Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-288

288. orsüägos ülés noveiaWr 20-án, süeráíi, 1860. § yonnia: ezt csak nem veszi „KrawalD-nak. Ehhez képest, midőn annyi meg annyi képviselő elmegy előtte és azt mondja, hogy ezért és ezért, mert ama kérdésben el vedet, megtagadtad : nem tagadhatja a t. mínisterelnök ur, hogy ez csakugyan fölér egy kis képviselői Krawallal. ('Derültség bálfelől.) Vagy azt akarja t. képviselőtársam, hogy más „Krawall" folytán kényszerüljön itt hagyni a mínisterelnök ur azt a széket. Ugy hiszem, bizonyára nem. Nemzetemnek ily helyzetében kötelességemnek tartom még néhány megjegyzést tenni azon közjogi nyilatkozatokra, (Halljuk! Halljuk!) a melyek, ugy hiszem, mindnyájunkra, de legalább reánk nézve életkérdés. (Halijuk! Halljuk! a szélső balon.) r Miként iíj. Ábrányi Kornél képviselőtársam azt mondotta, hogy lehetetlen volt, hogy azon 1875-iki keveredésnek üdvös hatása legyen, mert hamis volt az alapja: ugy én is azt mondom önöknek, hogy az 1867-diki kiegyezés nem hozhatott üdvöt az országra nézve, mert annak alapja is meghamisított alap volt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hivatkoznak önök bizonyos sanctio pragmaíica névre. Ezt, t. ház, a magyar törvényhozás nem is ismeri 1867. előtt; Í867. óta azonban igen. Az 1723-nak, 1790-nek és az 1848-nak tagadása az 1867-iki XII. törvényezikkben foglalt kiegyezés. (Ugy van! szélső bálfelől. Ellenmondás jóbbfelöl.) Szeretném látni, mutassa meg nékem bárki, is Magyarország törvénykönyvében 1867. előtt, hogy ez a nemzet véderő-kötelezettséget vállalt magára. Ott vannak törvénykönyveinkben 1840-ig mindenkor az ujonczajánlatok; ott fogják önök lelni mindenkor azt, hogy segélyképen, de minden levonható kötelezettség nélkül. Mutassák hát ki önök, hogy hol van Magyarország törvényeiben az a „sanctio pragnaatiea", amelyből a véderő-kötelezettség folyik ? 'Tehát hamis lévén az alapállítás, hamis a következtetés is; de kellett természetesen a nemzetnek mondani valamit, hogy elhigyje, hogy jó a kiegyezés. De hamis volt ez az alap erkölcsi, indokból is. (Halljuk! Halljuk!) Az 1865—68-iki országgyűlésre megválasztattak a képviselők; köztük voltam én is. Az úgynevezett kormánypárti képviselők, mit mondottak akkor programmjaikban r Mind Deák Ferencznek 1861-iki felirata alapját vallották program arjukul. Én nem vallottam azt, mert én 1861-ben felfogtam néhány szónak és kifejezésnek hajlékonyságát s ezért már akkor megmondottam választóimnak, hogy ez lehet az, a mire majd ráfogják mondani, hogy hiszen ezt csak jogfentartásul mondottuk, (Halljuk! Halljuk!) hogy most, midőn a jog gyakorlatáról volt szó, okosabbaknak kell lenni. No hát, én azt állítom, hogy ha egy képviselőház többsége az 1861-iki feliratot vallja programmjának és abban az van, hogy Magyarország soha semmi védkötelezettféggel nem tartozott ós hogy minden jog fentartható, a mit a nemzet önmaga fel nem adott, de mit a nemzet egyszer feladott, annak visszaszerzése vajmi nehéz: akkor 1865-ben idejönni és 1867-ben feladni a nemzetnek eddig soha — törvényesen — fel nem adott kizárólagos önrendelkezési jogát a hadügyre és a pénzügyre: ez meghamisítása a nemzet akaratának, a nemzet képviselői megválasztásánál kifejezett óhajtásának. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De megtörtént az 1867-iki kiegyezés és látják önök,hol vagyunk ma. Természetes, hogy az egyik ballépés után következik a másik. Hiszen 1867 ben még az akkori Deák-párt sem merte, ismétlem, nem merte kihagyni a 67 iki kiegyezésből a magyar hadsereget. A közös hadseregről szó sem vala; nem is mertek róla beszélni; (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) mert ismervén a nemzet nagy zömében azon ellenszenvet, azon ellenzést, mely akiegyezés óta ez ellen — akkor is élt, természetesnek találták azt. hogy a nemzet száját akarják szép szóval bedugni. És hol vannak önök ma'?! Merik-ekérni21 év után a nemzeti magyar hadsereget, a mely az 1867: XII. törvényezikkben világosan benn van? Ne mondják önök az ellenkezőt. En eleget kárhoztatom azokat is, kárhoztatom. Deák Ferenczet is. a kik ezt megteremtették. De ne mondják önök, hogy a mit egy év alatt nem lehet megtenni, azt 20—21 év alatt seni lehet okosan és illetékesen keresztül vinni. Ez vagy a kormány tehetetlenségére vall, a mit legalább nem akarok feltenni, vagy, akkor engedjék meg a legrosszabbat, hogy ő maga sem akarja; nem akarásnak azonban nyögés a vége. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Miután tehát én a felől vagyok meggyőződve, (Halljuk! Halljuk!) hogy mig maga ez az alap meg nem semmisittetik, addig Magyarország jogos állami követelményeit el nem érheti és miután magának a szabadelvű pártnak nyilatkozatai és sajtója által a felől vagyok meggyőződve, hogy a szabadelvű párt Tisza, Kálmán nélkül, a mint ők maguk is mondják. nem. létezhetik (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Élhetetlenek!) és nélküle megsemmisül: én, a ki ezen szabadelvű pártnak természetesen megsemmisülését óhajtom, kénytelen vagyok hozzájárulni ahhoz, a mit Helfy Ignácz t. képviselőtársam mondott, hogy tudniillik a mínisterelnök ur vegye fontolóra a nemzet jogos kivánatait, vegye fontolóra, mit vétett ez ellenében és ha van benne hazafiság, a mit ugyan az ő ministerkedési tényei alatt — ki kell jelentenem, fájdalommal nélkülöztünk: ha van benne bizonyos önmaga