Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-282

282. országos ülés november 6-4n, szerdán. 1889. 313 zeti sziníí lobogókkal voltak megjelölve, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister urnak volt fentartva a nem irigylendő dicsőség, hogy ezen régi törvényes gyakorlatot a közösség érdekében önkényíüeg megváltoztassa. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mig az előbbi honvédelmi ministerek: az első, gróf Andrássy Gyula, a ki egyszersmind minister­elnök volt, továbbá gróf Lónyay, ki utána egy ideig vezette ugyanezen tárczát, Szende Béla, ki. ha nem csalódom, tiz éven keresztül állott a hon­védelmi ministerium élén, és végre gróf Ráday Gedeon, mindannyian törvényesnek ismerték a háromszinű lobogót és azt addig, a mig a ministe­rium élén állottak, sértetlenül íentartották; (ügy van! a szélső baloldalon) többet mondok: amin a közös hadseregbeli hadosztály-és hadtest-parancs­nokok, a kiknek parancsnoksága alá hadgyakor­latok alkalmával honvédcsapatok gyakran voltak rendelve, a min az egymást felváltó közös hadügy­ministerek, sőt a min maga 0 Felsége, a ki a had­gyakorlatok alkalmával rendesen meg szokott jelenni, nem akadtak fenn, az a magyar királyi honvédelmi ministernek szemet szúrt (ügy van! Ugy van! balfélől) és azt ő osztrák érdekben meg­változtatni látta jónak, (Igás! ügy van! Élénk helyeslés szélső balfelöl) ugy hogy a minister úrra igazán ráillik az a példabeszéd: plus royaliste que le roi, császáribb a császárnál. (Élénk helyes­lés szélső balfélől.) Lehetnek, t. ház, kik a fekete-sárga zászlónak használatát nem tartják, vagy legalább nem tartják súlyos törvénysértésnek. De ha visszaidézik emlé­kezetükbe a történelem tanulságait, lehetetlen, hogy ezen első kísérlet — de nem is első — mély aggodalomba ne ejtse őket. Midőn a mohácsi vész után a pozsonyi rendek I. Ferdinándot királylyá választották, az ország függetlenségét világosan fentartották s azt, vala­mint az ország szabadságát és törvényeit, ugy a megválasztott első király, mint valamennyi utána következő magyar király esküvel biztosította. Azon időben igen természetesen nem létezett más, mint csak magyar sereg, magyar tisztek, magyar lobogó alatt, magyar ruhában és magyar vezény szó mellett. A török elleni háborúban, igaz, hívtak be az uralkodók más nemzetbeli zsoldosokat is, de azonkívül, hogy a törvény azokat is világosan a nádor parancsnoksága alá rendelte, a hadjárat végével azoknak eltávolítását mindannyiszor köve­telték az országgyűlések. 1715-ben az állandó katonaság hozatott be. Fájdalom, az akkori országgyűlés, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) midőn a törvényt megalkotta,nem gon­doskodott egyszersmimd arról, hogy a hadsereg­nek legalább magyar része nemzeti szellemben szerveztessék. És ime, hova jutottunk idő jártával ? EÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XIII KÖTET. Az egységes osztrák hadsereghez. (Ugy van! Ugy van! Zajos helyeslés balfélől.) Nem egyszerre történt ez a változás, fokozato­san alakították át, miglenajelen század elején sem magyar lobogónak, sem magyar nyelvnek hire­hamva sem volt többé s a gyalogságnál a magyar ruhának is csak nyomait találjuk. Ezen tapasztalás, uraim, kell hogy nagy elő­vigyázatra ösztönözzön, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) annyival inkább, mert az 1867-iki kiegyezés óta is több tekintetben csonkítást követtek el Magyar­ország önállóságán, (ügy van! Ugy van! balfélől.) Az 1867 : XII. t.-cz. még magyar hadseregről szól, egy későbbi törvény csak magyarországi hadesapatokat említ; az idézett törvény a katona­ság elhelyezését és élelmezését az ország jogai közé számítja, a gyakorlat, a mint látjuk, ezt a közös hadügyérnek teendői közé sorozza. Most a honvédségre kerül a sor. (Ugy van! a szélső bal­oldalon.) Egyelőre csak tábori kórházakra és a pa­rancsnokok szállásaira tűzetik ki a fekete-sárga lobogó, hogy lassan-lassan, ha megszokták s a nemzet az ellen nem tiltakozik, majd a díszzászló­tól, a magyar hivatalos és vezénynyelvtől is meg­fosztják. (Igaz! Ugy van!) És ezt akkor teszik, akkor tervezik, mikor az 1867-iki törvénynek értelmében, a mely a két ál­lam között a teljes paritást, a jogegyenlőséget alapította meg feltételül, magának a közös had­seregnek magyar részét is magyar lobogó, magyar tisztek és magyar vezényszó illetné meg; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) valamint a közös hadseregbeli hivatalokat, beleértve a legmagasab­bikat, a hadügyministeriumot is, az osztrák színek mellett a magyar nemzeti színekkel kellene meg­jelölni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Kár pedig elkeseríteni ezt a nemzetet. (Tet­szés a szélső baloldalon.) Jöhetnek még nehéz idők, a mikor a puszta fegyelem nem lesz elég a győze­lem biztosítására, hanem lelkesedésre, igazi lel­kesedésre lesz szükség ugy a hadsereg, mint az egész nemzet részéről. (Halljuk ! Halljuk!) Fontol­ják meg a döntő körök ezt, mielőtt késő lenne! Egy franczia tiszt beszélt nekem egy esetet, mely a krimi háború alatt történt. (Halljuk!) Sebastopol ostrománál az egyik főparancsnok, talán éppen Canrobert, a császárnak,mint tudjuk, benső barátja, ostromot intézett egy erőd ellen. Daczára azonban a franczia katonák vitéz­ségének, az ostrom visszaveretett. Másodszor is, annyi vérvesztés után, rögtön ostromra vezetni ugyanazon csapatot, nehéz feladatnak látszott, de a parancsnok nem akart tágítani, győzelemmel akarta befejezni a napot. A hadseregnek indulója, Hortensia királynőnek a szerzeménye nem tett kellő hatást. A Marseillaise a császárság alatt tiltva volt; de győzni kellett, be kellett venni azt az erődöt s akkor Canrobert felejtve a tiltó rende­40

Next

/
Oldalképek
Tartalom