Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-261

2C1. országos ülés június ä*én, szerdán. 1889. 45 lat, ha törvényerőre emelkedik, elérjük-e a nyugpontot az eddigi folytonos számos változások és Áuctuatiók után és másodszor az a kérdés, hogy vájjon e törvény által segítve lesz-e — nem mondom minden, de legalább a főbajokon, melyek a pénzügyi administratio terén tapasztalhatók. Nem hiszem, hogy a jelen törvényjavaslat legsanguinicusabb barátja is ezen kérdésre igennel fog válaszolni, sőt azt hiszem, hogy még maga a t. pénzügyminister ur sem — a ki e javaslatot benyújtotta, vagy jobban mondva magáévá tette — fogja állítani, hogy e javaslat oly munka, a mely már most definitive bezárja a reformok korszakát és hogy a bajoknak, melyek a pénzügyi igazgatás terén léteznek, gyökeresen elejét veszi. Miután a t. ház becses figyelmét nem akarom hosszasan igénybe venni, csak röviden fogok nyilatkozni a törvényjavaslat egyes, még pedig nevezetesebb intézkedéseiről. A törvényjavaslat által eontemplált változások röviden összegezve a következőkből állanak: Először a most létező 13 pénzügyi igazgatóság decentralisáltatik, a mennyiben a helyett mintegy 50 pénzügyigazgatóság állíttatik fel, még pedig rendesen mindenik megyében. E pénzügyi igazgatóságok azonban egész hatáskörükre és eljárásukra nézve ugyanazok maradnak, mint a minők eddig voltak, csakhogy szaporodik ügykörük a direct adók átvételével, a kataszteri nyilvántartással és az illetékkiszabás bizonyos teendőivel. Ennélfogva megszüntettetnek az illetékkiszabási hivatalok és az adófelügyelőségek, az illetékkiszabás pedig az adóhivatalokhoz utasittatik. Másodszor, a pénzügyigazgatás szorosabb kapcsolatba hozandó a politikai administratióval, ez eszmét ugy akarják megvalósítani, hogy a közigazgatási bizottságoknak először meglehetős messzemenő hatáskört engednek a direct és indirect adók, az illetékek és iövedelmek terén, mint első fokú és felebbviteli hatóság, másodszor az által, hogy a közigazgatási bizottságoknak ellenőrzési és felügyeleti joga lesz a pénzügyigazgatóság és az az alá tartozó összes közegek felett, harmadszor az által, hogy a közigazgatási bizottság első fokú fegyelmi hatóság is lesz az összes pénzügyi tisztviselők felett a megye területén. Én nagyon helyeslem a pénzügyi igazgatóságok deeentralisatióját, mert igaz, hogy azoknak területe most igen nagy és teendőik az utóbbi időben roppantul kiterjesztettek, ugy, hogy annál kevésbé képesek oly nagy területet ellátni. Helyeslem tehát a decentralisatiót és a pénzügy igazgatóságok számának emelését. Csak két ffl

egjegyzéseni van. Az egyik az, hogy én a tervbe vett számot igen nagynak tartom. Mintegy 50 pénzügyigazgatóságot akarnak felállítani, a mi szerintem a szükségletet meghaladja. A másik megjegyzésem ez: A pénzügyigazgatóságok területi beosztása teljesen elavult és fenn nem tartható alapon történik, tudniillik a jelenlegi megyerendszer alapján. Ma a belügyi administratio reformjának küszöbén állunk és lehetetlen, hogy e reform végbemenjen a nélkül, hogy a fennálló megyék területén változás ne tétessék. Ha a kormány mindazonáltal a jelenlegi megyei beosztás szerint akarja felállítani a pénzügyigazgatóságokat, ebből nagy anomáliák fognak keletkezni. Bács-Bodrog, Torontál, Biharmegye, mindenik oly nagy területtel bir, mint egy kis királyság és ezek egy pénzügyigazgatóságot fognak nyerni, ép ugy, mint a sokkal kisebb megyék. Megjegyzem, hogy pl. BácsBodrog megye mai területének az ötvenes években két kerületi pénzügyigazgatósága volt, az egyik Zomborban, a másik Újvidéken s ez volt akkor, midőn egyáltalán sokkal kisebb volt a pénzügyigazgatóságok száma, mint jelenleg. Tehát a. reformnak eme része előreláthatólag nem lesz állandó, mert azon okvetlenül újból kell majd segíteni, talán már a közel jövőben. A pénzügyigazgatóságok tervbe vett túlságosan nagy számának még egy másik hátránya is van. Azt kell kérdeznem a t. pénzügyminister úrtól, vájjon rendelkezik-e a kellő számú szakképzett és minden tekintetben megfelelő hivatalnoki karral, hogy ily nagy számú új hivatalt — körülbelül 37 új pénzügyigazgatóságot —• elláthasson ? Rendelkezik-e 50 tökéletesen megfelelő főnökkel? Ez pedig nagyon fontos kérdés és a t. minister ur bizonyosan tudja azt, mily nagy mérvben van valamely hivatal czélszerü működése feltételezve attól, hogy ki áll a hivatni élén. Azok a hivatalok, melyek jó, erélyes és szakavatott főnökkel rendelkeznek, egészen más eredményt tudnak felmutatni, mint azok, melyeknek ily főnökük nincs. Nálunk, t. ház, igen csekély gond fordittatik a hivatalnokok felnevelésére és én ebben a tekintetben nem tudnám eléggé a t. kormány figyelmébe ajánlani azt a rendszert, azt a mintát, mely például Poroszországban e tekintetben alkalmaztatik. Poroszországban a fogalmazói szakban minden hivatalnok »von der Picke auf« kell, hogy szolgáljon és nemcsak a fogalmazói szakban, hanem a kezelésben is okvetlen szükséges, hogy jártas legyen. — Minden minister számtalanszor tapasztalhatta, hogy az ő ministeriumában a legjobb előadók nem azok, kik talán jeles tudományos munkálatokat írtak vagy más tekintetben tüntették ki magukat, hanem azok, a kik kellő ügyismerettel birnak, melyet úgy szereztek meg, hogy az alsó szolgálatból felkerültek a központba. Helyeslem továbbá az illetékkiszabási teendők átruházását az adóhivatalokra. Ez ellen nincs kifogásom -,és .e tekintetben nem osztozom Szeder-