megfeledkezett a kormány arról, hogy e törvénynek más rendelkezése is van, az tudniillik, hogy besorozandóknak tartja azokat is, akik eddig mint kevésbé alkalmasak besorozhatok nem voltak, már pedig ha a kormány a katonai statistikát figyelembe veszi, azt fogja tapasztalni, hogy sokkal nagyobb azoknak a száma, a kik ezen viszonyoknál fogva ezentúl szolgálni tartoznak, mint agoké, a kik családi körülményeknél fogva voltak felmentve s e tekintetben tehát az előirányzatban 300 ezer forintnál jóval nagyobb összeget kellett volna levonásba tenni, Ott van az italmérési adó. Ennél a t, kormány előirányzatában nem mondom, hogy megfeledkezett, mert ezt esak a látszat mutatja, de az előirányzatban tényleg nem vette fel azon kiadási tételt, melyet az alkotott törvény alapján a zárt városok részére már az 1890. évre fel kellett volna venni. Méltóztatnak tudni, hogy a törvény megállapítja és meghatározza azt, hogy a zárt városoknak már 1890-ben is részesedniük kell a jövedelemből, azon esetben, ha két körülmény fenforog. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik körülmény az, hogy az állam bevétele az egész országra kiterjedőleg nagyobb legyen, mint a mennyit e czímen a kiadás tesz ; a másik pedig, hogy az illető zárt városokban e czímen befolyó jövedelem szintén nagyobb legyen, mint azon kamat, melyet kártalanítás ezímén az illető város húz. Már most, t. ház, ismeretes, hogy Magyarországon ez idő szerint két zárt város va,n: Budapest és Pozsony. Pozsonyra vonatkozólag adatokkal nem birok, mig a fővárosra vonatkozólag 1 rannak adataim, vagyis ismerem a főváros fogyasz-