Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-287
287. országos ülés november 19-én, kedden. 1889. ggg ellen felhoznak, arra hivatkoznak, hogy e kormányrendszernek maradandó érdeme, hogy e nemzetet beiskolázta a parlamenti technicába, hogy létrehozta a kormányzati stabilitást és hogy emelte Magyarország tekintélyét a külföld szemében. Vizsgáljuk mennyiben igaz ez? vizsgáljuk, hogy ha e rendszernek volnának némi előnyei, vájjon arányban állanak-e azok a rendszer hátrányaival? (Halljuk! Halljuk!) Ha ez előnyöket vizsgáljuk, látjuk, hogy ezek eltörpülnek a hátrányokkal szemben. Mert vájjon az úgynevezett stabilitás nem ment-e 15 éven át stagnatióba ? A kormányzat biztonsága nem jelentette-e a közszellem lethargiáját? Es a szigorú pártfegyelem nem ment-e át igen gyakran a politikai önállóság és függetlenség elpárolgásába? He tán önök rámutatnak a reeoustruált cabinet hat hónapjára 9 Engedjék meg, hogy mi rámutassunk a ministerelnök ur rendszerének 15 évére. (Zajos tetszés.) És ugyan mit köszönhet Magyarország e stabilitásnak? Azt, hogy a m;gyar közvélemény az utóbbi évek alatt kezdett a, parlamentarismusban egyebet sem látni, mint "csakis kormányzati stabilitást (Tetszés) és már lemondott arról, hogy a kormányt legális utón akár a választásokon meg lehessen buktatni, akár a nemzeti aspiratiók megvalósítására lehessen kényszeríteni. Ennélfogva azok az erőduzzadások, melyek nélkül egészséges jogfejlődés nem képzel hető. mind szűkebb körre zsugorodtak össze. Mert a törvény a jogot csak a papiroson védi; arra, hogy ez a védelem hatályos legyi n, a gyakorlati életnek támogatása szükséges. A gyakorlati életben pedig a jog hatályát semmi sem emeli erősebben, mint az, hogy minő következményekkel jár akár a kormányra,akár egyesekre nézve a jognak nem tisztelése vagy ennek megsértése? (Élénk helyeslés balfelöl.) Es ha egy nemzet azt látja, hogy a kormányra nézve absolute semmi következményekkel nem jár a jognak nem tisztelése, vagy ennek esetleg megsértése is, ellenben mindazok, kik ez ellen tiltakoznak, mindenféle üldözéseknek és hátrán) oknak ki vannak téve ; (Igaz! ügy van! halfelöl) akkor a jogállamról álmadozni rábizatik az idealistákra, ellenben a gyakorlati gondolkozású honpolgár, hogy érdekeit is jól szolgálja és lelkiismeretét is megnyugtassa, kezd egyáltalában nem látni jogsértést semmiben; (Igaz! ügy van! italféléi) kezd nem látni jogsértést sem a hivatalos hatalommal való visszaélésben, sem az illetéktelen protectió gyakorlásában, sem a választási visszaélésekben, sem a birói függetlenség korlátozásában, sem a felelősség nélküli főispánok omnipoteutiájában, sem abban, hogy vitás vagyoni ügyekben a kormány legyen egyik fél is, meg biró is és még abban sem, hogy a katonai körök időről-időre illetéktelen követelésekkel állanak elő és a magyar nemzet legjogosabb aspiratiói sem valósulnak meg. (Igaz! ügy van! balfelöl.) És ha mindezekben nem láthat jogsértést a gyakorlati gondolkozású honpolgár, akkor, hogy látna jogsértést a jogélet magasabb régióiban, hol a salis rei publieae kezdődik és hol a jognak érvényesítését a politikai exigentiák felhői takarják. (Igaz! ügy van! balfelöl.) így aztán az összekötő szálak egyrészről a kormánynak ellenőrzése, másrészről a közszabadság és alkotmánynak érzése közt mindinkább lazulnak és szakadoznak és mindent elborít az a sivár opportunismus, melynek kárait kiszámítani nem lehet. (Igaz! ügy van! balfelöl.) És mit tud nevelni egy nemzetből ily kormányrendszer, melynek ép ugy szemére lehet vetni, a mit 15 évig nem tett meg, mint azt, a mit helytelenül és hibásan cselekedett. (Zajos helyeslés balfelöl.) Mit tud nevelni egy ily kormányrendszer, melyből egy bálvány emelkedik ki, egy telhetetlen gyomor, (Élénk derültség a bal- és szélsőbalon) egy sivár fej és e kettő közt semmi sziv ? (Zajos tetszés és taps a bal-- és szélső baloldalon.) Mit tud nevelni egy ily kormányrendszer egy nemzetből? Egy alkalmazkodó, egy mindig kapaszkodó és mégis mindig alant járó hiu nemzetet, de egy büszke, férfias és tettre kész nemzetet nem tud nevelni soha! (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Nézzük, t. ház, hogyan állunk most a külföld tiszteletében ? Az iránt ne ringassa magát ilhisiókban senki, hogy a külföld nagy nemzeteiben a gög a kisebb nemzetek iránt a legnagyobb mértékben ki van fejlődve. Ha kisebb nemzeteket nagy szerencsétlenségek és catastrophák érik, akkor a nagy nemzetek nagylelkűen lehajolnak, h >gy őket felemeljék, felsegítsék. De ha a kisebb nemzetek a maguk jogait akként akarják érvényesíteni, hogy ez már a rangkérdések által feljebb megy és érinti az európai kérdések húrjait is, a nagy nemzetek mindig ellenszenvvel, rossz akarattal viseltetnek a kisebb nemzetek iránt, kivéve, ha valami speciális politikai érdek nemsugalja nekik az ellenkezőt. De a külföld Magyarország közjogi törekvéseit nem ismeri. A külföld Magyarországot chauvinista, túlkövetelő, türelmetlen nemzetnek tartja és azt a kormány férfiút, ki nemzetének aspiratióit töri, abinvisis hajlandó nagy államférfiúnak tartani. (Igaz! Ugy van! balflöl.) De annak daczára, hogy a disposiíiók igy megvolnának arra, hogy a 15 évi törés után a t. ministerelnök ur az államférfiúi nagyság glóriájában áiljon a külföld előtt, nézzük, hogy állunk a külföld tiszteletével ? Franeziaországoi, azt hiszem, senki sem fogja a ministerelnök ur tisztelői közé számítani. (Derültség a bal- és szélsőbaloldali n.) A mi Németországot illeti, a hol tudvalevőleg a parlamentarizmus iránt roppant nagy rokonszenv uralkodik, (Derültség balfelöl) ott igenis szokott dicsérőleg felérniittetni a ministerelnök ur, de az sajátságos, hogy mig Bismarck herczeg gróf Andrássy Gyulával, mint magyar ministerelnök-