Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-282

282. országos ülés november 6-4n, szerdán. 1889. 313 zeti sziníí lobogókkal voltak megjelölve, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister urnak volt fentartva a nem irigylendő dicsőség, hogy ezen régi törvényes gyakorlatot a közösség érdekében önkényíüeg megváltoztassa. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mig az előbbi honvédelmi ministerek: az első, gróf Andrássy Gyula, a ki egyszersmind ministerelnök volt, továbbá gróf Lónyay, ki utána egy ideig vezette ugyanezen tárczát, Szende Béla, ki. ha nem csalódom, tiz éven keresztül állott a honvédelmi ministerium élén, és végre gróf Ráday Gedeon, mindannyian törvényesnek ismerték a háromszinű lobogót és azt addig, a mig a ministerium élén állottak, sértetlenül íentartották; (ügy van! a szélső baloldalon) többet mondok: amin a közös hadseregbeli hadosztály-és hadtest-parancsnokok, a kiknek parancsnoksága alá hadgyakorlatok alkalmával honvédcsapatok gyakran voltak rendelve, a min az egymást felváltó közös hadügyministerek, sőt a min maga 0 Felsége, a ki a hadgyakorlatok alkalmával rendesen meg szokott jelenni, nem akadtak fenn, az a magyar királyi honvédelmi ministernek szemet szúrt (ügy van! Ugy van! balfélől) és azt ő osztrák érdekben megváltoztatni látta jónak, (Igás! ügy van! Élénk helyeslés szélső balfelöl) ugy hogy a minister úrra igazán ráillik az a példabeszéd: plus royaliste que le roi, császáribb a császárnál. (Élénk helyeslés szélső balfélől.) Lehetnek, t. ház, kik a fekete-sárga zászlónak használatát nem tartják, vagy legalább nem tartják súlyos törvénysértésnek. De ha visszaidézik emlékezetükbe a történelem tanulságait, lehetetlen, hogy ezen első kísérlet — de nem is első — mély aggodalomba ne ejtse őket. Midőn a mohácsi vész után a pozsonyi rendek I. Ferdinándot királylyá választották, az ország függetlenségét világosan fentartották s azt, valamint az ország szabadságát és törvényeit, ugy a megválasztott első király, mint valamennyi utána következő magyar király esküvel biztosította. Azon időben igen természetesen nem létezett más, mint csak magyar sereg, magyar tisztek, magyar lobogó alatt, magyar ruhában és magyar vezény szó mellett. A török elleni háborúban, igaz, hívtak be az uralkodók más nemzetbeli zsoldosokat is, de azonkívül, hogy a törvény azokat is világosan a nádor parancsnoksága alá rendelte, a hadjárat végével azoknak eltávolítását mindannyiszor követelték az országgyűlések. 1715-ben az állandó katonaság hozatott be. Fájdalom, az akkori országgyűlés, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) midőn a törvényt megalkotta,nem gondoskodott egyszersmimd arról, hogy a hadseregnek legalább magyar része nemzeti szellemben szerveztessék. És ime, hova jutottunk idő jártával ? EÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XIII KÖTET. Az egységes osztrák hadsereghez. (Ugy van! Ugy van! Zajos helyeslés balfélől.) Nem egyszerre történt ez a változás, fokozatosan alakították át, miglenajelen század elején sem magyar lobogónak, sem magyar nyelvnek hirehamva sem volt többé s a gyalogságnál a magyar ruhának is csak nyomait találjuk. Ezen tapasztalás, uraim, kell hogy nagy elővigyázatra ösztönözzön, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) annyival inkább, mert az 1867-iki kiegyezés óta is több tekintetben csonkítást követtek el Magyarország önállóságán, (ügy van! Ugy van! balfélől.) Az 1867 : XII. t.-cz. még magyar hadseregről szól, egy későbbi törvény csak magyarországi hadesapatokat említ; az idézett törvény a katonaság elhelyezését és élelmezését az ország jogai közé számítja, a gyakorlat, a mint látjuk, ezt a közös hadügyérnek teendői közé sorozza. Most a honvédségre kerül a sor. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Egyelőre csak tábori kórházakra és a parancsnokok szállásaira tűzetik ki a fekete-sárga lobogó, hogy lassan-lassan, ha megszokták s a nemzet az ellen nem tiltakozik, majd a díszzászlótól, a magyar hivatalos és vezénynyelvtől is megfosztják. (Igaz! Ugy van!) És ezt akkor teszik, akkor tervezik, mikor az 1867-iki törvénynek értelmében, a mely a két állam között a teljes paritást, a jogegyenlőséget alapította meg feltételül, magának a közös hadseregnek magyar részét is magyar lobogó, magyar tisztek és magyar vezényszó illetné meg; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) valamint a közös hadseregbeli hivatalokat, beleértve a legmagasabbikat, a hadügyministeriumot is, az osztrák színek mellett a magyar nemzeti színekkel kellene megjelölni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Kár pedig elkeseríteni ezt a nemzetet. (Tetszés a szélső baloldalon.) Jöhetnek még nehéz idők, a mikor a puszta fegyelem nem lesz elég a győzelem biztosítására, hanem lelkesedésre, igazi lelkesedésre lesz szükség ugy a hadsereg, mint az egész nemzet részéről. (Halljuk ! Halljuk!) Fontolják meg a döntő körök ezt, mielőtt késő lenne! Egy franczia tiszt beszélt nekem egy esetet, mely a krimi háború alatt történt. (Halljuk!) Sebastopol ostrománál az egyik főparancsnok, talán éppen Canrobert, a császárnak,mint tudjuk, benső barátja, ostromot intézett egy erőd ellen. Daczára azonban a franczia katonák vitézségének, az ostrom visszaveretett. Másodszor is, annyi vérvesztés után, rögtön ostromra vezetni ugyanazon csapatot, nehéz feladatnak látszott, de a parancsnok nem akart tágítani, győzelemmel akarta befejezni a napot. A hadseregnek indulója, Hortensia királynőnek a szerzeménye nem tett kellő hatást. A Marseillaise a császárság alatt tiltva volt; de győzni kellett, be kellett venni azt az erődöt s akkor Canrobert felejtve a tiltó rende40