Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-261
44 261. országos ülés jnnins 5-én, szerdán. 1S89. kell meghajolnunk azon nagyszerű és genialis alkotások előtt, a melyek például Francziaországban I. Napóleon és Poroszországban Stein Hardenberg és mások nevéhez fűződnek, mely alkotások némi csekélyebb változásokkal mai napig is érvényben vannak és különösen Franeziaországban túlélték nemcsak az általam előbb említett általános természetű változásokat, hanem a legkülönbözőbb kormányformák mellett az első császárság, a legitim királyság, a júliusi királyság, a második köztársaság, a. második császárság és harmadik köztársaság alatt egyaránt érvényben maradhattak. Nálunk vajmi kevés alkotásra mutathatunk, a melynek csak megközelítőleg is hasonló bosszú tartamú élete lett volna. A mi különösen pénzügyi közigazgatásunk szervezetét illeti, az, mint Széll Ákos előttem szólt képviselő ur is említette,majdnem egészen átvétetett az ötvenes évek korszakából és ez nagyon természetes volt, mert Magyarország akkor a modern állam igényeinek megfelelő pénzügyi rendszerrel nem birt és az új államnak a 48 előttihez képest óriási mérvben növekedett igényei és az adógazdaságnak okvetlen szükséges behozatala, illetőleg tovább folytatása természetesen merőben lehetetlenné tették volna, hogy mint más téren, a pénzügyi administratio terén is a 48 előtti állapotok elevenittessenek fel a régi udvari kamarával, thesaurariatusokkal stb. Én korántsem állítom azt, hogy az 50-es évek pénzügyi administratiója teljesen kifogástalan lett volna és hogy javítás ahhoz nem fért volna, de az ilynemű reformokhoz megkívántatik, hogy jól legyenek azok előkészülve és hogy alapos szakismereten és tapasztalatokon alapuljanak. Ebben a tekintetben — fájdalom — az eddigi kormányok, különösen az előző években nem rendelkeztek a kellő' képességgel s igy keletkezett ama folytonos változások és experimentálásoklánczolata — mely szakadatlanul belenyúlik a mai napokba is — s melynek legutolsó és legújabb lánczszemét a jelen, előttünk fekvő törvényjavaslat képezi. Mindjárt 1867-ben kezdődtek a változások, a mennyiben az akkor fennálló 3 országos pénzügyigazgatóság feloszlott. Majd a kerületi pénzügyi igazgatóságokra került a sor, melyek legelőször pénzügyi felügyelőségeknek, majd ismét pénzügyi igazgatóságoknak neveztettek s melyeknek száma tetemesen lejebb szállíttatott. Az absolutisticus időszakban Magyarországban és Erdélyben — HorváTörszágról ezúttal nem szólok — összesen 33 kerületi pénzügyigazgatóság volt; ezeknek száma időközben apagztatott olyannyira, hogy jelenleg csak 13 pénzügyi igazgatóságunk van. Hasonlót észleihetünk az adóhivatalokat illetőleg is. Magyarország és Erdély területén — HorváTörszágtól ismét eltekintve — 295 adóhivatal volt, jelenleg csak .211, tehát 84-gyei kevesebb létezik.. A tétovázó és ingadozó kísérletek netovábbját képezik azonban azon számtalan egymást érő változások, melyek a jogügyi igazgatás terén bekövetkeztek, mióta az 1854-ben minden országos pénzügyi igazgatóság mellett organisált úgynevezett pénzügyi procuraturák feloszlattattak es a mindaddig e téren uralkodott központi rendszer helyébe a decentralisatio lépett. Hasonló szerencsétlen keze volt a kormánynak az új intézmények létesítése körül. így például mindjárt az 1867-ben felállított úgynevezett jövedéki törvényszékkel, mely későbben pénzügyi törvényszéknek neveztetett, mely törvényszékek azonban csak egy néhány évig voltak tevékenységben; továbbá az 1875-ben behozott illetékkiszabási hivatalokkal és az 1876ban életbeléptetett adófelügyeíőségekkel. A mi pedig a legkirívóbb mérvben bizonyítja ezen számos kísérletezések és változások czélszerűtlen voltát, ez azon tény, hogy a legtöbb esetben újból vissza kellett térni azon intézményekre és azon rendelkezésekre, a melyek az 1867 előtti időben érvényben voltak. így például a jogügyi igazgatás terén a decentralisatio nem mutatkozott czélszerűnek, mert 1880-ban a budapesti királyi jogügyi igazgatóságban újból központosittatott. A pénzügyi igazgatóságok oly tetemes számban történt csökkentése szintén nem bizonyult be czélszerűnek, mert hiszen a jelen, előttünk fekvő törvényjavaslat azoknak tetemes feljebb emelését | veszi kilátásba. Az a lépés, hogy 84 adóhivatal I meg lett szüntetve, szintén eltévesztett lépés volt, j mert hiszen a jelen törvényjavaslatból kitűnik, í hogy a kormány az adóhivataloknak számát újból emelni szándékozik. Továbbá a direct és indirect adók kezelésének széjjelválasztása ismét megszüntettetik és mindkét adónem egységes igazgatás alá vétele szándékoltatik ép ugy, mint az absolut korszakban s az illetékkiszabás ép ugy, mint az absolut korszakban ismét átruháztatik az adóhivatalokra. Szóval mind e számos experimentálás és változás csak meddő kísérlet volt, a mely vajmi kevés hasznot hozott. Hasonlót észlelünk az adóigazgatás szűkebb terén. 1868-ban hozatott egy törvény a közadók kezeléséről, az 1868: XXI. törvényezikk, mely 109. §-ból állott. Alig telt el két év és már szükségessé vált annak módosítása, a mi az 1871 : XLV. törvényczikkel megtörtént. Hat év eltelte tttán 1876-ban egészen eltörültetett az 1868-ikí törvény és megalkottatott az 1876. évi XV. törvényczikk a közadók kezeléséről, a mely, ha jól emlékezem, 86 szakaszból áll. E törvény ismét csak 6 évig volt érvényben, mert 1883-ban felváltotta azt az 1883. évi XLIV. törvényczikk, mely 114. §-ból áll. És ime most, t. képviselőház, újból reform előtt állunk. A főkérdés, melyet a jelen javaslattal szemben fel kell vetnünk, szerintem az, hogy e javas-.
