Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-261

•ius 5-én, szerdán. 1889. 33 2«1 országos ülés jni telén előnyben részesítette, ezzel természetesen az ellenzéken akart egyet ütni; de a t. pénzügyminister ur elfelejtette azt, hogy annak a botnak két vége van és végre is azzal a saját közegei felett tört pálczát. Mert azoknak a pénzügyi közegeknek senkit sincs joguk előnyben részesíteni és ha igaz a dolog, hogy egy ellenzéki képviselő ily előnyben részesül, elképzelhető, hogy hány kormánypárti részesült hasonlóban. (Derültség. TJgy •oan! a hal- és szélső baloldalon.) Mondom, t. ház, hogy a t. kormánynak indokolása tartalmazza a legerősebb eriticát a t. kormány kormányzati rendszere felett. Igaz, elismerem azt, hogy a t. kormány itt hibáit őszintén és tartózkodás nélkül elismerte, hogy tehát egészen határozottan az önismeret útjára tért. Szép erény ez az önismeret és én jól emlékszem, hogy ugy olvastam annak idejében, hogy a delphii oraculum templomán az volt felírva, hogy: „Ismerd meg tenmagadat" ; hanem azt gondolom, t. ház, hogy tekintetbe véve az emberi életkor rövidségét, ennek az önismeretnek mégis oly időszakban kell bekövetkeznie, a mikor az ember a javulásnak még hasznát veheti; de hogyha a kormánynak 15 esztendő kellett arra, hogy hibáira rájöjjön, akkor a mi mostani nemzedékünknek csakugyan a Mathusalem koráig kell élni, hogy az ország egy helyes, jó pénzügyi kormányzat áldásaiban és jótéteményeiben részesüljön. Ismétlem, t. ház, a t. kormány indokolásában felsorolja azokat a hibákat és kinövéseket, a melyekben a mostani pénzügyi rendszer szenved. Már most, t. ház, e hibák szövétnekénél vizsgáljuk meg ezt a törvényjavaslatot magát és nézzük meg, hogy mily mérvben tesz ez a javulás követelményének eleget. Az indokolásban fel van sorolva az, hogy egyik nagy hibája a mi pénzügyi rendszerünknek, hogy nincs annak egysége. Elismerem, t. ház, hogy az előttünk fekvő javaslat ez irányban javulást, haladást képvisel. Készséggel elismerem, hogy a pénzügyi igazgatóságban a különféle adókezelések lehetőleg összpontosítása, igenis helyes; helyesnek találom azt is, hogy épen a pénzügyigazgatóság a megye területén eentralisáltassék. Azonban, t. ház, itt mindjárt van egy phatalis körülmény, mely nagyon megnehezíti azt, hogy az ember ezen egész rendszer mikéntjéről tiszta, szabatos képet alkothasson magának. Az illetékügyeket, értem, t. ház, melyekre előttem szólott t. barátom, Szederkényi Kándor már oly alaposan kiterjeszkedett, hogy én csak igen röviden constatálhatom, hogy e törvényjavaslatban az illetékügyeknek egy bizonyos biflürcatioj a foglal helyet, a mennyiben részben azok az adóhivatalok, részben a pénzügyigazgatóság által kezeltetnek. Ámde, t. képviselőház, e törvényjavaslat egyáltalában nem mondja, hogy mely ügyek fognak tartozni a pénzügyigazgatósághoz s melyek az adóhivatalhoz; nemcsak hogy ezt nem teszi, hanem még az egész illetékügyi decernatusra nézve az orazágban még egyformaság sincs, mert az az adóhivatalok képessége szerint változik. És itt megkell jegyeznem előttem szólott t. barátomnak, Széll Ákosnak, hogy ha ő ezen törvényt egyebek közt azért üdvözli, meit a pénzügyi közegeknek alkalmuk lesz a pénzügyi szolgálatba beletanulni, ez igen szép dolog, de ez a praxis ne szereztessék meg az által, hogy az adófizetők szenvednek és hogy ez az egész praxis igazán in corpore vili vitetik keresztül. Ismétlem tehát, hogy ezt illetőleg nincsen szabatos kép és ha t. barátom, az előadó ur azt jegyzi meg, hogy az végre is egészen mindegy, hogy ki intézkedik, az adófelügyelő-e

; vagy pedig a pénzügyigazgató, az már gremiumbeli dolog : azt bátorkodom neki válaszolni, hogy végre minden szolgálati ághoz tartozó bármely ügy gremiumbeli ügy, mert hiszen mindeu egyes államszolgálati ág egy diensterinmot képvisel, ha tehát ez állana, akkor mindenütt, minden szolgálati ágban össze-vissza dobhatnók a forumokat és competentiákat, a második fok volna első fok és ez nem tenne különbséget és mégis csak jó administratiónak felel meg. Gróf Károlyi Gábor: Ő azt mondja, hogy neki mindegy! Beőthy Ákos: Én tehát azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat egyáltalán nem képez egy definitivumot, hogy ez ismét egy provisoriuni s a provisoriumok lánezolatában egy újabb lánczszem. S miképen fog ez megfelelni annak a másik követelménynek, hogy a pénzügyi szervezet consolidáltassék, épen azért, mert a pénzügyi kormányzatnak idáig nincsen meg a maga megállapodottsága? T. ház! Épen ebből a szempontból vagyok kénytelen [egy pár eriticai megjegyzést tenni e javaslaton. Kezdem pedig e törvényjavaslat egyik alapgondolatán, egyik sarkalatos coneeptióján, jelesen azon, hogy e javaslat azt intendálja, hogy a pénzügyi kormányzat összeköttetésbe hozassék a kormányzat többi ágaival. Gondolom, Nagy Frigyes mondotta József császárról azt, hogy mielőtt az első lépést megtette, mindig a második lépést teszi meg. Én azt hiszem, hogy a törvényjavaslatnak azon intézkedése, hogy összeköttetésbe hozza a pénzügyi kormányzatot az általános kormányzattal, a mikor az egész kormányzat a belkormányzat kérdése, most úgyszólván függőben van: csakugyan „filius ante patrem". De ha nem is megyünk ennyire, ha tisztán a közigazgatási bizottságnak keretében tárgyaljuk e kérdést, megvallom, igaz, azt találom, hogy miután törvény törvény után és év év után mindig újabb terhet rovunk arra a közigazgatási bizottságra, talán jó lett volna előbb azt is meg-