Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-286

364 286. országos ülés november 18-án, bíHfön. 1889. még nem vagyunk elég erősek és ha az elodázható, elhalasztható, akkor ma még odázzuk el, halaszszuk el. (Helyeslés.) És fsa reformra, nagyszabású reformra szükség van, t. képviselőház, ugy mindenekelőtt szükségünk van egy erős mezőgazdasági, földmívelési actióra. (Helyeslés.) Mert most a magyar gazda, a magyar földmíves minden igyekezete, minden iparkodása daczára nem juthat zöld ágra kevés kivétellel, azért,mert az eredmény nem az ő kezében van. Az az óriási verseny, a mely természetszerűen fejlődött a világon, tehetetlenné teszi a magyar gazdát azzal szemben; (Igás!) és hiába hivatkoznak külföldi példákra, hogy itt vagy ott, nagyobb világpiaczokon, nagy városok közelében valaki intensivebb gazdálkodás, nagyobb szorgalommal, nagyobb befektetéssel igen jelentékeny eredményeket ér el kisebb földterületen. Ez a hivatkozás nálunk nem alkalmazható, mert nálunk bármint iparkodik is valaki, bármily befektetést fejt is ki, nem érhet el eredményt, mert terményeinknek nincs ára; (Igaz! Ugy van!) nincs ára sem egyik, sem másiknak, sem a gabonának, sem a húsnak, sem a tejnek, sem a kerti terményeknek. Egyáltalában bármerre fordul a magyar gazda, nem találja meg ellenértékét annak, a mit a föld intensivebb művelésébe bele kell fektetnie, nem találja meg azt, a mi szükséges volna, hogy fokozottabb mértékben, nagyobb kiadással gazdálkodván, nagyobb jövedelmet is érjen el. (Igaz!) És miért nincs ára gazdasági terményeinknek? Mert nincs piaczunk. Ez a legnagyobb baja a mi gazdasági viszonyainknak. Körülöttünk minden szomszéd állam védekezik gazdaságilag ellenünk; egymásután veszítjük el ennek következtében külföldi piaezainkat (Igás! Ugy van!) és még a velünk jó viszonyban levő szövetséges államok sem haboznak agrár-politikát követni a mi rovásunkra. Csak minálunk veszedelmes a mezőgazdaság érdekében felszólalni és nagyszabású actiókat követelni, (Igaz! Ugy van!) mert azonnal azzal a váddal állunk szemben, hogy agrár-politikát tízünk, hogy egyes társadalmi érdekeket kívánunk kielégíteni mások rovására, hogy retrográd irányt követünk. r En. t. ház, nem vádolok senkit, sem egyeseket, sem pártokat; de tény az, hogy a közvéle meny a magyar gazdaközönség iránt igazságtalan. Látom azt, hogy ha akár iparos, akár kereskedő, akár a közélet bármely ágazatát művelő osztály szervezkedik arra, hogy érdekeit védelmezze, ez népszerű és hazafias mozgalomnak tekintetik, de mihelyt a magyar gazdaközönség szervezkedik és mélyreható intézkedéseket követel, ezt önző érdeknek, agrár-politikának nevezik. (Igaz! Ugy van !) De én, t. ház, szembe állok ezzel a váddal (Helyeslés) és nem habozom azt mondani, hogy ha Magyarországon egészséges, erős fejlődést akarunk ; ha állami szervezetünket és közgazdasági viszonyainkat erélyesen és egészségesen akarjuk fejleszteni, a leghelyesebb politika, a meljret követhetünk, az agrár-politika. Nem mondom, hogy én feltétlenül helyeslek mindent, a miket ezen elnevezéshez fűznek ; mert lehetnek ezen törekvések és tervekben olyanok is, a melyek vita tárgyát képezhetik; de meggyőződésem szerint helyes politikát csak akkor követünk, ha oly értelemben követünk agrár-politikát, hogy mindenekelőtt mezőgazdasági és földmívelési viszonyaink megerősítését tűzzük ki czélnl; (Helyeslés) hogy ha földmívelési érdekeinket nemcsak gondozzuk és ápoljuk, hanem dédelgetjük is. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem tagadom, hogy ezen a téren is sok történt az eddigi kormányzat alatt és hiszem, hogy a jelenlegi földmívelésügyi minister ur, a ki maga is mindig buzgó előharezosa volt a gazdasági érdekeknek, még többet fog tenni ezen a téren: (Helyeslés jobbfelöl) de akkor, midőn a közéletnek minden irányában a szükséges reformokat hallom emlegetni, sajnálattal veszem észre, hogy ezek közt épen csak ez az egy — a mely pedig nézetem szerint a legfontosabb — tudniillik a földmívelési nagyszabású actió hiányzik. (Igaz! ügy van! jőbbfelöl.) Említettem, t. ház. hogy a magyar gazdaközönség helyzete azért oly nehéz, mert nincsen piacza; mert az európai államok egymást rontják. kicsinyes indokokból egymásnak okoznak nehézségeket és nem gondolják meg, hogy e veszély nem a szomszédból, hanem messzebbről jön; az a veszedelem, mely a magyar gazdaközönséffet fenyegeti, fenyegeti egyaránt Közép Európa minden államát és az a túltermelés, a mely különösen gabnában és marhatenyésztés tekintetében egyrészről a tengeren túlról, tudniillik Amerikából és Indiából, másrészről Oroszországból árasztja el a piaezokat — teszi lehetetlenné azt. hogy vele a gazdaközönség sikerrel versenyezzen. (Ugy van! jőbbfelöl.) Mit tesznek ezzel szemben a középeurópai államok, melyeknek érdeke e tekintetben kiválóan közös? (Halljuk! Halljuk!) Egymásközt és egymással szemben védekeznek, a helyett, hogy karöltve egyesítenék erőiket és közösen védekeznének a távolból jövő veszély ellen. (Ugy van! jőbbfelöl.) És ha ez a baj egyszerűen csak a szabad verseny kifolyása volna, ugy talán bele tudnék nyugodni és azt mondanám, hogy ez egy oly csapás, a melylyel a magyar gazdának számolnia kell, a mely ellen azonban védekezni alig lehet. (Halljuk! Halljuk!) De nem • igy áll a dolog, t. képviselőház. Méltóztatnak igen jól tudni, hogy az amerikai államok minden tekintetben védekeznek az európai államok ellen; védintézkedéseket tesznek az európai termékekkel szemben és most, az a törekvésük, hogy egymás