Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-287

374 287. országos ülés aoTcml»er 19-én, kedden. 1889. táreza költségvetésével egyidejűleg napirendre tűzni méltóztassék. Elnök: A pénzügyi bizottság jelentése ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szét fog osztatni és a kereskedelmi minister tárczájával egyidejűleg fog tárgyalás alá vétetni. Több jelentés nem lévén, következik a napirend: az 1890. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása, jelesen pedig ki következik? Zay Adolf jegyző: Ábrányi Kornél: Ébrányi Kornél: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A költségvetés részletes bírálatába nem bocsátkozom, mert azt meg fogja tenni az, ki e pártban, a melyhez^ tartozni szerencsém van, arra a leghivatottabb. Én a magam részéről csak constatálni kívánom, hogy az a költségvetés, a melyet visszautasítok, a múlt évihez képest a helyzetnek bizonyos különös voltát szüli reám nézve, (Halljuk! Halljuk!) mert éne költségvetésben nemcsak pénzügyi javulást ismerek el, hanem elismerem azt is, hogy e költségvetés az egyes tárczák kereteikben is czélszerfí kezdeményezések nyomait tükrözi. De talán még nagyobb a helyzet feltűnő volta annyiban, hogy nemcsak azok, a mik e költségvetésben foglaltatnak, hanem még inkább a,zok, a mik nemcsak az egyes ministerek, hanem utóbb a t, ministereluök ur által is kimondattak és ünnepélyesen megígértettek: igen sok azonost tartalmaznak azon eszmekönel és sok szerves alkatrészt karolnak fel abból a programúiból, a melyet mi ez oldalról másfél évtized óta hirdettünk, sürgettünk, képviseltünk és ma is képviselünk. — így talán némelyek czélzatosan tehetik fel azt a kérdést, hogy nem jövünk-e bizonyos ellenmondásba, ha ama, kormánynyal szemben, mely a mi programmunknak több fontos pontját veszi fel megvalósításra, tovább is az ellenzéki állásponton maradunk í És nem volna-e czélszerííbb, ha mi is sietnénk a költségvetés elfogadása által részt kérni abból, hogy azon eszmék a mi támogatásunkkal is valósulhassanak meg ós a változás, a mely — a mint ígérték — a kormány szellemében is megindul, a mi támogatásunkkal is fejlesztessék? Nem volna e ez czélszerűbb, mintsem hogy ma is a politikai bizalmatlanság álláspontjára helyezkedjünk és ezt a költségvetés visszautasításával fejezzük ki? E kérdésekről akarok szólni, t. ház, és előre ki kel 1 jelentenem, hogy lesznek egyes dolgok, melyekben csak saját egyéni nézeteimet fogom kifejezni. Igen kérem tehát a t. házat, hogy ezeket szíves türelemmel meghallgatni kegyeskedjék. (Halljuk! Halljuk!) Én mindazon törekvések között, melyekért itt ez oldalon másfél évtized óta küzdünk, a legelsőnek és legfontosabbnak azt tartom, hogy Magyarországon bekövetkezzék az a korszak, melyben az elvek necsak a maguk ethieai tartalmuk, de a nemzetre nézve is üdvös voltuknál fogva minden abdicatio vagy apostasia nélkül juthassanak uralomra és hogy a ki az ellenzékről a kormányszékre lép, ne legyen kénytelen sem a nemzetnek adott szavát visszavonni, sem pedig megváltoztatni választóinak tett Ígéretét. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tudom, hogy e törekvés két mérték alá esik: az egyik az egyénen fordul meg, a másik a viszonyokban rejlik. Merthogy valaki mint egyén, miért és mikor változtatja meg elveit, ez mindig egyéni appreciatiótól fog függni és arra nekünk és semmiféle pártnak befolyása nem lehet. De ha léteznének oly viszonyok, melyek elvi áldozatot követelnek, még az oly férfiaktól is, kik a politikában legönzetlenebbek: az, hogy e viszonyok elveszítsék kényszerítő erejöket, az már reánk is tartozik, (ügy van! balfelöl.) És épen azért minden törekvés között ezt tartom elsőnek és olyannak, melylyel ellenmondásba jutnunk nem szabad soha. (Helyeslés balfelöl.) Igaz ugyan, hogy másrészről a múlt tavaszon felmerült egy esemény, mely biztató jelnek látszott arra, hogy e korszak immár közeledni kezd. Az általunk igen tisztelt igazságügyminister ur, mint ezt nemcsak ő maga, hanem a t. kormánypártból is számosan állították, politikai egyéniségének teljes épsége mellett lépett be a cabinetbe és az első szó, a melyet mint minister kiejtett, az volt, hogy a reformok ideje elérkezett. De ha igaz is lehet, hogy valaki, a kinek politikai egyénisége a cabioette] ellentétben áll, beléphet ama cabinetbe politikai egyéniségének teljes épségével: ezzel — ha kizárva nincs is — de eldöntve sincs az, hogy vájjon sikerülni fog-e neki azok közt, kik közé belépett, meg is őrizni politikai egyéniségének teljes épségét? Sikerülni fog-e neki a kormányrendszerben megváltoztatni mindazt, a mivel az ő politikai egyénisége ellentétben áll ? Mert ne feledje senki, hogy azt, hogy a t. igazságügyminister árpolitikai egyéniségének teljes épségével a cabinetbe léphetett, talán nem annyira azon elvek iránti elismerésnek köszönhette' melyeket ő képviselt, mint inkább a hatalmi önfentartás tacticájának, (ügy van! a bal- és szélső balon), mely a veszély pillanatában ö hozzá fordult segítségért és ennek fejében igért megjavulást néki. (Igás! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. igazságügyminister ur, kit a legilletékesebb factor kért fel arra, hogy politikai egyéniségének teljes épségével a cabinetbe belépjen, megtehette ezt a bátor lépést, bizva egyrészt saját egyéni erejében és másrészről az általa képviselt eszmék igazságában; de nekünk, mielőtt a költségvetés elfogadása által mi is a bizalom útja felé közelednénk és pedig nem csupán az igazságügyminister ur, de az egész cabinet irányában : előbb a tényekből és a, beváltott ígéretekből kell