Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-261

201. országos Illés június 5-én, szerdán. 1889. T. képviselőház! Ez az egész szervezet nem felel meg sem az állam, sem a polgárság érdekei­nek ; ez semmi más, mint egy fából készült vas­karika. (Igás! Ugy van! balfelől.) E törvényjavas­lat teljes mértékben illustrálja at. kormány egész kormányzati rendszerét. A t. kormány, ugy látszik, egy törvény és rendeletgyártó gépnek van a birtokában, a mely egymásután gyártja a törvényeket és rendelete­ket, folytonosan működik és zakatol, de a kor­mányzati slendrián azért mégis fenmarad. Miért? Egyszerűen azért, mert a t. kormány nem képes valami egységes kormányzati rendszert eon­struálni. Ennek, t. ház, van még egy más, igen nagy hátránya és ez az, hogy épen azért, mert nem létezik semmi irányban egységes, egyöntetű szer­vezet, a minek következtében a hatalom külön­féle szervekben szét van osztva s tagolva, az egész kormányzati hatalom a t. kormány kezében az önkény alakjában van képviselve, a melyet, ő aztán a hatalom érdekében felhasznál. (Élénk he­lyeslés balfelől.) Ezzel, t. ház, áttértem ezen törvényjavaslat­nak másik sarkalatos intézményére, a főispánok bevonására, a melyre nézve azok után, a miket t. barátom elmondott, igen rövidre szabhatom rneg­jegyzéseiaiet. (Halljuk!) T. ház! Én az egész főispáni állást méltán tekinthetem közigazgatási szervezetünk unieu­mának. Széll Ákos t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a főispán a közigazgatás feje és ennek ugy kell lenni az egész országban. Ez egyszerűen le­hetetlenség, mert a főispánt semminemű kor­mányzati szervezet, rendszer keretébe nem lehet beilleszteni. En már a múlt alkalommal elmondottam és kifejtettem, hogy a főispán nem kormányzati tiszt­viselő, mint az angoloknál a lord lieutenant, vagy a seheriff, nem hatósági tisztviselő, mint a francziáknál a préfect; ez semmi más, mint a párt­ós kortesuralom eszköze. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ehhez fogható állás nincs az egész világon, melyet semminemű felelősség szempontja alá nem lehet vonni. Lefelé egyáltalá­ban nem felelős, fölfelé pedig nagyon is felelős, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A főispánt alulról nem lehet felelősségre vonni és annak következtében, hogy ő nem felelős, még a többi tisztviselők felelőssége is illusoriussá lesz. Mert a közigazgatási, törvénynek 90-ik sza­kasza értelmében a közigazgatási tisztviselő, ha feljebb való rendeletére tesz valamit, nem felelős. És miután a főispán maga nem felelős, itt az egész felelősség teljesen és tökéletesen megsemmi­sül. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalán.) Fölfelé pedig úgy áll a dolog, hogy a kor­KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XIII. KÖTET. mánynyal szemben nélkülözi mindazon garamia­kat, a melyekkel, ha szolgálati praginaticánk volna, jogállamban azon tisztviselőnek birnia kell, hogy az önkénynek ne legyen eszköze. Ha tehát, t. ház, igy áll a dolog, akkor aztán nagyon jól tudjuk, mit tesz az. ha mi ezen főispánnak a kormányzatra bizonyos befolyást biztosítunk. Ez azt teszi, hogy a polgárok ér­dekei a pártpolitika zsákmányául legyenek oda dobva. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Mikor t. ház, a főispánokról szóló törvényt megalkottuk és benne volt az a hírhedett 54 para­graphus, mely nekik a bírákra befolyást engedett, azt a befolyást, melyet Széll Ákos képviselő ur már csak formai befolyásnak nevezett, az ellen fellázadt az egész ország_kö.zvéleménye. Én merem állítani, hogy ép oly fontos érdekek, mint a jog­szolgáltatás érdekei, kívánják azt is, hogy a pénz­ügyi kormányzatra a főispánnak befolyása ne le­gyen. Ha tekintetbe veszszük azt, hogy még oly ország is, mint Francziaország, a hol bizony az államhatalom és a fiscus érdekei iránt elég érzék­kel viseltetnek, megadja az állampolgároknak a teljes jogvédelmet, mert ott a bíróság eonipetens, ha tekintetbe veszszük azt, hogy nálunk az illeték­ügyek anyagi része teljesen rendezetlen: akkor be fogja látni mindenki, hogy a pénzügyi közigaz­gatás majdnem juris dicvioszerű hatáskörrel bir és az összes polgárok legvitalisabb érdeke van rá bizva. Ha tehát mi a főispánnak erre befolyást adunk, azt teszszdk, hogy mindezen fontos érde­ket kiszolgáltatjuk neki. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Arra nézve,.hogy ezt a dolgot a maga egészé­ben tegyem a t. ház előtt contemplatio tárgyává, el kellene mondanom a főispán urnak viselt dolgait s ki kellene terjeszkednem közéletünk összes mise­riáira. Ez azonban, t. ház, igazán nagyon messze vezetne. Azt hiszem, ezekben eléggé indokoltam, hogy ezen törvényjavaslatot, miért nem fogadom el. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nagy István jegyző: Simonfay János! Simonfay János: Mind a ministeri törvény­javaslat, mind pedig a pénzügyi bizottság jelen­tése azzal kívánja különösen indokolni ezen tör­vény meghozatalának czélszertíségét, hogy nem­csak az állam érdekeit, hanem a polgárok érde­keit is ezen törvényjavaslat hivatva lesz egyaránt kiszolgálni és biztosítani. Ugy látszik, a bizottsági előadó ur pláne a fősúlyt arra helyezte, hogy az adózó közönség érdekei fognak kiváló figyelemben részesittetni, illetőleg ezen törvényjavaslat által megoltalmaz­tatni. Hát, t. ház, én azt hiszem hogy mint a már előttem felszólalt t. képviselő urak kifejtették és ezekből mindenki következtetheti és beláthatja, hogy a törvényjavaslat megalkotásának aligha

Next

/
Oldalképek
Tartalom