Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-282
314 282 orsíügos fllés november 6-án, szerdán. 1889. letet, oda szólott a karnagynak: „LaMarseilaise!" És ugyanazon elfáradt, elcsüggedt csapat új tűzre, új lelkesedésre gerjedvén, sebesültek és halottak halmain keresztül rohant és bevette a várat. (Tetszés a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Lehet alkalom, t. honvédelmi minister ur, hogy ugyanilyen tapasztalást fog tenni maga is. Emlékezzék meg akkor arról, (Halljuk! Halljuk!) hogy a magyart a Rákóczy-indulója azonképen mint a magyar lobogó oly áldozatra képes tüzelni, a milyent semmi parancsszóval, semmi más zászlóval és indulóval elérni nem lehet. (Igás! JJgy van! szélső haloldalon. Egy hang a szélsőbalról: Nem is a Gotterhalteval! Nagy zaj. Halljuk!) T. képviselőház! Közeledem beszédem befejezéséhez. (Halljuk! Halljuk !) Azt mondtam, hogy a t. honvédelmi minister ur a törvényt megsértette és ezért a t. háztól a vádindítvány elfogadását kérem. (Zaj jobb felől. Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ismerve az emberi természetet; tudva, hogy az gyarlóságoknak van alávetve, a melyek alól — minthogy emberek— a minieterek sincsenek kivéve : nem szoktam szigorúan bírálni tetteiket és mulasztásaikat, valamikor valamely törvénynek, mely kétértelmű, helytelen magyarázatával állok szemben, vagy valamely sükséges intézkedésnek elmulasztását tapasztalom, szóval valamikor a minister mulasztását vacrv elkövetett tettét az emberi gyarlóságnak tudhatom be. De mikor egy világos és félremagyarázást nem tűrő törvény megsértéséről és pedig szándékos és ezélzatos megsértéséről van szó; (Igaz! JJgy van! a szélső baloldalon) mikor a minister nemcsak hogy nem ismeri el a hibát, hanem azt törvényesnek és igazoltnak kívánja feltüntetni és e szerint jövőre is fentartani kívánja és mikor a megsértett törvény az ország önállóságán ejt csorbát: akkor a kíméletnek, akkor az elnézésnek szerintem nincsen helye, (Igaz! JJgy van! a szélsőbalon)mert az hiba, az súlyos kötelességmulasztás lenne. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Ez lévén nézetem a t. minister ur cselekedetéről, nem habozhatom vád alá helyeztetését indítványozni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Önök, uraim, határozni fognak indítványom fölött. Vigyázzanak, hogy egy ember iránti tekintet miatt a törvény iránti tiszteletet ne gyengítsék {Tetszés a szélső balodalon) nehogy a törvénybe vetett bizalmat a nemzetben megingassák ; (Helyeslés a szélső baloldalon) vigyázzanak, nehogy határozatukat — mint mi fájdalom, elődeinknek nem egy tényét —- maguk is, utódaik is idővel megbánni legyenek kénytelenek. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék indítványomat napirendre kitűzni. (Hosszan tartó zajos éljenzés a szélsőbalon. Taps a karzaton. Nagy zaj. Elnök csenget.) Elnök: Az 1848-iki törvény, melynek pontjai különben a karzatokon ki vannak függesztve, határozottan tiltja, hogy a karzat részéről bárminemű tetszés vagy nemtetszés nyilvánittassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Hosszantartó nagy znj és félkiáltások a szélső baloldalon: Éljen Irányi! Elnök csenget.) Ennélfogva, miután minden magyar ember, első sorban, t, ház, a törvényt tisztelni tartozik, (Hosszantartó nagy zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: A ministerek nem tisztelik!) kijelentem, hogy ha a karzat nem fog a tetszésnyilvánítástól tartózkodni, kénytelen leszek a törvény szigorát alkalmazni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Hosszantartó nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Éljen Irányi!) Kérem a képviselő urakat, hogy semmiféle tekintetek által ne engedj'ék magukat eltántorítani a törvénytől (Hosszantartó zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Éljen Irányi!) Tisza Kálmán ministerelnök: (Feláll. „Hoch" kiáltások a szélső baloldalról. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) T. ház! Ez alkalommal csak annak kijelentése végett kérek szót, hogy a kormány nem szándékozik a tárgyalás vagy nem tárgyalás iránt indítványt tenni. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Ezen nyilatkozatomat indokolom. (Halljuk! jobbfelől). Mielőtt ezt tenném, ép azért, mert csak ez a szándékom, az indítványát indokolt képviselő ur beszédére ez alkalommal részletesen refleetálsii nem kívánok. (Folyton tarló zaj és közbeszólások a szélső baloldalról.) Elnök: (Csenget.) Ne méltóztassanak közbeszólani. Igen jól tudják a képviselő urak, hogy a törvény világosan rendeli, hogy a minister mindig meghallgatandó, ha szólni kivan. (Folyton tartó zaj. Félkiáltások jobbfelöl: Rendre Polónyit!) Csudálkozom, hogy a képviselő urak nyugtalankodnak; felolvasom a törvényt. (Felkiáltás a szélső baloldalon: Ismerjük!) Az 1848. évi III. törvényczikk 28. §-a igy szól: (Nagyzaj a szélső baloldalon.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak engem meghallgatni. (Halljuk az elnököt!) „A ministerek az országgyűlés mindegyik táblájánál üléssel birnak és nyilatkozni kívánván, meghallgatandók". (Megújuló zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök: Hogy törvénysértésről nincs szó, azt az interpellatióra adott feleletében az illető minister constatálta. A nemzeti zászlót ellenünkben védeni nem kell, mert arra szükség nincs. (Zajos helyeslés. JJgy van! Ugy van! jobbfelől. Ingerült ellenmondások és „Hoch 1 ' kiáltások a szélső baloldalon.) A mi pedig . . . Polónyi Géza: Hoch! Beszéljen más! Beszéljen Szilágyi Dezső! („Hoch tí kiáltások a szélső balon. Felkiáltások jobbfelől: Rendre! Elnök csenget.
