Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-262

5g 262. országos ülés június 6-án, csütörtökön. 1889. Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az 1. §-hoz az előadó ur terjesztett be módosítást, melv szerint az első bekezdés utolsó sorában 16. §. helyett 17. §. idézendő. Azt hiszem, méltóztatik az első bekezdést ezzel a módosítással, mely tulajdonképen csak sajtóhiba kiigazítása elfogadni. A második bekezdést, minthogy nincs megtámadva, elfogadottnak jelentem ki. Az utolsó bekezdésre nézve kérdem a t. házat, méltóztatik-e annak szövegét Bokros Elek módosításával szemben fentartani igen v

agy nem ? (Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház nem tartja fenn a szöveget, hanem Bokros Elek képviselő ur módosításával fogadja el. Következik a 2. §. Josipovich Géza jegyző (olvassa a 2. §-t). Elnök: Azt hiszem, a t. ház e szakaszt elfogadja. Itt azonban helye van Bokros Elek képviselő ur jelzett módosítása beiktatásának, ugyanis az 1. §. utolsó bekezdése kiNagyatván, Bokros képviselő ur itt a h) pont helyett a következő szavak felvételét javasolja: h) A kolozsvári catasteri igazgatóság ügykörét. Erre nézve azonban felhatalmaztatik a pénzügyminister ur, hogy mihelyt a birtokrendezési ügyek apadása indokolni fogja, az igazgatóságot feloszlathassa. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e ezen szöveget elfogadni ? (Elfogadjuk!) Elfogadtatik és igy természetesen az .,és

Ll az f) pont végéről a g) pont végére jön. Következik a harmadik szakasz. Josipovich Géza jegyző (olvassa a 3. %-t). Borosa Bálint! BoroSS Bálint: T. Képviselőház! (Halljuk!) Már a tegnapi napon az általános vita alkalmával óhajtottam volna szót kérni, hogy terjedelmesebben kifejthessem a törvényjavaslattal szemben elfoglalt álláspontomat, minden esetben annak támogatása czéljából. Azonban az általános vita hosszadalmas tartama által oda lettem utalva, hogy ma e 3-ik §-nál kérjek szót, mely szakaszszal különben, már tegnapi ezélbavett felszólalásom alkalmával is részletesebben óhajtottam volna foglalkozni. Ezt megelőzőleg azonban legyen megengedve nekem, hogy e szakaszszal kapcsolatos elvi fejtegetésemnek is ez alkalommal röviden kifejezést adjak; természetesen most már csak azon határok között, melyek ezen szakasznál felszólalásom keretébe is beilleszthetők. T. képviselőház! Nézetem szerint ugy a pénzügyi közigazgatás, mint a politikai adminstratio javítása és czélszerü berendezése a törvényhozás egyik elodázhatlan feladata és pedig annyira, hogy ez érdemben akár az egyik, akár a másik irányban történnék mulasztás, az igen könnyen lehetne válságos következményében s akadályozhatná a mindnyájunk által elérni óhajtott administrationalis rendszerünk általános javítását. Hogy a tárgyalás alatt levő és általánosságban már el is fogadott törvényjavaslat a pénzügyi közigazgatás javítása érdekében kifogástalanul megfelel nagy hivatásának, azt készséggel elismerem. Azonban azt hiszem, hogy ezen, különben üdvös törvénynek áldásos eredménye csak akkor lesz kellőleg biztosítva, ha a vele szerves kapcsolatban álló politikai administratio javításának teljes befejezése által az összhangzó működés is biztosítva lesz. És itt tartozom annak határozott kifejezésével, hogy az áltam jelzett politikai administratio javításának kérdésével nem az elvi dilfere útiakat szándékoztam érinteni — mert azon kérdésre nézve, hogy vájjon autonóm- vagy állami administratiónaknyujtassék-e előny, lehetnek különböző és egymástól eltérő nézetek — de érinteni óhajtottam a javítást azon a téren, hol közöttünk nézetkülönbség nem merülhet fel, t. i. a politikai administratiót jóvá, gyorssá, olcsóvá és könyuyen hozzáférhetővé tenni. És ha ez értelemben is befejezett tényekkel fogunk szemben állani, akkor a pénzügyi közigazgatás üdvös hatásának jótékonyságában kivétel nélkül fog részesülni az egész ország. K czél elérésére megkívántatik a megyék helyes területi beosztása, kisebb törvényhatóságok egyesítése és a megyék székhelyének a területi viszonyokhoz alkalmazott elhelyezése, mert nézetem szerint a történelmi Nagyomány iránti kegyelet nem tekinthető akadályul administrativ rendszerünk javításánál szükségessé vált területi változtatásoknál. Es ez érdemben készséggel elismerem, hogy a kormány által már eddig is tett intézkedések folytán tetemes javulással állunk szemben, azonban nem szenved kétséget, hogy e téren még sem jutottunk el a befejezés végstadiumához. Az általam jelzett jogos postulatumok illustratiójára csak egy példát kivánok feltüntetni. Szatmár megyének, melynek területe 6.491 n-kilométer, lakosainak száma 293.384, székhelye — Nagy-Károlyban — majdnem a megye szélén van elhelyezve s azoknak, kik utalva vannak részt venni a politikai adminístratióban — bárminő minőségben — tetemes áldozatokba kerül ugy időben, mint pénzben az érintkezés; hogy itt már mind a jó, mind a gyors, mind a könnyen hozzáférhető administratiónak hiányoznak alapfeltételei, azt hiszem, bizonyításra nem szorul. Ezzel szemben igaz, hogy a pénzügyi köz-