Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-262
282. országos Ülés jnninä 8-án, csütörtökön. 1889. 57 igazgatás még ma Szatmáron van elhelyezve, mely körülmény némileg tűrhetőbbé tette a politikai administratio visszás helyzetéből eredő hátrányokat, azonban ha a törvényjavaslat elvi contemplatiója folytán ez is Nagy-Károlyba lenne áthelyezve, akkor Szatmármegye lakosságának nagy többségével szemben a törvényjavaslat roszszabb helyzetet alkotna, mint minővel birt előzőleg és én meg vagyok győződve arról, hogy a kormánynak ilyen intentiója nem lehet. Azonban epén ngy meg vagyok győződve arról is, hogy a mélyen t. kormány az általam jelzett viszonyokat igen jól ismeri s hiszem, hogy bir tudomással arról is, hogy a rendes viszonyoktól eltérő helyzet az országban másutt is található s igy a kivételes intézkedés szüksége több helyen merül fel és ezen hitemben megerősít e 3. §. törvénybe iktatása, mely felhatalmazást ad a kormánynak a kivételes intézkedések keresztülvitelére. És én reménylem ezek folytán, hogy a mélyen t. kormány ezen felhatalmazás folytán méltányolva azon indokokat, melyek a pénzügyi közigazgatásnak jövőre is Szatmár városábani megtartása mellett előnyösen feltüntethetők, a nagy közönség érdekeinek kielégítéséről megnyugtatókig fog intézkedni. A Szatmár mellett szóló indokokból csak néhányat említek. Azon helyek közül, hol a pénzügyi közigazgatás Szatmármegyében legczélszerfíbben elhelyezhető, tekintette] a területi előnyökre is, csak egyedül Szatmár az, mely nem kifogásolható. A felek Szatmárral leggyorsabban és legolcsóbban érintkezhetnek, Szatmár nemcsak a megye, de egy nagyvidék kereskedelmi forgalmának központja. Vannak számos eulturalis intézetei, gymnasiumai, nőneveldéi s igy a közönség, midőn pénzügyi közigazgatási ügyeit végzi, intézi gyermekeinek nevelési ügyeit, igazságszolgáltatási, üzleti és más különböző természetű dolgait. Ott található a kir. törvényszék, mely csak egyetlen a megye területén, melynek működése szoros, mondhatnám elválhatatlan kapcsolatban áll a pénzügyi közigazgatással. És most még egy körülményre akarok utalni. Azon viszony, melyet a törvényjavaslat a pénzügyi közigazgatási ügyekben a főispánok hivatalos állásával hoz kapcsolatba, nem képez akadályt arra, hogy a pénzügyi közigazgatás Szatmáron nyerjen elhelyezést, mert Szatmár városának, mint törvényhatóságnak, épen ugy, mint a megyének külön közigazgatási bizottsága van s miután mindkét törvényhatóságnak ugyanazon főispán áll az élén, ki egyszersmind elnöke mindkét közigazgatási bizottságnak, ily viszonyok között a pénzügyi közigazgatás orgánumainak ambulánsoknak kell lenniok, hogy részt vehessenek ugy az egyik, KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XIII. KÖTET. mint a másik törvényhatóság közigazgatási bizottságában, minek természetes következése az, hogy ha a területi előnyök folytán a pénzügyi közigazgatás Szatmáron helyeztetik el, ebből működési hátrányok nem fognak felmerülni. Én tehát, midőn az általam elmondottakban a helyzet valódi képét tüntettem fel, tisztelettel kérem adnélyen tisztelt pénzügyminister urat, hogy ezen szakaszban contemplált meghatalmazás folytán a jogos kívánalmak kielégítésének érvényt biztosítani legyen kegyes. Egyébiránt a szakaszt elfogadom. (Élénk helyesles a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, kijelenthetem, hogy a 3-ik szakasz elfogadtatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa a 4—w. §-at, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak. Olvassa a 11. §-t). GyurkOViCS György: T.ház! Bátor leszek e szakasznál egy rövid megjegyzést tenni. (Sálijuk!) E szakasz intézkedése szerint a pénzügyigazgatóságok kiküldött tisztviselője köteles nemcsak az állam, hanem a községi adókra vonatkozó ellenőrzést is teljesíteni. Kiváltképen e szakasz 3-ik alineája azt kívánja, hogy azon tisztviselő a magánfeleknek különösen a községi adókra vonatkozó panaszait felvenni köteles és vagy azonnal intézkedni, vagy pedig a további eljárás megindítása végett a pénzügyi igazgatóságnak jelentést tenni tartozik. Miután HorvátSlavonországban a községek és azok hivatalos cselekményei nem a közös kormány és annak hatóságai jogkörébe tartoznak, hanem az autonóm hatóságoktól függnek, ennek következtében tehát kiváltkép a községi adóknak kezelésére a pénzügyigazgatóságtól kiküldött közeg természetesen eljárással nem bírhat. Miután a 38-ik szakasznál ugy is fel vannak sorolva azon kivételek, a melyek HorváTörszágra nézve elintézendők, bátor leszek e szakasznál módosítást tenni. Azonban ez alkalommal a községekről levén szó, bátor vagyok a t. pénzügyminister urnak figyelmét egy körülményre felhívni. Nálunk Horvát- és Síavonországokban a községek az adókezelés tekintetében annyira túl vannak terhelve, hogy bizonyos időszakokban, kiváltkép a kis községek egész adóhivatalokká alakulnak át és semmikép sem képesek közigatási teendőiket ellátni. Ennek következtében bátor vagyok a t. pénzügyminister urat felkérni, hogy akkor, a mikor az adókezelési törvény megváltoztatása napirendre kerül, méltóztassék oda hatni, hogy a földadónak repartitiójára vonatkozó ügyek az adóhivatalok ügykörébe tétessenek át. Belátom, hogy ez az átruházás mindenesetre költségbe kerülne s igy ennek megvalósítása mai pénzügyi helyzetüknél fogva, a mikor a legcsekélyebb ösz8