Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-287

•287. országos ülés november 19-én, keflden 1889. 375 látnunk, vájjon ez a javulási szándék igaz- és őszinte-e ? (Helyeslés balfelöl.) És ebből a szempontból, legalább én rám nézve, alig marad más eljárás, mint hogy a mint ezt eddig is minden évben tettem, a költségvetést ezúttal is visszautasítsam. (Helyeslés halfelöl.) Mert ha ez a visszautasítás a részletekre nézve talán nem is felel meg mindenben a tényleges felfogásnak: ámde a költségvetésnek elfogadása nagyon kirívó ellentétben állana azzal, a még mindig jogos bizalmatlansággal, melylyel mi a t. ministerelnök urnak opportunismusa és az ő személyes párthiyeinek túlságos szolgálatkészsége iránt viseltetünk. (Élénk helyeslés lalfelől.) A mi pedig azt a kérdést illeti, hogy nem jövünk-e mi ez által ellentétbe saját törekvéseinkkel, a válasz erre is csak tagadó lehet; mert a mi feladatunk azon törekvésekkel szemben, melyeket tőlünk átvett és zászlajára irt a reconstruált cabinet, alig lehet más, mint az, hogy mindenütt, a hol lehet, sürgessük ezen reformok megvalósítását, hogy azokat sem a napirendről levétetni, sem helytelen irányban megváltoztatni ne engedjük. (Helyeslés balfelöl.) Ezt egyrészről az őszinte és loyalis támogatás, másrészről a mindenféle követelmények által meg nem zavart és nem feszélyezett ellenőrzés alakjában, ez idő szerint, csak itt tehetjük meg az ellenzéken. (Igaz! JJgy van! balfelöl.) De a várakozó állásnak ezen indokain kivül, vannak még igen fontos indokok, melyek, ha ezen fentebbiek nem is forognának fenn, megkövetelnék az ellenzéktől és első sorban a közjogi alapon álló ellenzéktől, hogy ellenzéki hivatását még szélesebb alapra fektesse és azt még nagyobb erélylyel folytassa a nemzeti szellem ébresztése és az ország jogainak érdekében (Helyeslés balfélöl.) Ezen faladatok között, első sorban említem fel a közjogi alapnak függő kérdését és tisztázásának már tovább nem halasztható szükségét. (Halljuk! Halljuk!) Ezen kérdések alatt értem azon katonai kérdéseket, melyek kétségtelenül közjogi sérelmeket képeznek, valamint azon jogos és méltányos óhajtásokat, melyek szintén a közjogi alapból kifolyólag megoldást követelnek. (Igaz! JJgy van! balfelöl.) A legutóbbi 20 év tapasztalása a közjogi alapot minden irányban gyakorlatilag próbálta ki. A probléma az volt, hogy lehetséges-e a közjogi alapon oly igazi alkotmányosság és nemzeti haladás, melyben a nemzeti kifejlődés mértéke, mint ennek alapja, egyedül és főkép a magyar nemzet akaratán és törvényhozásán forduljon meg? E 20 év tapasztalása megmutatta, hogy a közjogi alap Magyarországnak a belügyek terén teljesen szabad kezet biztosít; megmutatta, hogy a közgazdasági kérdésekben nem szolgál akadályul, hogy Magyarország, ha érdekei ugy kívánják, külön rendezze be a maga vámterületét. (Helyeslés a baloldalon.) Megmutatta azt is, hogy a közjogi alap Magyarországnak a külpolitikára is kellő befolyást biztosít és hogy ha a magyar kormány élni akar azokkal a garantiákkal, a melyek a közjogi alapban foglaltatnak, akkor minden oly külpolitika, mely Magyarország vitális érdekeibe ütközik, lehetetlenné válik, (Igaz! ügy van! lalfelől.) De ugyanezen 20 évnek, de főként az utóbbi 15 évnek, tapasztalása sajnosán bizonyította be azt is, hogy egyrészről a belügyek terén nem használtuk fel a szabad kezet oly mértékben, mint lehetett volna; hogy a gazdasági kérdésekben nem éltünk azzal az erélylyel, a melylyel kellett volna; (Ugy van! balfelöl) ellenben azon a téren, a melyen az alkotmányosságnak archimedesi pontjai rejlenek, mely a nemzeti erők essentiáját foglalja le magának a pénz- és véradó alakjában — mondom, azon a téren, melyen az udvari és katonai kérdések dominálnak, melyen Magyarország viszonyait a közös hadsereghez s viszont a közös hadsereg viszonyát Magyarországhoz egyensúlyba és összhangba hozni kellett volna: ezen a téren nem hogy kellő haladás nem történt, hanem, mint a tegnapi napon Helfy Ignácz t. barátom igen helyesen megjegyezte, határozottan a hátramenés tünetei mutatkoznak. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Idáig jutottunk, t. ház. (A ministerelnök tagadólag int.) Engedelmet, de ez igy van, t. ministerelnök ur. (Ugy van! balfelöl.) Odáig jutottunk, hogy például a honvédségi kérdésekben ma több oly pontot kell visszafoglalnunk, a mely 1868-ban még a mi birtoKúnkban volt. (Zajos helyeslés balfelöl.) Odáig jutottunk, hogy azok a szerény, jogos és törvényes követelések, melyek a közjogi alapból folynak, ma ugy tüntetnek fel, mint a rhauvinismus túlkapásai. (Igás! Ugy van! balfelöl.) Jól tudom, t. ház, hogy nagyon kényes húrokat érintek: (Halljuk! Halljuk!) húrokat, melyek már túlságig vannak feszítve, (Halljuk! Halljuk!) de megérintette már azokat az év elején a véderő - vita s a hang, a melyet a túlfeszített húrok adtak, (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk) intőjelül szolgált, nehogy e húrokat még tovább feszítsék. És akármennyi vádat szórtak is a véderővita miatt az ellenzékre, nagyon helyes volt e húrok megérintése; mert ez komoly intés volt azokra nézve, a kik megengedték volna, hogy e húrokat még tovább feszítsék, a nélkül, hogy azokat érintem merték volna. (Igás! Ugy van! halfelöl.) Komoly intés volt ez arra, hogy ha a húrok, melyeket mindig csak feszítenek és sohasem érintenek, azok csak az elszakadás pillanatában jajdulnak fel, de akkor már későn. (Élénk helyeslés balfelöl.) És megérintem, t. ház, e húrokat azért, mert én lelkem mélyéből meg vagyok győződve, hogy sem a nemzetben, sem a koronában nincs meg a szándék, hogy e húrok