Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-262

58 262. országos ülés jnnins 6-án, csütörtökön. Í889. szeget is meg kell takarítanunk, akadályokba ütközik. Mindazonáltal bátor voltam e szakasznál e megjegyzésemet megtenni s a pénzügymínister ur figyelmét a jövőre nézve ezen ügyre felhivni. A szakaszt különben elfogadom. (Helyeslés jóbbfelől.) Josipovich Géza jegyző: Wekerle Sándor pénzügymínister! Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! (Halljuk!) A mi a t. képviselő urnak utóbb említett megjegyzését illeti, hogy t. i. az egyéni adókivetések és pedig a földadónak repartitiója, mert azzal együtt jár más egyenes adók kivetése is, a községek hatásköréből átvitessék az adóhivatalok vagy általában valamely állami pénzügyi közeg hatáskörébe: ez oly kérdés, a mely nem ezzel a szervezéssel, hanem tisztán az adókezeléssel függ össze. Az adókezelési törvénynek módosítása talán akkor kerülhet napirendre, ha egyszer a fennálló anyagi törvények és pedig különösen az egyenes adótörvények anyagi dispositói változtatás alá vonatnak, tehát később valamikor. Hogy akkor esetleg szüksége merülhet fel a kérdés oly megoldásának, hogy a repartitio nem a községek, hanem az állami közegek által teljesíttessék, ezt megengedem, azért, mert ez talán nem ró túlságos terhet az állami közegekre. De egész horderejében a kérdés ma nem áll oly tisztán előttem, hogy e tekintetben bármely irányban végleg kötelező nyilatkozatot mernék saját részemről tenni. Feleletem e tekintetben csak az lehet, hogy miután e terheltetés a magyarországi községekre nézve ép ugy fennáll, mint a horváTörszágiakra és miután czélunk nemcsak az, hogy az állami pénzügyi administratiót, hanem a községi pénzügyi administartiót is rendezzük, nagyon természetesen egyforma alapokon kell e kérdést elbírálni azon elv lehető érvényesítésével, hogy a községek teendőit lehetőleg ne szaporítsuk, hanem a mennyire kivihető, könnyítsük és egyszerűsítsük. De ugyanezen elvből folyik az, hogy hiába rendeznők mi egyoldalúkig az állami pénzügyi administratiót, mert ha utolsó tagolatában is helyes pénzügyi administratiót akarunk, nem elégséges az ellenőrzésnek magára az állami pénzügyi administratióra szorítkozni, hanem ott, a hol az kapcsolatban áll a községi pénzügyi administratióval, az ellenőrzésnek arra is ki kell terjednie azon egyszerű okból, mert egyrészt a községek pótadó alakjában szedvén az őket illető szolgáltatásokat, ez összefügg az állami adókezeléssel, másrészt úgyszólván lehetetlennek tartom, hogy a községi pénztár kezelését az állami adókra nézve elkülönítve vizsgáljuk meg, a nélkül, hogy a vizsgálatot kitérjesztenők a pénztári kezelés egészére. Ezért azt hiszem, hogy az 1868 : XXX. törvényczikkben biztosított formák megtartása mellett Horvátországban is szükséges lesz, hogy a kiküldött tisztviselő ellenőrzési kötelességét ne csak a szorosan vett állami pénzügyi kezelésre, hanem az egész községi háztartásra is kitérj eszsze. És szükségesnek tartom azt is, ha a feleken valóban segíteni akarunk,hogy az illető közeg ne csak az állami adókezelés ellen irányuló panaszokat vegye fel az egyes felektől, hanem vegye fel egészükben a panaszokat akár az állami, akár a községi adókezelés ellen irányuljanak, azért, mert czélunk az, hogy az eljárást egyszerűsítsük és mert az állami adókezelés ellen irányuló panasz a községi adókezelésre is vonatkozik, mert hisz ez amannak pótlékát képezi. Az azután egészen más kérdés, hogy a községi adók tekintetében HorváTörszágban ki legyen illetékes intézkedni. Minthogy az 1868 : XXX. t.-ez. az intézkedést az autonóm kormány és közegei részére biztosítja, nagyon természetes, hogy a 11. §-ban foglalt elvi határozmányok HorváTörszágban csak ily formában nyerhetnek alkalmazást. Vagyis a 11. §. értelmében és ha oly dologról van szó, melynek elintézésére az a pénzügyi közeg az illetékes, akkor saját hatáskörében intézkedik, ha pedig olyanról, melynek elintézésére nem illetékes, mint például a községi adókérdéséről, akkor a kiküldött pénzügyi közeg további eljárás megindítása végett a pénzügyi igazgatóságnak jelentést teend, melynek feladata lesz Magyarországon a törvényhatóságokat, HorváTörszágban pedig a bánt, illetőleg ennek e czélra kijelölt közegét értesíteni a végből, hogy az a felvett panasz alapján saját hatáskörében az illető intézkedést megtegye. Ennélfogva semmi kifogást az ellen nem teszek, ha a t. képviselő ur a 38. §-ban az elvi álláspontnak egy módosítványban akar kifejezést adni és ahhoz a magam részéről teljes kézséggel fogok hozzájárulni. (Helyeslés.) Elnök: Maga a szakasz meg nem támadtatván, kijelentem, ho^j az elfogadtatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa a 12— 16-ik szakaszokat, a II-ik fej ezét czimét, a 17—20-ik szakaszoltat, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak; olvassa a 21-ik szakaszt). Pogány Károly! Pogány Károly: T. ház! Csak néhány pillanatra kívánom a t. ház figyelmét és türelmét igénybe venni, midőn a 21-ik szakasz első bekezdése után egy új bekezdésnek beillesztését ajánlom. A 21-ik szakasz a felebbezésekről szól. Nem czélom és nem is kívánom a t. ház figyelmét a felebbezési jog kitágítása vagy megszorításának kérdésével hosszabban igénybe venni, de miután ezen fejezet első szakaszában, a 17-ik szakaszban, elfogadtatott azon intézkedés, hogy az adóhivatalok, mint első fokú hatóságok, az illetékek és bírságok kiszabásánál nem intézkednek minden esetben maguk, hanem egyes kiváló fontosabb és különös esetekben a pénzügyi igazgatóságok fel-