Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-287

287. országos ülés november 19-én, kedden. 1889. 385 a hála önkénytelenül átment nála a rokonszenvbe és oda nőtte ki magát, hogy ő lett az a magyar jogtanácsos, a ki mindig meg tudja mondani, meddig lehet elmenni a magyar nemzet érzékenységének megsértésében nagyobb veszedelem nélkül. (Zajos tetszés.) Mindig kitűnő tanácsokat adott. Csakis a véderő-törvényj avaslatnál számította, el magát; de azért ő Bécsben ma is nélkülözhétlen, mert azon reményt nyújtja, hogy a mig ő áll az ügyek élén, addig mindaz, a mit Bécsben chau vinismusnak neveznek, nem igen fog tovább terjedni és sohasem fogja szétrobbantani azok coneeptióját, a kik a duaüsmusban a kettős monarchia felbomlásának első stádiumát látják. (Zajos helyeslés a baloldalon.) így a szokás hatalma alatt önkénytelenül átváltozott; azt, a mi Deák Ferencz müvében nem volt elpusztítható, a saját érdemének tekintette, a saját mulasztásaiért pedig a Deák-pártot tette felelőssé. (Igazi Ugy van! a baloldalon.) A közjogi kérdésekkel kapcsolatos katonai kérdéseket illetőleg azt mondotta, hogy azokat a Deák párt sem oldotta meg. Igaz. De épen azért adta át a hatalmat Tisza Kálmánnak, mert tőle várta, hogy nagyobb erélylyel és tekintélylyel fog fellépni e kérdésekben. (Zajos helyeslés a haloldalon.) De mindezen tényeket a t ministerelnök ur mentségére hozom fel és hogy még tovább menjek a mentő körülmények keresésében, elismerem azt, hogy a t. ministe: elnök ur gyengeségének fokozásához hozzájárulhatott még a külpolitika is. A külpolitikában mindig a kettős monarchia összes erejének kell latba jönni és a ki a külpolitikában benne van, annál nagyon érthető és megmagyarázh .tó, ha elsodortatja magát az összes erőnek logieája által. Az összes erő logieája pedig, ha valaki Becsesei szemben csak annyira vastagnyakú kálomista, mint a t. ministerelnök ur, (Élénk derültség balfe öl) könnyen elsodorhatja az embert a külön nemzeti érdekek vezéreszméi-. tői. Hiszen gróf Andrássy Gyulánál is, mikor közös külügyminister volt — pedig ő sohasem hajlongott az udvari körök előtt — láttuk, hogy habár csak a gazdasági kérdésekben, de mégis egy kissé meghomályosodott benne a külön magyar érdekek vezéreszméje, De gróf Andrássy Gyula akkor közös külügymini4er volt, nem magyar ministerelnök (Igaz! Ugy van! a baloldalon) s a közös ministerekben a quóta szerint csak 30%, a paritás szerint csak 50% magy.rnak szaba I lenni. (Elénk helyeslés a bal-és szélső baloldalon.) Ámde egy magyar ministerelnokben mind g és minden körülmények között legalább 100%. (Zajos helyeslés ab l- és szélső baloldalon.) Es igyha mindaz, a mit mondtam, el is fug.-.dliató psychologiai indoknak, de nem fogadható el magyar nemzeti politiKÉPVH. NAPLÓ 18ö7—92. XJH. KÖTET. kának (Élénk helyeslés a baloldalon.) Es az a kormányférfi, a ki ebbe a processusba beleesik, az lehet igen kitűnő technicus a kormányzásban, lehet kitűnő íacticus a pártvezetésben, de a nemzetnek vezére nem lehet többé. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) A mi pedig a közjogi kérdésekkel kapcsolatos katonai kérdéseket illeti, én a legnagyobb csapásnak tartom azt az álláspontot, melyet a t. ministerelnök ur több izben hangoztatott és ped g, mint panaceat; azt, hogy lépjenek be a magyar ifjak mennél nagyobb tömegken a közös hadseregbe és akkor meg fog változni a közös hadsereg szelleme. A legnagyobb csapásnak tartom ezt, mint panaceat. A mely kormányférri ezt igy állítja fel, az már abdieált: mert ez az elv oda vezet, hogy sanctionálja mindazt a magyarellenes szellemet, a mely a közös hadseregben az ált il támadt, hogy mások már elfoglalták előttünk a közös hadsereget, hogy tehát helyes és jogos, hogy ők alkossák a közös h dsereg szellemét. (Hosszas és zajos helyeslés a baloldalon.) De hol van akkor a közjog, hol van az alkotmány, hol van a magyar államiság, ha a magyar alkotmányos államiság elismerésére kid ön magyar invasió szükséges a közös hadseregben'? (Halljuk! Halljuk!) De mily képtelenségnek tűnik föl ez az elv, h i tovább elemezzük a gyakorlati alkalmazásban? Az a 14, vagy 17 éves ifja, a ki a katon ii akadémiákba lép, vagy az a 19 — 20 éves ifjú, a ki az ujonezozás által lép be a közös hadseregbe, az legyen a közjogi ismeretnek, hazafiságnak, politikai érzéknek oly nagy mértékével és öntudatával felfegyverkezve, hogy mindazokat a befolyások t és tanításokat melyekben részesül, ugy tudja elhelyezni agyában és szivében, hogy midőn magasra, emelkedik, ezt alkalmazni tudja '? Hisz akkor minden magyar ifjúink nagyobb mesternek kellene lenni a politikában, mint magának a t. ministerelnök urnak. És honn >n vegye a magyar ifjú erre a bátorítást és lelkesedést ? Talán onnan, hogy a delegatiókban és itt e házban a legjogosabb követelések is évről-évre rendszeresen leszavaztatnak '? E^ hogy a sok séi elemből csak azért vétetik ki egy, hogy a többi annál kevésbé orvosoltassék ? Ebből vegye a magyar ifjú a bátorítást? (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Es mik az emelkedés feltételei a közös hadseregben? Tetszés a felébb valóknak. S va'jon a magyar ifjak a közös h dseregben tetszenek-e*? S igy ha emelkedni akarnak, alk lmazkodniok kell és a szokás itt is második természetté válik. Ne kívánjunk tehát a. magyar ifjútól oly sokat, hanem inkább a m igyar kormányférfiaktúl valamivel többet. (Zajos helyeslés és Mszés a bal- és szélső balo dalon.) Ez jogosabb és igazságosabb. (Ugy van!) Es ha a t kormány és a t. többség az év elején oly hesesen tilt koztak az ellen, hogy a megtámadott magyar alkotmányt a. magyar ifjúság 49