Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-261
28 241. országos ölés jnnins &-én, szerdája. 1889. ről" szóló törvényjavaslat tárgyában; a közoktatásügyi bizottság jelentése „az 1883: XXX. törvényezikk módosításáról, tekintettel a katonai szolgálatot teljesítő tanárjelöltekre" czímü törvényjavaslat tárgyában; ugyan annak jelentése „az 1883: I. törvényczikk módosításáról, tekintettel a katonai szolgálatot teljesítő joghallgatókra" czímü törvényjavaslat ; továbbá a pénzügyi bizottság jelentése „az 1888. évi XXXVI. törvényezikk alapján nyújtandó előlegekről" szóló törvényjavaslat tárgyában; a véderő-bizottság jelentése „az országgyűlés véderő kötelékében álló tagjai katonai szolgálatra behívásának szabályozásáról" szóló törvényjavaslat és az igazságügyi bizottság jelentése „a Luxemburggal 1888. évi november hó 12-én Hágában a szegényjog kölcsönös biztosítása iránt kötött államszerződés beczikkelyezése tárgyában" beadott törvényjavaslatra. Ezek lennének azok a törvényjavaslatok, melyek még elintézésre várnak. Továbbá van még öt mentelmi ügy, melyeknek elintézése — u«y hiszem — ig-eiij sok időt igényelni nem fog. Ugy gondolnám, hogy ha ezen a héten még csütörtökön és pénteken üléseket tartanánk és ma bevégeznők a napirenden levő törvényjavaslat tárgyalását, akkor csütörtökre négy tárgyat, péntekre ismét négyet véve fel, e héten mind el lehetne végezni. Ha ez megtörténhetnék, akkor az ünnepek előtt a pénteki ülés lenne a ház utolsó ülése s ünnepek után nem lenne szükséges csütörtök előtt ülést tartani. (Általános helyeslés.) Ha azonban ezen több rendbeli tárgyat a ház e héten el nem intézhetné, akkor már szerdán kellene ülést tartani. Ha ezeket elfogadni méltóztatik, akkor ezt határozatikig is kimondom. (Általános helyeslés.) T. ház! Következnék most a napirend. Azonban napirend előtt Várady Gábor képviselő nr kivan személyes megtámadtatása folytán szólani. Várady Gábor: T. ház! Minthogy a tegnapi ülés azon részében nem voltam jelen, midőn Polónyi t. képviselő ur bizonyos 400 frtról szóló kötelezvényt az én nevemmel hozott kapcsolatba, csak most van alkalmam a t. ház előtt az iránt kötelességemnél fogva nyilatkozni. Nyilatkozni fogok ép oly röviden, mint őszintén. Tény az, t. ház, hogy én ama bizonyos gazdatisztnek, a kit Polónyi képviselő ur említett, 400 írttal voltam adósa, jelenleg már nem vagyok; erről neki kötelezvényt is adtam. Tény az, hogy én ezen bizonyos gazdatisztnek hozzám intézett kívánságára, kérelmére megígértem — képessége, ügyessége, szolgálatra alkalmas voltánál fogva ágy voltam meggyőződve, hogy megérdemli — hogy őt egy pár barátomnak ajánlani fogom, hogy őt magán-uradalmakban, mint gazdatisztet alkalmazzák. Tény az, hogy ezen igéretemet annyiban beváltottam, hogy az ő érdekében az ajánló lépéseket barátaimnál, nagy birtokok tulajdonosainál, megtettem; azonban hely nem lévén üresedésben, ajánlatom sikerre nem vezetett. Erről annak a gazdatisztnek tudomása volt. Tény az: én sem szóval, sem írásban Ígéretet nem tettem, semminemu állami, kincstári vagy közhivatali állásra nézve; nem is tehettem, eltekintve attól, hogy maga az a bizonyos gazdatiszt ur hozzám ez iránt kérést sem intézett. Ennyi a tényállás, t. ház. És miután ez nézetem szerint egészen magánjellegű dolog, sem képviselői állásomnak nem derogált, sem képviselői kötelességemet nem sértettem meg, a mélyen tisztelt képviselőház bölcs ítélete elé bocsátom az ügyet, Polónyi Géza: T. ház! En a magam részéről csak a következőket tartom kötelességemnek kijelenteni. Tegnapi felszólalásomat azon feltevésből kiindulva tettem meg, hogy a ház mélyen t. elnökéhez intézett felszólítás folytán a képviselő ur az ügy rendezésére felhivatott, de ez sikertelen maradt. E jóhiszemű feltevés vezérelt. Meg kell azonban erősítenem, hogy a képviselő ur az illető egyénnek ma már csakugyan nem adósa, miután ma reggel a 400 frtot nálam kifizette és én a képviselő urnak az obligatiót visszaadtam. A képviselő nr nyilatkozatának második részére nézve egyszerűen, minden commentar nélkül felolvasom a szóban forgó gazdatiszt leveléből a következőket, nehogy szavaim félremagyaráztassanak: „Nekem, mint volt uradalmi tisztnek, Várady Gábor t. képviselő ur azon propositiót tette, miszerint 1.000 forint provisio fizetése mellett, befolyásánál fogva akár kincstári, akár főúri uradalomnál okvetlenül és pedig legkésőbb folyó évi márczius 30-ig megfelelő állomást szerez". Ezzel kapcsolatban constatáíom azonban azt is, hogy a t. képviselő ur által kiállított obligatiéban csak „uradalom" szó van említve. Ezeken kivül nekem a dologhoz hozzátenni valóm nincs. Az ügyet a magam részéről is a t. képviselőház ítéletére bízom, Elnök: T. ház! Felhozatott, hogy én hozzám az illető gazdatiszt ur levelet intézett. Igenis, a mint már tegnap is említettem, intézett levelet hozzám és pedig most néhány napja jutott kezeimhez, amelyben egyenesen azt mondja: „hogy a közéletben tekintélyes szerepet játszó és társadalmi állásánál fogva is kímélendő egyéniségek bukását nem akarja eszközölni ez ügyben és az esetet nem is hivatalos módon juttatja tudtomra, hanem csakis azt kéri, hogy a 400 frtját visszakapja. A levél alá van irva „Bodor Benő". A mint tegnap is említettem, ilyen levelek, különösen a ház ügyvéd tagjai ellen, számtalan esetben jönnek hozzám, de különben is én nem vagyok professora a i képviselő uraknak; én a
