Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-292

96 298- ersAásros ülés novemfccr 25-én, hétfőn, 1888. vagy legalább megnyughatik, a mely nem hazudozik, hanem legalább tisztességes tud lenni, (Ugy van ! balfelől.) Egy ilyen politika érdekében, ha a ministerelnöknek sokszor felhánytorgatott hazafiságára apellálhatnék, azt mondhatnám, hogy Ourtiusképen temesse magát azon gödörbe, a mely lábai előtt megnyílt, mert ha nem temeti magát azon gödörbe, akkor a tarpélyi szikláról le fog taszíttatni. Nem fogadom el a költségvetést. (Hosszas élénk tetszés, helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor .* Le kell lökni! (Zaj.) B. Roszner Ervin jegyző: G-ajári Ödön! Gajári Ödön: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t képviselő urnak tartozom egy köszönettel és egy kijelentéssel. (Halljuk! Halljuk!) Köszönettel azon megnyugtató kijelentéséért, a mely szerint ezen országban nem kell tartani azon áramlatoktól, melyek a monarehicus szervezetre nézve sübversivek (Halljuk! Halljuk!) és arra a leleményes szónoki fordulatra vonatkozólag, a melylyel azt bizonyította be, hogy miért kell ezen költségvetést még általánosságban is megtagadni, kijelentésével annak, mely szerint én nem csudálkozom a felett a magatartás felett, a melyben a t. ellenzék szónokai ezen költségvetést részesítik és az indokok azon azonosságán, mely a t. ellenzéknek mindkét, árnyalatát a költségvetéssel szemben állásfoglalásra egyesíti. Elvégre is egy költségvetésre nézve nem magának a költségvetésnek realitása vagy jósága, nem is önmagában és kizárólag a pénzügyi helyzet az, a minélfogva valamely költségvetést megszavazunk vagy meg nem szavazunk; teljesen jogosult az a felfogás is, hogy az általános vita alkalmával egyúttal a politikai helyzet egésze jöjjön bírálat alá. Ennélfogva nézetem szerint egészen közönyös dolog az, hogy a bizalmatlansági vagy mondjuk, bizalmi kérdés mikor vettetik fel: az általános vitánál-e, vagy az apropriatiónál ? Es épen ezen szempontból előttem külön indokolásra nem szorul az, miért történik most már másodízben az, hogy az igent, közjogi alapon álló ellenzék — a mely eddig a költségvetést általánosságban elfogadta és annak megtagadását csakis pénzügyi okokkal indokolta — eltér attól, hogy a pénzügyi helyzetet a bizalmatlanság kérdésétől elválasztva ítélje meg és ezt a két kérdést az általános vita alkalmával együttesen veti fel. És én nem látom, t. képviselőház, hogy épen a javuló költségvetéssel szemben az igen t. közjogi ellenzék állása ezzel megkönnyítve volna; mert azokból a szónoklatokból és azon szónoklatok terjedelméből, melyeket itt a költségvetés ellen hallunk, legalább is az következik, hogy maga a t. ellenzék is mindig fokozottabb oratori szolgáltatások szükségét látja arra nézve, hogy önmaga előtt is beigazolja: miért kell ezen költségvetést még általánosságban is megtagadni. De lehet, hogy — ha egyáltalában van az absolut bizalmatlanságban fokozat — ez a bizalmatlanságnak egy nagyobb foka, avagy egy auxesis, melyet a következő tételben [lehet összefoglalni : Minél inkább közeledünk háztartásunkban az óhajtott egyensúly felé és minél bizonyosabb az, hogy azt elérjük, annál nagyobbnak kell lenni a bizalmatlanságnak a kormány iránt, mely ezen eredményeket elérte. És mert ezen tétel azután pénzügyi szempontból csakugyan nem egészen indokolható, igen természetes, hogy az egész budget-yita nagyon könnyen és fölületesen siklik át a tulajdonképeni budget-kérdéseken, hogy felöleljen számos oly kérdést, a melyek mindenike bevallott ezélzattal egy — végelemzésében személyes természetű — eredmény: a ministerelnök ur eltávolítása czéljából van kiélezve. Magával a költségvetéssel tehát én sem szándékozom foglalkozni. Azon fejtegetések, melyeket a költségvetésre vonatkozólag ugy a t. pénzügyminister ur, valamint ezen oldalról felszólalt barátaim részéről hallottunk, főleg Tisza István képviselőtársamnak a t. ellenzék részéről is méltó figyelemben részesített nagyszabású beszéde teljesen alkalmasok arra, hogy a költségvetés realitása iránti minden aggályt eloszlassanak. Magát a tényt, mely ezen költségvetés eredményekép előttünk áll, én sem kicsinyelni, sem túlbecsülni nem akarom. Túlbecsülni nem akarom azért, mert magát a pénzügyi helyzetet i.em tartom a politikai élet kizárólagos ismérvének és azokkal tartok, a kik azt állítják, hogy jobb budgettel is lehet rossz politikát és rosszabb budgettel is jó politikát csinálni. Á ]ó budget a rossz politikát nem ellensúlyozza, nem paralysálja, legfeljebb elszenvedhetővé teszi. De a jó budget nem is kizárólagos czélja, csak eszköze a politikai életnek és az államháztartási helyzet csak mint ily eszközök tárháza jut számítás alá, a mely eszközök kihatással vannak állami intézményeink fejlesztésére. De mert ezen eszközöknek mennyisége és jelentősége szoros összefüggésben van azzal, hogy intézményeinket miként fejleszthetjük, mert azok fejlesztése csakis ezen eszközök és a nemzet teherviselési képességének arányában teljesíthető, azért nem lehet kicsinyelni sem azon eredményt, mely e költségvetésben előttünk áll és a mely államháztartásunkban az egyensúly helyreállításával — ugy szólván — egyértelmű. De nem lehet kicsinyelni, t. ház, ezen eredményt még azért sem, mert azt nem a rideg takarékossági elv merev alkalmazásával, nem a nemzet áldozatkészségének — megengedem nagymérvű, azonban nem egyoldalú — igénybevételé-