Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-286
286. országos filé* november 18-án, hétfőn. 1889. 353 sokkal nehezebb lesz a feladat, mert ha most következik be a visszaesés, akkor vesztett önbizalommal, vesztett hitellel aligha lesz erőnk a sysiphusi munkát újra kezdeni. De, t. ház, van még ezen kivül egy igen fontos ok, melyért én kötelességemnek tartom, hogy a takarékosságot és óvatosságot ne csak magunk tartsuk folytonosan szem előtt, hanem, hogy a közvéleménynek ez irányban való terelésére is közreműködjünk és ez a következő. Kétségtelen, hogy mi, Magyarország, főleg termelő ország vagyunk és én bátran merem azt állítani, hogy egész államszervezetünk, de különösen egész pénzügyi rendszerünk és közgazdasági viszonyaink, mezőgazdaságunkon és földmivelésünkön alapszanak. Ez azon alap, melyen egészséges államszervezet, egészséges közgazdasági viszonyok fejlődnek mindenütt, de kivált nálunk, kik első sorban a földmívelésre vagyunk utalva. Hiszen, t. ház, a pénzügyi eredmények, az állam bevételei, akárhogyan magyarázzuk ezen eredményeket, végeredményükben mégis mezőgazdaságunkat, földmíve]ésünket terhelik az egyenes adók, a közvetett adók, a fogy sztási adókat túlnyomó nagy részben, ha közvetve is, az ország földmívelési lakossága viseli. Az ipar hitem szerint nem fejlődhetik, ÍJ a a mezőgazdaság nem virul és én azt hiszem, hogy bármilyen kedvező legyen is a fogyasztási adók fejlődése, azok okvetlenül visszaesést fognak mut:itni,haa fogyasztóközönség legnagyobb része, a mezőgazdasággal foglalkozó közönség elszegé nyedik és kénytelen lesz magától megvonni nem egy fogyasztási ezikket. (Igás! Ugy van!) Hiszen, ha még Francziaországbau, ezen kiválólag iparos országban is egészen hely r esen állítható az, hogy a földmívelés képezi az állam létalapját, ha még ott is oly találóan mondhatja egy szellemes iró : „L'agriculture est le seul métier, qui puiíSe passer de tous les autres, et dönt aucun autre ne peut se passer", ha, mondom, még Francziaországbau is áll ez, mennyivel inkább áll ez minálunk, Magyarországon, kik első sorban a földmívelésre vagyunk utalva?! (Igás! Ugy van!) És, t. ház, ha a mi földmí velőink „se passeront deí autres métiers", nem azért, mert tehetik, hanem azért, mert kényszerítve lesznek rá; ha kénytelenek lesznek maguktól megvonni az ipar termékeit, a kényelem eszközeit, a fényűzés feleslegét : akkor sem az ipar, sem a kereskedelem lendületet nem fog nyerni, akkor sem a vámok, sem a fogyasztási adók nem fognak az államnak annyi bevételt adni, a mennyire szüksége van. (Általános helyeslés.) És én akkor, midőn közgazdasági viszonyaink és pénzügyi helyzetünk megitélésóről van szó, nem téveszthetem szem elől, hogy mezőgazdasági viszonyaink nem rózsásak. Hiszen, t. ház, maga a pénzügyi bizottság is elismeri, nyíltan kijelenti jelentésében, hogy mezőgazdasági viszonyaink rosszabbra fordultak, de igazolja ezt maga a költségvetés és a zárszámadás is. Hiszen költségvetésünkben az egyenes adók 600.000 forinttal vannak kevesebbre előirányozva a múlt évi előirányzathoz képest. Az 1888 iki zárszámadások szerint pedig csak maga a földadó és a földtehermentesítési járulék 895.000 forinttal maradt az előirányzat mögött. Ez tehát, t. ház, magában azt igazolja, ha egyáltalán igazolás kellene ezen állítás bebizonyítására, hogy ami földmívelésünk, mezőgazdasági viszonyaink rossz lábon állnak. És én azt hiszem, hogy nagyon veszedelmes dolgot teszünk, ha más irányba tereljük a ügyeimet, más irányban túlköltekezésekre sarkaljuk a kormányt, a közvéleményt. (Helyeslés.) Megingatjuk azt az alapot, a melyen a mi közgazdasági viszonyaink és ennek következtében pénzügyi helyzetünk is áll. Mert én azt hiszem, hogy addig, a mig a mi földmívelésünk nem virágzik, addig, a mig a most elért egyensúly nem consolidálódik, addig nem szabad elbiznunk magunkat, addig nem szabad a közönségben reményeket ébresztenünk. a melyek valósítása az egész épületet, minden takarékossági tervével együtt veszélyezteti. (Helyeslés.) T. képviselőház! Ezzel a reményébresztéssel szemben engedje meg a t. ház, hogy egy — talán erős — hasonlatot alkalmazzak, a mely hasonlat, mint minden hasonlat, talán némileg sántikálni is fog, de előhozom azt azért, hogy jellemezzem a gondolatmenetet, a mely engem vezérel. Addig, a mig a csillagok az égen vannak, senkinek sem jut eszébe azokat leszedni. De hozzuk csak azokat az emberek közelébe, akaszszuk fel a fákra, mindenki igyekezni fog, hogy bármely áldozatok árán, bármely nehézségek leküzdésével is azokból minél többet zsebre rakjon. (Tetszés.) Mindenki igyekezni fog erre, ha mindjárt a fát gyökerestől kellene is kitépni. (Derültség.) Én, t. képviselőház, nem akarom végletekig alkalmazni Jókainak azt a szép és mindenek felett igaz mondását, hogy „a mi nincs, az nem kell". De, t. képviselőház, ha végletekig nem is alkalmazzuk, nem szabad ezt az igaz mondást szem elől téveszteni; mert szegények vagyunk és ha nagyon sok kell abból, a mi jó volna, de nincs, csakhamar odajutunk majd, hogy arra sem jut, a mi kell. (Igás! Ugy van!) És én, t. képviselőház, épen azért szükségesnek tartom, hogy folyton számítsunk a jövő eshetőségeivel; szükségesnek tartom, hogy a jövőnek előrelátható és előre nem látható mindennapi kiadásait sohase téveszszük szem elől (H-lyeslés) s bármily csábító, bármily kecsegtető legyen egyegy újabb reformtörekvés, ne felejtsük, hogy ma 6*
