Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-288

4 S§8. ersi&gos ülés november 80-án. íjserdán. I8S9. csak, hanem minél inkább akarják feladni a nemzet jogait, annál erélyesebben kötelesek megismertetni hibájukat, gyarlóságukat, bűnüket. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) És ha azon fokra hág á kormány engedékenysége és hajlongása, hogy 21 év eltelte után, az 1867-ben még fenmarad* állami biztosítékok foszlányait is lassankint és mindinkább csonkítja, akkor kötelességünk minden kímélet nélkül támadni azon kormányt és azon kormány szellemének vezetőjét, a ki és a mely alatt ez eszközöltetett. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Távol van és távol volt tőlem majdnem félszázados parlamenti működésem alatt mindenkor. hogy én a személy elleni támadást tartsam kötelességemnek : (Igaz! szélső balfelöl.) de mikor azt oltaatam a szabadelvű párti lapokban a véderővita alatt, midőn a közösügyes kormánypártból a kormányt vezérlő szellem: Tisza Kálmán ellenében sokan kételyeket fejezték ki az iránt, hogy azon út, a melyen halad, jó volna és intették, figyelmeztették őt. hogy betelend a nemzet keserűségének pohara és ezért tartózkodjék újabb jogfeladásoktól; mikor azt olvastam, hogy a tanúság a, kormánypártra nézve a tekintetben az, hogy Tisza Kálmán nélkül megszűnik a szabadelvű párt vagyis a kormánypárt : akkor — ha ez igy van, ha ezt igy érzik a szabadelvű párt tagjai — nem személy elleni küzdelem az, melyet Tisza Kálmán ellenében kifejteni kötelességünk, hanem küzdelem azon közjogi alap megtörésére és azon közösügyes kormánypárti többség megsemmisítésére, a mely ellen mi kötelességünknek tartottuk 1867. óta mindenkor azt mondani, a mit a rómaiak mondottak: „Censeo delendam esse Carthaginem." De, mert mi nem rómaiak, hanem magyarok vagyunk, ezért azt mondjak és azt fogjuk mondani, ha Isten elveinket épen megtartja, hogy a közös ügyeknek, tehát az 1867: XII. törvényczikk által biztosított kiegyezésnek, a mai kiegyezés ezen gonosz szellemének, a jelen kormányrendszernek és elnökének bel} érői távoznia kell és hogy neki meg kell töretni! (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez az, miaminkét 1867. óta vezérel és ha azon szép, lelkes és kápráztató beszéd után, melyet tegnap a mérsékelt ellenzék részéről Ábrányi Kornél t. képviselő ur mondott, lehetne is némi reményt táplálni az iránt, hogy vannak még oly ábrándozok, a kik azt hiszik, hogy az 1867-es alapon is meg lehet valósítani a magyar nemzeti államot: mi e felfogást nem osztjuk, mert akkor csakugyan megingathatnák azon meggyőződésünket és hitünket, a mely huszonegy év alatt önök ellenében a mi törekvésünket igazolta. (Ugy van! szélső balfelöl.) De elismerem, hogy a szándók nemes és ha nem engedném is meg, hogy ezen alapon a magyar nemzeti állam megalakulhat és lehetséges, hogy e nemzeti állam, mely apáink után hagyományozva, századokon keresztül dicsőséggel állta meg helyét, virulhat: még sem habozom kimondani, hogy ezen 1867-iki kiegyezést megrontó és megcsonkító kormány helyett csak röviden üdvözölném a mérsékelt ellenzék jeles férfiait a magyar kormányon. De ki kell jelentenem előre is azon meggyőződésemet, hogy üljön oda bárki is, a ki ezt az alapot magáévá tette, az előbb-utóbb meg fog győződni arról, hogy azon alapnak fentartása és a magyar állami eszme felsőségének követelése csak hiú önámítás és agyrém. Igen találóan mondta tehát t. barátom Ábrányi Kornél a tegnapi napon, hogy mintán megtörtént az a szerencsétlen 1875-iki összekeveredés .... (Derültség ) Beőthy Ákos: Misculautia! (Derültség.) Madarász József: Én szeretek, ha lehet, magyar kifejezéssel élni. (Derültség.) Bár ne lettek volna erre soha hajlandó magyarok; de oly labanczforma magyarok mégis találkoztak. (Derültség balfélől.) Ez az összekeveredés, t. ház, már alapjában véve nem lehetett üdvös az országra, mert az alapja nem egyéb elvtagadásnál. (Ugy van! szélső balfelöl.) Arra nézve, hogy mi az elvtagadás: elismerem, hogy egy önálló országban, a melynek fejedelme nem egyszersmind egy más országnak is fejedelme, lehetnek belügyi kérdések, melyekben a viszonyok szerint kell is változni annak a felfogásnak, hogy mit kivan az ország java s a nézetváltoztatás például a gabna-vámkérdés tekintetében, mely csupán az országot érdeklő belügyi kérdés, nem lehet jellemtelenséggel határos elvtagadás; de oly országban, mint Magyarország, mely külön állam, a mely külön monarchia s Austriával csakis annyiban áll viszonyban, hogy ugyanaz a fejedelme, de még fejedelme sem közös, a mely tehát egy külön és nem kettős monarchia, a hol tehát két: egy osztrák császársági és egy magyar királysági monarchia van, ott természetes, hogy például az elvnek feladása abban az irányban, hogy vájjon ezen ország állami függetlensége fentartassék-e vagy lerakassék-e ama másik állam császárjának lábaihoz: elvtagadás, (lyaz! Ugy van! a szélső balon.) a melyet én jellemtelenségnek tartok. (Helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások: Az is!) Ennek tartja ezt az egész világ. Hiszen Helfy t. barátom és képviselőtársam kimutatta, hogy Angliában Peel esetében még azt is elvtagadásnak tartották és őt azért is megbüntették, ha nem is az első, de másodízben igen. És ha, a lyukas mogyorók üres ropogtatója (Derültség balfelöl) azt vélné is, hogy ő nem azt mondotta, hogy „nem áll", hanem azt, hogy „nem Krawall által", bocsásson meg nékem, de Helfy Ignácz t. képviselőtársam itt a képviselőházban mondván meg a t. ministerelnök urnak, hogy ha magát Peel-hez hasonlítja, vonja le az ő esetéből a következtetést is magára nézve, mit le kellett volna