Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-286

286 országos ülés november 18-án, hétfőn. 1889. 357 Ezen intézkedés, mely egyszersmind megfelel az 1867-ik évi, idevonatkozó törvények által meg állapított államjogi viszonyoknak, semmi módon nem csorbíthatja és nem ériDtheti a közös hadsereg és hadi tengereszet egységét és elválaszthatatlan ságát ngy, a mint azt a pragmatica sanctio alap elveire fektetett és azokból leszármaztatott 1867-iki törvények — a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és tartományokra nézve az 1867. deczember 2!-ki törvény; Magyarországra nézve az 1867: XII. törvényczikk — elvileg és érvényesen megállapították. Megbízom Ont, hogy ezen kéziratomat a két ministerelnök tudomására hozza." Aláírva: Ferencz József. — Kálnoky, Ezen legmagasabb királyi leirat fogalmazványa ellen többrendbeli kifogásom van. Az első tisztán formai. Mit csinál itt Kálnoky ? ki itt Kálnoky ? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én Kálnoky t ugy ismerem, mintküíügyministert, itt pedig nem külügyről van szó, hanem a legbelsőbb belügyről. Vagy talán mint a császári ház ministere szerepel? Ilyen czímet a magyar alkotmány nem ismer. Polónyi Géza: Birodalmi cancellár! (Derültség a szélső baloldalon.) Helfy Ignácz: Ez a külUgyminister és birodalmi cancellár, a ki fennálló törvényeink szerint kizárólag csakis a delegatiók előtt a külügyekben bír döntő szóval, bizatik meg azzal, hogy a magyar ministerelnököt informálja arról, hogy mi történik a magyar államjog tekintetében. Ez a formai hiba. De sokkal fontosabb ennek a kéziratnak a lényege, béltartalma. Mindenek előtt az a kérdés merül fel előttem, birt-e a ministerelnök ur tudomással erről a királyi kéziratról, mielőtt az megjelent voln?., igen vagy nem? (Halljuk ! Halljuk!) Ha nem birt róla tudomással, csak őszinte sajnálatomat fejezhetem ki a fölött, hogy a ministerelnök oly kevéssé tud megfelelni annak a színvonalnak, melyen egy magyar ministerelnöknek állania kell, mikor nem tudja magának biztosítani azt, hogy ilyen fontos kézirat az ő tudta nélkül nyilvánosságra ne kerülhessen; ha pedig birt róla tudomással, akkor megint oly súlyos közjogi hibát követett el, a melyet a történelem neki egykönnyen megbocsátani nem fog. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon ) Az van mondva világosan ezen kéziratban, hogy az „és" használatának elrendelése a legtávolabbról sem érinti és nem csorbítja a hadseregegységét és elválaszthatlanságát és nemcsak hogy mondja, hanem támaszkodik egy törvényre, azt mondván: „a mint az 1867 : XII. törvényczikk a pragmatica sanctióból következtetve ezt elvileg kimondja". Itt a törvény a kezemben; nemcsak hogy ezt a törvény nem mondja, hanem épen ennek ellenkezőjét mondja ki világosan. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Méltóztassék figyelni, csak az erre vonatkozó passusokat fogom felolvasni, tudniillik a 9., 11., 12. és 13. §-okat. A 9-ik §. igy szól: „A közös védelemnek másik eszköze a hadsereg s az arra vonatkozó intézkedések, egyszóval: a hadügy." A 11. §. igy szól: „ő Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el." Azonban mindjárt utána a 12. §. a következőleg hangzik: „De a magyar hadsereg időnkinti kiegészítését és az ujonczok megajánlásának jogát, a megajánlás föltételeinek és a szolgálati időnek meghatározását, úgyszintén a katonaság elhelyezését, élelmezését illető intézkedéseket, az eddigi törvények alapján, mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében, az ország magának tartja fenn." Tehát itt sehol egységes hadseregről szó nincs, ellenkezőleg a törvény a legvilágosabban distinguált és kizárta az ily magyarázatnak lehetőségét. A 13. §. pedig igy szól: „Kijelenti továbbá az ország, hogy a védelmi rendszernek megállapítása vagy átalakítása Magyarországra nézve mindenkor csak a magyar törvényhozás beleegyezésével történhetik. Miután azonban az ily megállapítás épen ugy, mint a későbbi átalakítás is csak eo-venlő elvek szerint eszközölhető czélszerűen: ennélfogva minden ily esetben, a ket mimsterium előleges megállapodása után, egyenlő elvekből kiinduló javaslat fog terjesztetni mindkét törvényhozás elé. A törvényhozások nézeteiben netalán fölmerülhető különbségek kiegyenlítése végett a két törvényhozás egymással küldöttségek által érintkezik." Hát mit jelent ez: „egyenlő elvek" ? Lehet-e egy és ugyanazon tárgyra egyenlő elvet alkalmazni? (Felkiáltások jobboldalról: Lehet!) Ha egyenlő elvről beszélünk, az annak jele, hogy két dologról van szó: e két dolgot egyenlő elvek szerint kell intézni. Tehát senki sem hivatkozhatik arra, hogy az 1867 : XII. törvényczikk kimondotta vagy épen végérvényesen megállapította a hadsereg egységét, mert e törvényczikk azt egyenesen kizárta, megkülönböztetvén mindig a magyar részt az osztrák résztől. Mondhatja-e tehát egy kormányférfi, a ki ilyenbe belenyugszik, azt, hogy alatta, a közjogi alap nem romlott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy még egy dolgot emeljek ki: a napokban szóba került itt a magyar királyi udvartartás kérdése. Sokszor fordult elő e kérdés a házban ; a legkülönbözőbb ministerek feleltek rá, de egyetlen minister vagy képviselő még a túlsó ol-