Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-287
ggg 287. országos ülés november 19-én, kedden. 1889. invasiója védelmezze meg az utczán, akkor ne kívánják ők sem, hogy a magyar alkotmánynak tiszteletét és elismerését a magyar ifjúság invasiója vigye be a közös hadseregbe. (Zajos és hosszas helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház, beszédem végéhez értem (Halljuk! Halljuk! Zaj) és most néhány szóval még csak a conclusiót akarom elmondani. (Halljuk! Halljuk!) A conclusio az én nézetem szerint nem lehet más, mint az, hogy minél inkább kell óhajtanunk, hogy azok az óriási áldozatok, a melyeket a nemzet a pénzügyi egyensúly érdekében hozott, igazán a nemzetnek kamatozzanak; minél inkább óhajtanunk kell, hogy arra a szántó-vető munkára, melyet a magyar nemzet nehéz verejtékkel végez, a jognak világosságán kivül, a koronával való egyetértés napjának melege is süssön; minél inkább óhajtanunk kell, hogy az összhang és egyetértés a nemzet és hadsereg közti szilárd ala])okon nyugodjék: annál inkább kell követelnünk, hogy az a roncsoló betegség, mely időről-időre kitör és melynek őszinte diagnosisát sem merte adni a t, ministerelnök ur, gyökerestől eltávolittassék. (Zajos helyeslés- és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Mert sern chinai falakkal, melyek lomha merevséggel elállják a fejlődés útját, sem spanyol-falakkal, melyeket az apróbb jogsértések elé húznak, hogy azokat eltakarják, nem lehet megvédeni a kettős monarchiát. (Tetszés.) És ha igaz az, hogy a reformok ideje elérkezett, akkor be kell bizonyítani azt is, hogy a mesterkedések korszaka pedig elmúlt. (Zajos éljenzés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Tiz évnél tovább hirdette az ellenzék, hogy a pénzügyi helyzet rossz és ime végre megtörtént egy komoly erőfeszítés és ma már, ha el nem értük is a czélt, legalább közel jutottunk ahhoz. De nem elég magát a pénzügyi egyensúlyt helyreállítani, hanem helyre kell állítani az alkotmányos egyensúlyt is és a mily gyorsan, de komoly erőfeszítéssel sikerült helyreállítani a pénzügyi egyensúlyt, vagy legalább megközelíteni az egyensúly helyreállítását, épen ugy komoly erőfeszítéssel el lehetne érni azt is (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) s azért az ellenzéknek hivatása, hogy a mily szívós és kemény harezot folytatott tiz évnél tovább a pénzügyi rendezés érdekében, ugyanazt a harezot még nagyobb erélylyel folytassa a politikai és alkotmányos egyensúly érdekében. (Zajos helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Áz ellenzék csak akkor nem jön ellenmondásba önmagával, ha egyrészről őszintén és loyalisan támogatja a törekvéseivel megegyező reformokat, ha azok az ország érdekének megfelelő alakban terjesztetnek elő, de másrészről még nagyobb erélylyel folytatja a nemzeti szellem ébresztésének munkáját, előkészítvén a talajt olyan kormánypárt alakulására, melyet nem beteges compromissumok, nem erkölcstelen fnsiók hoznak létre, hanem mely a nemzeti akarat niveauján áll. (Hosszantartó zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Az ellenzéknek hivatása az, hogy a kormány stabilitási iskolájával szemben tovább folytassa egy másik iskolának fejlesztését, amaz iskoláét, mely ép ugy iskolázza be a nemzetet a jogérzetbe, mint a hogy a t. ministerelnök ur rendszere beiskolázta az úgynevezett stabilitásba. Ez az a nagy hivatás, mely az ellenzékre vár és pedig nem külön az egyik vagy másikra, hanem egyformán mind a kettőre. (Zajos tetszés.) Mert azzal az uralkodó áramlattal szemben, mely mindig csak uralkodó áramlat akart maradni, létre kell jönnie végre annak a nemzetet szolgáló áramlatnak, melyben benn legyen összes erővel a megájult Magyarország, (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon) az a megújult Magyarország, melyet Széchenyi jövendölt, az, a mely a maga munkájában Széchényi szellemétől vegye az izomrendszert, Kossuth szellemétől a lángot (Éljenzés a szélső baloldalon) és Deák Ferenczétől az irányt. Ennek a nemzeti áramlatnak hivatása az, hogy mindannak, a minek 1848-ban eszmében adtunk kifejezést, adjon testet is; ennek a nemzeti áramlatnak hivatása, hogy ezt a nemzetet, melyet a 15 évi kormányrendszer ismét széttagolt faj-, vallás- és osztály ellentétekre, újra egyesítse; egyesítse a jogban, melyet erőforrássá kell tenni, hogy az így felgyarapodott erő szolgáljon a nagy állami czélok megoldására, a jog forrásául. (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ennélfogva, habár elismerem a költségvetésben a pénzügyi javulás bizonyos mértékét, elismerem egyes tárczákban a czélszeríí kezdeményezéseket, nem akarok ellenmondásba jutni az ellenzéktörekvéseinek legfontosabbikával és mivel még a látszatát is kerülui akarom annak, mintha a kormányképesség azon elméletéhez vonzódnám, mely hajlandóságot mutat a compromissumokra oly kérdésekben is, melyeknél a compromissum ki van zárva: tehát a költségvetést, melyen még miniig Tisza ministerelnök urneve a pecsét, nem fogadom el. (Hosszantartó zajos éljenzés, taps és tetszésnyilatkozatok a bal- és szélső baloldalon. Élénk félkiáltások : ^Éljen Ábrányi! u Tömegesen üdvözlik szónokot. Felkiáltások: 5 pereznyi szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem! (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Madarász József jegyző: Hock János! (Halljuk! Halljuk!) Gróf Károlyi Gábor: Lemondott a ministerium ! Elnöki Csendet kérek, ne méltóztassanak conversálni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Senki
