Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-261

261. országos ülés június 5-én, szerdán. 1889. 29 képviselő urak ügyeit nem dirigálom, én tehát ezt magánügynek tekintettem és föltételeztem, hogy az rendeztetni fog, különben a t. ház előtt van a kérdés, de azt hiszem, hogy e tekintetben legjobb lesz napirendre térni. (Általános helyeslés.) Következik a napirend: az 1889. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. JosipOVich Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslatot) . Elnöki Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a felolvasott törvényjavaslatot végszövegezésében megszavazni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik megszavazzák, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség megszavazta a törvényjavaslatot és igy az alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett át fog küldetni a főrendiházhoz. Kérem a t, házat, méltóztassék a jegyzőkönyvnek erre a megszavazásra vonatkozó pontját azonnal hitelesíteni, hogy az a főrendiházhoz átküklhető legyen. Szathmáry György jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot.) Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvnek ez a pontja hitelesítve van. Következik a napirend szerint n pénzügyi bizottság 355. számú jelentése a pénzügyi közigazgatás szervezetében eszközlendő változtatásokról szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, méltóztatik a bizottság jelenté sét felolvasottnak tekinteni s igy az általános vitát megnyitom. Az első szó a bizottság előadóját illeti. Hegedüs Sándor, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! E törvényjavaslat a pénzügyi közigazgatásnak némely oly hátrányait, illetőleg az administratiónak némely oly hibáit kívánja megszüntetni, melyek úgy a közönségre, mint az államkincstárra nehezednek. Tagadhatatlan, hogy midőn az illetékszabási hivatalokat felállítottuk, ez abból a dicséretreméltó szándékból történt, hogy az illetékügyekben a rend helyreállittassék és hogy a közönségnek és az államkincstárnak érdekei gyors, alapos és szakszerű administratio által e téren is biztosittasanak. Azonban egyrészt azon körülmény, hogy az illetékszabási hivatalok, mint exelusiv testületek a dolog természete szerint kellő számban felállítva nem voltak, másrészt az, hogy ezek az adóhivatalokkal szoros összefüggésben nem állottak, részben pedig az ügyek felhalmozottsága és bonyolodottsága volt az oka, hogy a czélt el nem érhettük. Eleinte ugyan örvendetesen tisztázták az akkor felszaporodott hátralék okát, de minthogy az ügyeknek szaporodása folytonosan tartott, e hivataloknak is állandó hátralékokkal kellett küzdeniök. Azonkívül bizonyos helyeken e hivatalok a közönségtől területileg meglehetősen távol estek, részben pedig szorosabb összeköttetésük az úgyszólván végrehajtó, expeditiv közeggel, az adóhivatallal nem lévén, néha határozott anomáliák is fejlődtek ki ebből a helyzetből. A másik nehézség, a mely a pénzügyi administratióban volt, a pénzügyigazgatóságoknak az a csekély száma és nagy távolsága a közönség nagy részétől, a mely eddigelé és ezeknek az administratióját meglehetősen megnehezítette. A régi törvények értelmében tulaj donképen még nem volt és nem is lehetett annyi dolga a közönségnek a pénzügyigazgatósággal, mint a mennyi dolga lesz az újabb törvények meghozatala, nevezetesen, hogy többre ne mutassak, az italmérési adó következtében, ugy, hogy ezen egyetlen törvénynek meghozatala magában véve már nélkülözheti enné teszi azt, hogy a pénzügyigazgatóságok száma oly mértékben szaporittassék, hogy az a fogyasztási adók és különösen az italmérési adó kezelését ugy a közönség, mint az államkincstár érdekeire nézve kellő pontossággal és az ellenőrzésnek kellő erélyével eszközölhesse. Már pedig ez nem volt máskép eszközölhető, mint ugy, hogy ezeknek a száma lehetőleg a megyék arányában szaporittassék. Ha pedig ezen fontos ügyek czélszeríí elintézése szempontjából a decentralisatio ezen módjához vagyunk kénytelenek folyamodni: akkor azon központokon, melyek ily módon keletkeznek, egyszersmind megfordítva a centralisatiónak eszközlése szükséges a pénzügyi administratióban; szükséges azért, hogy az a harmadik anomália is megszüntettes^ék, mely szerint a közönség fogyasztási és közvetett adóra nézve az egyik, illetékügyeire nézve a másik, az egyenes adóra nézve pedig a harmadik fórumnál és helyen kellett, hogy jogait keresse. Ezeknek a hiányoknak és ezeknek a bajoknak a megszüntetése czéljából tervezi az előttünk fekvő törvényjavaslat azt, hogy a pénzügyigazgatóságok újra szerveztessenek oly módon, hogy azok száma felszaporittatván csaknem a megyék teljes számarányában, ezekben a pénzügyigazgatóságokban egycsittessék a közvetett és egyenes adók összes administratiójaés ily módon az illeték kiszabási hivatalok megszünteti vén, ezeknek a teendői is abban a részben, a mely az ellenőrzést és felülvizsgálást illeti ezekre ruháztassék, tudniillik az illetékkiszabási hivataloknak jelenlegi teendőit a törvényjavaslat oly módon kívánja megoldani, hogy maguknak az illetékügyeknek tulaj donképeni fórumává az adóhivatalokat teszi, a melyek már közvetlenül és a legközvetlenebbül állanak a közönségnek rendelkezésére és a leginkább hozzáférhetők és igy a közönség érdekében határozottan ez a megoldás a legczélszerübb. De tagadhatatlan az, hogy itt komoly uehéz-