Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-261

28 241. országos ölés jnnins &-én, szerdája. 1889. ről" szóló törvényjavaslat tárgyában; a közokta­tásügyi bizottság jelentése „az 1883: XXX. tör­vényezikk módosításáról, tekintettel a katonai szolgálatot teljesítő tanárjelöltekre" czímü törvény­javaslat tárgyában; ugyan annak jelentése „az 1883: I. törvényczikk módosításáról, tekintettel a katonai szolgálatot teljesítő joghallgatókra" czímü tör­vényjavaslat ; továbbá a pénzügyi bizottság jelen­tése „az 1888. évi XXXVI. törvényezikk alapján nyújtandó előlegekről" szóló törvényjavaslat tár­gyában; a véderő-bizottság jelentése „az ország­gyűlés véderő kötelékében álló tagjai katonai szolgálatra behívásának szabályozásáról" szóló törvényjavaslat és az igazságügyi bizottság jelen­tése „a Luxemburggal 1888. évi november hó 12-én Hágában a szegényjog kölcsönös biztosítása iránt kötött államszerződés beczikkelyezése tár­gyában" beadott törvényjavaslatra. Ezek lennének azok a törvényjavaslatok, melyek még elintézésre várnak. Továbbá van még öt mentelmi ügy, melyek­nek elintézése — u«y hiszem — ig-eiij sok időt igényelni nem fog. Ugy gondolnám, hogy ha ezen a héten még csütörtökön és pénteken üléseket tar­tanánk és ma bevégeznők a napirenden levő tör­vényjavaslat tárgyalását, akkor csütörtökre négy tárgyat, péntekre ismét négyet véve fel, e héten mind el lehetne végezni. Ha ez megtörténhetnék, akkor az ünnepek előtt a pénteki ülés lenne a ház utolsó ülése s ünnepek után nem lenne szükséges csütörtök előtt ülést tartani. (Általános helyeslés.) Ha azonban ezen több rendbeli tárgyat a ház e héten el nem intézhetné, akkor már szerdán kel­lene ülést tartani. Ha ezeket elfogadni méltóztatik, akkor ezt határozatikig is kimondom. (Általános helyeslés.) T. ház! Következnék most a napirend. Azon­ban napirend előtt Várady Gábor képviselő nr kivan személyes megtámadtatása folytán szólani. Várady Gábor: T. ház! Minthogy a teg­napi ülés azon részében nem voltam jelen, midőn Polónyi t. képviselő ur bizonyos 400 frtról szóló kötelezvényt az én nevemmel hozott kapcsolatba, csak most van alkalmam a t. ház előtt az iránt kötelességemnél fogva nyilatkozni. Nyilatkozni fogok ép oly röviden, mint őszintén. Tény az, t. ház, hogy én ama bizonyos gazda­tisztnek, a kit Polónyi képviselő ur említett, 400 írttal voltam adósa, jelenleg már nem vagyok; erről neki kötelezvényt is adtam. Tény az, hogy én ezen bizonyos gazdatisztnek hozzám intézett kívánságára, kérelmére megígértem — képessége, ügyessége, szolgálatra alkalmas voltánál fogva ágy voltam meggyőződve, hogy megérdemli — hogy őt egy pár barátomnak ajánlani fogom, hogy őt magán-uradalmakban, mint gazdatisztet alkal­mazzák. Tény az, hogy ezen igéretemet annyiban beváltottam, hogy az ő érdekében az ajánló lépé­seket barátaimnál, nagy birtokok tulajdonosainál, megtettem; azonban hely nem lévén üresedésben, ajánlatom sikerre nem vezetett. Erről annak a gazdatisztnek tudomása volt. Tény az: én sem szóval, sem írásban Ígére­tet nem tettem, semminemu állami, kincstári vagy közhivatali állásra nézve; nem is tehettem, elte­kintve attól, hogy maga az a bizonyos gazdatiszt ur hozzám ez iránt kérést sem intézett. Ennyi a tényállás, t. ház. És miután ez néze­tem szerint egészen magánjellegű dolog, sem kép­viselői állásomnak nem derogált, sem képviselői kötelességemet nem sértettem meg, a mélyen tisz­telt képviselőház bölcs ítélete elé bocsátom az ügyet, Polónyi Géza: T. ház! En a magam ré­széről csak a következőket tartom kötelességemnek kijelenteni. Tegnapi felszólalásomat azon feltevés­ből kiindulva tettem meg, hogy a ház mélyen t. elnökéhez intézett felszólítás folytán a képviselő ur az ügy rendezésére felhivatott, de ez sikertelen maradt. E jóhiszemű feltevés vezérelt. Meg kell azonban erősítenem, hogy a képviselő ur az illető egyénnek ma már csakugyan nem adósa, miután ma reggel a 400 frtot nálam kifizette és én a kép­viselő urnak az obligatiót visszaadtam. A képviselő nr nyilatkozatának második ré­szére nézve egyszerűen, minden commentar nél­kül felolvasom a szóban forgó gazdatiszt leveléből a következőket, nehogy szavaim félremagyaráz­tassanak: „Nekem, mint volt uradalmi tisztnek, Várady Gábor t. képviselő ur azon propositiót tette, miszerint 1.000 forint provisio fizetése mel­lett, befolyásánál fogva akár kincstári, akár főúri uradalomnál okvetlenül és pedig legkésőbb folyó évi márczius 30-ig megfelelő állomást szerez". Ezzel kapcsolatban constatáíom azonban azt is, hogy a t. képviselő ur által kiállított obliga­tiéban csak „uradalom" szó van említve. Ezeken kivül nekem a dologhoz hozzátenni valóm nincs. Az ügyet a magam részéről is a t. képviselőház ítéletére bízom, Elnök: T. ház! Felhozatott, hogy én hoz­zám az illető gazdatiszt ur levelet intézett. Igenis, a mint már tegnap is említettem, intézett levelet hozzám és pedig most néhány napja jutott kezeim­hez, amelyben egyenesen azt mondja: „hogy a közéletben tekintélyes szerepet játszó és társa­dalmi állásánál fogva is kímélendő egyéniségek bukását nem akarja eszközölni ez ügyben és az esetet nem is hivatalos módon juttatja tudtomra, hanem csakis azt kéri, hogy a 400 frtját vissza­kapja. A levél alá van irva „Bodor Benő". A mint tegnap is említettem, ilyen levelek, különösen a ház ügyvéd tagjai ellen, számtalan esetben jönnek hozzám, de különben is én nem vagyok professora a i képviselő uraknak; én a

Next

/
Oldalképek
Tartalom