Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-287
3g4 287. országos ülés november 19-én, kedden- 1889. kel szükségesnek találta a személyes találkozást, ezt a hatalmas Tisza Kálmánnal nem találta szükségesnek soha. (Derültség balfeWl. Ellenmondás a jobboldalon.) A többi kisebb és nagyobb államok között csakis Austria az. a melynek sajtója és közvéleménye állandón magasztalja a t. ministerelnök urat. (Derültség balfelöl.) De hát mikor nem rajongott Austria és a bécsi sajtó egy olyan magyar államférfiért, a ki a kormány erejét oly sokszor tadt i éreztetni nemzetével ? (Igaz! Ugy van! balfelöl.) És igy, ha a külföld tiszteletét keressük, az részben nincs meg, részben pedig oly motívumokon nyugszik, melyek hízeleghetnek a t. ministerelnök urnak, de nem hízeleghetnek Magyarországnak. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ámde mindezekkel szemben, vagy mindezek daczára, a t. többség, vagyis inkább a többségtöbbsége, ha részben szakítani is akar a t. ministerelnök urnak eddigi kormányrendszerével, de nem akar szakítani a minisfcerelnök urnak személyével, mert bizonyosan abból indul ki, a mit én is elismerek, hogy a t. ministerelnök ur mindenre képes, még a jóra is. (Hosszas derültség balfelöl.) A t. többség a ministerelnökurtovábLi uralmának szükségét azzal motiválja, hogy egy erős kormánypártnak kell lennie és hogy a t. ministerelnök ur nélkül a kormánypárt nem állhat fenn. Azt, hogy erős kormánypártnak mindenkor lennie kell, a magam részéről is elismerem. E nélkül erős kormány nem lehet; de nem leket eléggé hangsúlyozni és ismételni, hogy erős kormánypártnak nem csupán léteznie, nem csupán Ígérnie, de tényekkel is kell megmutatni, hogy miéit létezik. Mert csupán egy emberért és egy ember által létezni, ez nem lehet létjog. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én azt is megengedem, hogy talán a t. szabadelvű párt a t. ministerelnök ur nélkül mai alapjában fenn nem állhat. De ha ez igaz, akkor ezzel nagyon kemény ítélet van kimondva, mert ha a t. szabadelvű párt, mely a kormány minden hatalmát kezében tartja, mely döntő befolyást tudhatna gyakorolni az országgyűlésen, elismeri, hogy csak a ministerelnök ur által tartható Össze : akkor ezzel önmagát ítéli el; és akkor ne panaszkodjanak önök arról, hogy az ellenzék fenyegeti a parlauientarismust, mert nem az ellenzék, hanem a többség veszélyezteti azt, inert a többség absorbeálja a nemzet összes alkotmányos erejét és ezt, inig a személyes cultus tart és mig ennek mindent alárendel, nem tudja és nem is akarja másra fordítani, mint hogy egy embert tartson helyén és egy ember által tartassék fenn. De lehet, hogy az is mondatik, hogy ez nincs igy, hogy ez alaptalan; mert a t. ministerelnök ur elfogadta a reformokat és a szabadelvű-párt hozzájárult a reformokhoz: most már tehát a szabadelvű pártnak van szellemi tartalma, objectiv törekvése ; most már nem azt kell nézni, a mi eddig volt, hanem a mi ezután lesz. De föltéve, hogy mindez igaz és a szabadelvű párt őszintén át van hatva a reformtörekvésektől, még ;.kkor is kérdés marad, vájjon képzelhető éi lehetséges-e egy igazi nemzeti áramlat a ministerelnök ur vezérlete alatt ? (Felkiáltások a hal- és szélső balon: Soha!) Én nem vonom kétségbe a ministerelnök ur jóhiszeműségét s nem vonom kétségbe minden hibás tette daczára is hazafiságát; de azt hiszem, a tények tanúsága elvitázhatlanná teszi azt, hogy a ministerelnök ur elvesztette már azt a képességet, hogy ő a nemzetnek hivatott vezére Jegyen (Igaz! Ugy van fa bal- és szélső balon.) A ministerelnök ur már nem képes arra, hogy nemzetének aspiratióit átérezze és átértse, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon) hogy azoknak ott, a, hol kell, utat nyisson s ott, a hol kell, utat törjön; (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon) sőt már arra is elvesztette fogékonyságát, mint a véderőjavaslatnál láttuk, hogy ezen aspiratiókat ott tudja vezetni, ahol azok számára az út nyitva áll. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) A véderővita alatt egy, a ministerelnök úrhoz közel álló képviselő azt hozta tel, hogy ha 40 millió magy T a^ volnánk, akkor beszélhetnénk külön magyai" hadseregről, de mivel csak 7 millió magyarok vagyunk, tehát fogadjuk el a 25. §-t. A t. képviselő ur azt hitte, hogy ezzel igen helyes dolgot állított; pedig épen ellenkezőleg áll a dolog, mert épen ha 40 millió magyar lennénk, akkor tehettük volna meg, hogy reá térjünk a compromissumok terére, mert 40 millió magyaa könnyebben kiheverheti a compromissumokat, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon) de épen, mert csak 7 millió vagyunk, ezért nem lett volna szabad belemenni abba a szakaszba ugy, a mint beterjesztetett, mert minél kisebb valamely nemze , annál kevésbé szabad eugeduie jogaiból és azok tényleges elismeréséből. (Igaz•! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mindebből, t. ház, könnyű volna vádat emelni. (Halljuk! Halljuk! a szélső balon.) De én ennek mentségét keresem s azt hiszem, meg is találom. (EllenmondásoJc a szélső bálon,) A t. ministerelnök urnak, mint kormányférfiunak, szerencséje a fusiónál kezdődik; de ott kezdődik egyszersmind tragiemna is. (Halljuk! Halljuk!) Mert neki a bihari pontok hirdetése után be kellett bizonyítani azt, hogy ő tulajdonképen nem báránybőrbe öltözött farkas, hanem igazi bárány. (Nagy derültség a bal- és szélső balon.) És ennek nagyon kemény próbáit kellett kiállania s ezért nagyon sokat kellett szenvednie. A szemrehányások, támadások, melyek a nemzet részéről érték, talán megkeményítették idegrendszerét, de talán szivét is megkérgesítették. Elismerést csak Bécsben kapott és
