Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-261

40 261. országos ülés június 5-én, szerdán. 1880. kell felállítani, mint a franczia préfait, kiben a kormányzat minden szála a megyében összefoly. De hogy ezt miképen képes létrehozni a közigazgatási bizottság az ő reducált hatáskörében, akkor, a mikor ő mind e dolgokról csak akkor nyer tudomást, mikor az actus végre van hajtva, azt én elképzelni sem tudom. Azt mondják, joga van a közigazgatási bizottságnak ellenőrizni. Én nagy barátja vagyok az ellenőrzésnek és akarom, hogy az mentül erélyesebben, hatályosabban és mindenütt, az állam kormányzat minden pontján legyen keresztülvive; hiszen magunk is itten a politikai ellenőrzést képviseljük. De micsoda természetű ellenőrzés az, melyet mi a közigazgatási bizottságokban felismerünk? Én az államéletben az ellenőrzés három faját ismerem. Az egyik az administrativ ellenőrzé*, mely az egyes rendeletet abból a szempontból veszi vizsgálat alá, hogy az állam akaratát a kormányrendelet érvényesíti-e 1 Ezt az ellenőrzést t. ház, a közigazgatási bizottság nem eszközölheti, mert azokat a rendeleteket ő nem adta ki. A másik a jogi ellenőrzés, mely az egyes állampolgárok jogait védelmezi. Ezt sem eszközheti a közigazgatási bizottság igen egyszerűen azért, mert a legtöbb esetben nincsen róla tudomása; különben is contentiosum fórum, fél és biró — mondhatnám —nem lehet. (Igás! Ugy van! túlfelől.) A harmadik a politikai ellenőrzés, mely abból a szempontból veszi vizsgálat alá a kormányok intézkedését, hogy az ország törvényeit nem sértette-e meg. Ezt nem képes teljesíteni a közigazgatási bizottság, mert a hozzá való eszközökkel, pouvoir-ral, sanetióval nem rendelkezik. Az egész dolog, t. ház, egy ködös, homályos coneeptio, mely comprommissum akar lenni két ellentétes kormányrendszer közt és elérte azt, amit ily comprommissumok mindig el szoktak érni, hogy egyik rendszernek előnyei sem jutnak kifejezésre. Ezen közigazgatási bizottságok ennek következtében az impotentia jellegét viselik magukon, a mit bizonyít, hogy volt már oly közigazgatási bizottság, mely azt találta, hogy az ő existentiája felesleges és legjobb, ha feloszlik. T. ház! így állván a dolgok, én szeretném tudni, hogy mi módon és mily értelemben várja a t, kormány a közigazgatási bizottságtól a pénzügyi kormányzatnak javítását? Egy kormányzatnál sincs oly mérvben szükség szakszerű és személyes felelősségre, mint a pénzügyi kormányzatnál. (Igás! Ugy van! balfelöl.) És itt a t. kormány visszanyúl a collegialis alakzatokra, visszanyúl tehát egy oly kormányzati formára, amely teljesen és tökéletesen túl van haladva és a mely — mondhatnám — a személyes felelőssége Ívének merev negatíója.(Tg«^! Ugy van ! balfelöl.) Ezen közigazgatási bizottságnak tehát az lesz a feladata, hogy a pénzügyigazgatóságokat ellenőrizze. Ezen pénzügyigazgatóságoknak hatásköre, a mint az fel van sorolva, egy hosszú speisezédulán, a 6., 7., 8. és 9. §-okban, kiterjed az egyenes és közvetett adók egész területére, mondhatnám a kezelésre és ennek minden képzelhető kérdésére. Hogy tehát, t. ház, a közigazgatási bizottság ezt ellenőrizze, neki mindezekkel a kérdésekkel, mindezekkel a törvényekkel, rendeletekkel és a teehnicummal ismerősnek kell lenni; ez pedig, t. ház, egy egész életnek stúdiuma, ezt olyan sporadicus összejövetel mellett lehetetlen megtanulni. (Igzzl Ugy van! balfelöl.) Azt mondják, hisz majd bele fognak tanulni, de azután, ha bele fognak tanulni, mi hasznunk van belőle? Hisz a kormány gondoskodik ezen előterjesztésben arról, hogy a közigazgatási bizottságnak jóformán semmi hatásköre ne legyen; hiszen a pénzügyi bizottság jelentése különösen hangsúlyozza, hogy mily reducált ezen bizottságoknak hatásköre és azonkívül a kormány világosan provideál arról, hogyha akármilyen okból valami olyasvalamit tesznek, a mit a pénzügyigazgató a kincstár érdeke ellen valónak tart, akkor az ellen fellebbez, tehát egész ügykörére nézve a lepedő „a közigazgatási bizottságából" teljesen és tökéletesen ki van véve. Ennek az az eredménye, hogy ezek tehetnek izgágát, de komolyan positive cselekedni képtelenek. Az egész semmi más, mint a dilettantismus bevitele a pénzügyi kormányzatba, a nélkül, hogy meglennének azon garantiák, hogy az administratio valaha szakszerű és hatályos lehessen. (Helyeslés balfélől.) Szeretném tudni, t. ház, hogy mikép képzeli a t. kormány azt, hogy azok a hatósági és önkormányzati elemek vállvetve fognak egymással működni? Hegedüs Sándor előadó: Már megvan! Beőthy Ákos: Gondoljuk csak el, hogy mikép működhetnénk mi itt a képviselőházban, ha képviselőtársaink egyrésze kinevezett volna. Mindaddig, a mig egy testületben szakszerű hatósági és laicus önkormányzati elemeket egyesítünk, mindaddig az ily testületben nem az együttműködés, hanem a paralisálás áll be. Ezt bizonyítják egyebek közt a némeTörszági Schöffengerichtek. Meg vagyok róla győződve, t. ház, hogy az együttműködés szempontjából ezen törvényjavas • latnak az lesz az eredménye, hogy a pénzügyigazgató, bizonyos lenézéssel, fitymálással fog tekinteni azon laicus elemekre, a kiknek az ignorantiája a tárgyalás minden elemén észrevehető; ezek viszont ellenszenvvel fognak viseltetni a pénzügyigazgató iránt, mert érzik annak felsőbbségét, meg fognak róla győződni,hogy valahányszor meg akarják fogni, kisiklik kezeik közül.