Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-261

261. országos ülés június 5-éii, szerdán 1SS9. 37 ket, hol egy pénzügyigazgatóság felett több főispán gyakorolná a felügyeletet. Mint okot, erre nézve csak azt hozom fel s azt hiszem, ez nagyon méltánylandó indok, ami az adóhivataloknál eddig előfordult, tudniillik, midőn több főnöke volt az adóhivataltiak, a pénzügyigazgatóság is és az adófelügyelő is, megtörtént, hogy az adófelügyelőtől dicsérő levelet kapott, a pénzügyigazgatóság pedig megrovást küldött neki, ugyanazon esztendei működésért. (Derültség.) A törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadom. (Élénk helyeslés a jobbóldalon.) Nagy István jegyző: Beőthy Ákos ! Beőthy Ákos: Méltóztatik megengedni a t. ház, hogy ezen törvényjavaslatot illetőleg, kerülve minden felesleges szót és polémiát — különben az előttem szólt t. képviselő uraknak beszédjeire majd előadásom folyamán fogom megtenni észrevételeimet — körvonalozzam azt az álláspontot, melyet t. barátaimmal együtt a törvényjavaslattal szemben elfoglalok és a mely igen röviden arra a conelusióra lyukad ki, hogy ezt a törvényjavaslatot nem fogadhatom el. Talán nem szükséges hosszú elmefuttatást tennem arról, hogy a szorosabban vett kormányzati kérdések majdnem annyi fontossággal birnak nálunk, mint a közjogi és politikai kérdések. Ha tekintetbe veszszük azt a momentumot, a mely mondhatnám ennek a korszaknak egyik uralkodó vonása, hogy az államnak hatalma folytonosan terjed, hogy az állami kormányzatnak ingerentiája az egyes életviszonyokban napról-napra nagyobb tért foglal el és ha más oldalról ismét tekintetbe veszszük azt, hogy Magyarország kormányzati tekintetben 1867-ig majdnem teljesen tabula rasa volt, akkor, gondolom, be fogja látai mindenki. hogy a kormányzati kérdések nálunk mily nagy fontossággal birnak és ezek közt a kérdések közt ismét mi sem bir nagyobb fontossággal, mint a pénzügyi kormányzat kérdése. Arra sem kell szót vesztegetni, hogy a közadók niiby nagy szerepet játszanak a nemzet és minden egyes állampolgár életében, valamint azt is tudja mindenki, hogy a legjobb, legczélszerűbb adórendszer meghiúsulhat egy helytelen adókezelés folytán. Mindezek következtében, azt hiszem, mindenki belátja, hogy egy oly törvényjavaslat, mely a pénzügyi kormányzat reorganisatióját akarja keresztülvinni, legalaposabb megfigyelés, tanulmányozás és consideratio tárgyát kell hogy képezze itt e házban és őszintén megvallva, nagyon sajnálom — ebben teljesen egyetértek t. barátommal Szederkényivel — hogy az igen tisztelt kormány e fontos törvényjavaslatot, mely az állampolgár legvitalisabb érdekeit érinti, közvetlenül a kapuzárás előtt bocsátotta tárgyalás alá. Igaz, hogy erre rendesen azt szokták mondani, hogy ennek mi vagyunk okai, mert nagyon igénybe vettük eddig az országgyűlés j idejét; de ha tekintetbe veszszük azt, hogy végre is a parlamentaris rendszer alapgondolata a tárgyalás, a vitatkozás, az eszmecsere, ha tekintetbe veszszük. hogy ezen ülésszak keretébe oly sok fontos tárgy szoríttatott, mint talán ezt megelőzőleg egybe sem, akkor nagyon közel fekszik a feltevés, hogy a t. kormány ezt csak azért tette, hogy a kérdések érdemleges tárgyalását megnehezítse, mert ezek érdemleges tárgyalásától ugy van oka félni, mint az alvilág urának a tömjéntől. (Helyeslés balfelöl. Derültség jobbfelöl.) A tisztelt ministereinök ur mindannyiszor beszél arról, hogy mi veszélyeztetjük a parlamentarismust. Nem fogok most e tárgyról hosszasan beszélni, de azt mondhatom, hogy a parlamentarismust az is veszélyezteti, ha mi az egyes kérdéseket itt felületesen tárgyaljuk, mert igen is merem állítani, hogy a képviselőtestület tekintélyének egyik alkatelemét épen a szellemi potentia képezi, az, hogy a parlamentaris tárgyalások magas színvonalon tartatnak és ott minden egyes kérdés ex asse tárgyaltatik. Ha, t. ház, az ember a pénzügyi kormányzatnak kérdéseivel meg akar ismerkedni, megismerkedik más országok pénzügyi kormányrendszerével — hozzáteszem, a magam részéről csak elméletben történt ez — és például olvasgat az ember Francziaország pénzügyi kormányzati rendszeréről, lehetetlenség, hogy a legnagyobb tisztelet és csodálat ne fogja el az embert. Minden iró, a legtekintélyesebb német irókis egyetértenek abban, hogy a franezia pénzügyi kormányzat annak minden feltételeivel és kellékeivel bir. Hozzá kell tennem, t. ház, hogy ez nem századok és nem nemzedékek munkájának az eredménye, ez tisztán I. Napóleon kozmányzatának és lángeszű pénz ügy ministerének, gondolom, Molliengrófnaka műve, a mi azt bizonyítja, hogyha az ember tudja, hogy mii: kell tenni és azt akarja is tenni, igen sokat tehet. Már most, ha ezzel szemben megnézük a mi pénzügyi kormányzati rendszerünket, ennek épen a visszáját látjuk. Igazán, túlzás nélkül el lehet azt mondani, hogy a mi csak egy pénzügyi kormányzatban kinövés és helytelen van, az a mi pénzügyi kormányzatunkban mind benne van. És, t. barátaim, ott a túloldalon ne méltóztassanak azt gondolni, hogy belőlem ellenzéki viszketeg beszél, vagy pedig az egészet ellenzéki szemüvegen nézem, mert ez a kép a pénzügyi kormányzatról feltalálható a t. kormány törvényjavaslatában is. Merem állítani, hogy ellenzéki támadásra a legerősebb támpontot rendesen a t. kormány indokolása szokta számunkra szolgáltatni. Nem mondom én azt, hogy ez mindig az ellenzék iránti jóindulatból történt, sőt talán épen annak ellenkezője. Mert például a múlt alkalommal a t. pénzügyminister ur Hollaky Imre t. képviselőtársamat le akarta vágni azzal, hogy nem tudom, melyik pénzügyi közeg, őt valami illeték