Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-261

261. országos ülés jonius 5-én, szerdtón. 1880. 39 vizsgálni, vájjon a közigazgatási bizottságot nem kellene-e reformálni és hogy az bir-e a kellő hordképességgel. Én a magam részéről határozottan kimondom, hogy én a közigazgatási bizottságokat egyáltalán képteleneknek tartom ezt a reájuk bizott fünctiót elvégezni, (Helyeslés balfelől) képteleneknek tartom igen egyszerűen azért, mert én az egész közigazgatási bizottságot a limine egy elhibázott coneeptiónak tartom. A mi pedig a törvényjavaslat másik intézkedését a főispánok tekintetében illeti, azt meg határozottan károsnak és veszedelmesnek tekintem. Méltóztassék megengedni, hogy mindkét pontra nézve elmondjam röviden nézetemet. (Halljuk! balfelöl.) Azon kezdem, t. ház, hogy midőn a közigazgatási bizottságokat elítélem, ezt nem abban a minőségben akarom tenni, mint contentiósum fórum, mert e tekintetben valamit representálnak a régi állapottal szemben, a mely a semmi jogvédelemnek felelt meg. A közigazgatási bizottságokról azon értelemben szólok, a mennyiben positiv administrationalis intézkedési és ellenőrzési jogkörrel vannak felruházva. Mikor a közigazgatási bizottság megalkottatott, nem voltam a ház tagja, hanem csatlakoztam azon kiváló egyének nézetéhez, a kik azt akkor elítélték és annak valami szerencsés prognosist nem jósoltam. A kormány más nézeten van és azt mondja, hogy a közigazgatási bizottságok jól működtek idáig. De hogy minő alapon tudja ezt a kormány, ennek megjelölésével adós marad. Már pedig, ha azok a közigazgatási bizottságok csakugyan oly jó és üdvös intézményt képviselnek, akkor azoknak nyomát érezni kellene az administratióban és nem újulnának folytonosan azon panaszok, a metyekkel minduntalan találkozunk. Ismétlem, én a közigazgatási bizottságot egy egészen elhibázott coneeptiónak tartom, mert ennek megalkotásánál figyelmen kivül Nagyattak mindazon feltételek és követelmények, a melyeket a politicus számba vesz, midőn egy új intézményt alkot meg. A közigazgatási bizottság intézménye nem Magyarország talaján termett. Idegen országból lett ez importálva. A porosz Kreisausschu*s copiája ez s hozzáteszem, nem is hű, nem is sikeres copiája. Nem csodálatos dolog-e az, t. ház, hogy mi Magyarország, az önkormányzatnak igazán classicus hazája, a mely annyi önkormányzati képességgel bir, mint talán egyetlen ország sem a világon, idegen országból importálunk s nem saját intézményünkből fejlesztünk intézményeket. Nem vagyok a megyei rendszernek barátja, mert azt tartom, hogy az a mi közigazgatási igényeinknek nem tud megfelelni és mert nekünk a jogi garantiákfigyelembe vétele mellett egy, a kormányzási hatásköröket összefoglaló szervezetére van szükségünk. (Helyeslés balfelől.) De azt el kell ismerni mindenkinek, hogy ezen megyék nálunk még administratio tekintetben is bámulatos eredményeket értek el. Ha számbaveszszük, hogy Angliában a megyékben csak most bátorkodtak a választási elvet kifejezésre juttatni, hogy Francziaországban még egy oly ember is, mint Thiers, azt mondotta, hogy felfordul egész Francziaország, hogy ha a mairek választását megengedik, akkor a mi megyéink előtt bátran kalapot emelhetünk azon eredmények miatt, melyeket a választási rendszer mellett is elértek. Ismétlem tehát, minden előföltétel megvolt arra, hogy az önkormányzati intézményeket a magunkéiból fejleszszük. Es mégis, honnan veszszük erre a mintát ? Poroszországból, mely az állami administratio, a bureaucratia classicus hazája, hol ez a Kreisaussehuss experimentum volt, melyet ott semminemű gyakorlati követelmén}" nem kívánt, hanem tisztán elméleti, akademicus sugallatokra lehet azt visszavezetni. Ki-ki tudja, hogy almán a mozgalomban, melynek eredménye a Kreisordnung, mily nagy része van G-neist professornak, ki igen kitűnő és nagytudományú ember, de a kinek önkormányzati nézeteiről elég, ha ennyit mondok: szerinte az önkormányzat incarnatiója a kinevezés. Ismétlem, ez porosz institutio és mi átvettük, de hogyan? Ugy, hogy tulajdonképen alapjából egészenkiforgattuk és belevettünk egy oly elemet. melyet a poroszok soha nem vittek volna bele; ráruháztunk oly funktiót, melyet ők soha nem ruháztak volna rá, pedig azok értenek az államadministratióhoz. Ráruháztuk azt, hogy a különféle kormányzati ágak között az összhangot helyrehozza. Hát, t. ház, én azt hiszem, hogy akkor, midőn a mostani administratiónak, az egész társadalmi rendszernek alapja a munka felosztás, a mikor a helyes kormányzat a hatáskörök és competentiák szétválasztásából áll: akkor ez összhangot a különféle kormányzati ágak között csak nagyon csekély körben lehet megcsinálni és erre a közigazgatási bizottságok nem competeusek, kellő képességgel nem bírnak. Miből áll az az administratio, t. ház? Cselekvésekből, közigazgatási actusokból, tehát tulajdonképen arról van szó, hogy ez actusok között kell összhangot létesíteni. Már most szeretném tudni, mikor a szolgabíró ujonezoz, a tanfelügyelő megvizsgálja, hogy a tankötelesek járnak-e iskolába, mikor az adófelügyelő kiveti az adót, mikor az állami mérnök megvizsgálja, van-e rend: e közigazgatási functiok közt miként lehet összhangot létesíteni ? Megengedem, hogy a törvények, rendeletek közt nem szabad összeütközésnek lenni. Ezt el tudja intézni a minister. És ha messzibb megyünk s azt mondjuk, a végrehajtásban is kell összhang, a végrehajtás azon stádiumában is, mikor a rendelet a központból a megyéhez kimegy: akkor merem állítani, hogy erre oly orgánumot