Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-260

34 260. országos fllés jnulns 4-én, kedden. 18éé. sajnálatra méltóbb jelenségnek tartom. (Helyeslés a bal- és szélső halon.) De t. ház, méltóztassék megengedni, 14—15 év kormányzatával állunk szemben. A tényekre hivatkozhatunk. Ha már általában véve a politikai apostasia, vagy ha tán némelyeknek jobban tetszik, a politikai haeresis, nem az a tan, mely más emberekben, kiknek a politikai tisztesség iránt kellő érzékük van, valami nagy tiszteletre gerjesztő lehetne, (Tetszés a szélső balon) habár a ministerelnök urnái mindjárt kormányra léptekor ez a párt a lehető legerősebb, az elvek megtagadásával járó politikai apostasiát látta, mégis, t. ház, sajátságos módon, az ő személye ellen soha semmiféle kíméletlen támadást erről az oldalról nem intéztek; (Igás: Ugy van! a bal- és szélső balon) az elvek terén maradt minden küzdelem. (Ugy van! a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) így történt ez még akkor is, t. ház, midőn a bankkérdésben a lemondás játékát eljátszotta; igy történt ez még akkor is, midőn a bosnyák kérdésben ismét felültette a nemzetet. Mert hiszen véletlenül jelen van Jókai Mór t. képviselő ur, ő tudhatja, hogy akkoriban az volt a hangulat, nem épen a mi pártunkban, hanem általában és mikor programmbeszédében, melyet a Beleznaykertben tartott, véletlenül kiszaladt a száján ez a szó : bosniai oecupatio, ő volt az első, a ki protestált az ellen és hallani sem akart occupatióról és annexióról Jókai Mór: Hát van annexio? Polónyi Géza: . . . s azt mondta, hogy ő lenne az első, a ki követ dobna arra, ki ezen politikát támogatni merné. {Tetszés a szélső baloldalon.) Akkor egy véleményen voltunk a t. képviselő úrral, habár más párton. Ezt csak azért hozom fel, hogy kimutassam, hogy a gyűlölködés, a viszály, a keserűség még nem tudott közöttünk gyökeret verni akkor sem. De mikor már joggal kezdünk kételkedni a ministerelnök ur hazafiságában; (Ugy van! a szélső baloldalon) mikor látjuk a nemzeti nyelvet eltiportatui és minden indok nélkül a közös hadseregnek kiszolgáltatni ; mikor azt látjuk, hogy a ministerelnöki székből adott szó nem szent; mikor a ministerelnök ur által ünnepélyesen tett Ígéretek a cabinetválság kérdésében nem egyebek, mint üres phrasisok; (Ugy van ! a szélső baloldalon) mikor azt tapasztaljuk, hogy Magyarország ministerelnökének szavában ott, a hol a párttekintet is engägirozva van, hazafisági és nemzeti kérdésekben még bizni sem lehet: akkor ne méltóztassanak csodálkozni azon, ha minden becsületesen érző magyar emberben igenis a szenvedély haragja lobbau fel és nyíltan kimondjuk, hogy minden törvényes eszközzel, még a gyűlöletet is hozzászámítva, ezen ministerelnök megbuktatására törekszünk. (Hoszszantartó zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert, t. képviselőház, az a princípium, örökké a többségre hivatkozni, méltóztassék Jókai t. képviselő urnak nekem megengedni, nem helyes. Hiszen példákkal állunk szemben. Ha egy ministerelnök, mint pl. a legutóbbi időben Grispi, midőn még többsége volt a parlamentben, észrevette, hogy oly intézkedésről van szó, mely esetleg a közvéleményt ellene forralná, vagy egyáltalán gyűlöletet ébresztene iránta, ott Nagyta azt.a kormányszéket. (Felkiáltások jobbfelöl: Most is ott van!) De t. képviselőház, ha ez a párt, a melynek szerencsés vagyok tagja lenni . . . Hegedüs Sándor előadó: Melyiknek ? (A szélső baloldal padjaira mutatva.) Ennek, vagy (a mérsékelt ellenzék padjaira mutatva, honnan szónok beszél) annak? Polónyi Géza: A függetlenségi pártnak; gondolom, ez iránt tájékozva van az előadó ur, (Derültség balfelöl) a függetlenségi és 48-as pártnak, azért jelzem ezt, mert a másik párt nevében beszélni jogosítva magamat nem érzem. Hogy a függetlenségi és 48-as párt meg ily válságos időkben még akkor is, midőn a hazaszeretet talán erősebb rugókat is kellene hogy mozgásba hozzon; még most sem ment el odáig, ameddig más parlamentek elmentek — hogy legközvetlenebbül idézzek példákat — nem is szólva Bécsről, Parisról, Bukarestről: ez fényes bizonyítéka annak, hogy e párt még Tisza Kálmánnal szemben is megőrzi azon tisztességet, melylyel a parlamentnek tartozik (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) és semmiféle törvénytelen eszközökhöz nem nyúl. De önök azzal is állnak elő, nevezetesen az igen t. pénz ügy ininister ur, hogy egyet tőlünk mégis megkövetelnek és ez az, hogy a párt jóhiszeműségét kétségbe ne vonjuk. T. ház ! Az a meggyőződésem, hogy a történelem okadatoló tanúsága szerint nem az a szemrehányandó, hogy mi gyűlölséggel viseltetünk, hanem ha a képviselőház mind a három pártja constatálja azon egészségtelen állapotot, hogy képviselő képviselővel szemben is a gyűlölködés hangján szól, akkor nem az a helyes eljárás, hogy ezt egymásnak szemére lobbantsuk, hanem az, hogy eltávolítsuk azt, a ki ezt okozza. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Derültség jobboldalon.) Ezt szerencsés voltam már több izben hosszú időkön át hangsúlyozni. Még a legutóbbi szenvedélyes viták idején is politikai dogmaként hirdettük innen, hogy ha mi vádakat emelünk a ministerelnök ur ellen, azok nem illetik a párt tagjait, a kik közül sokakat — némelyeket talán érdemükön felül (Derültség a jobboldalon) — becsülünk és tisztelünk. Tudtunk ministerekre utalni, a kiknek működését ezen padokról dicsőitették, mert láttuk, hogy munkásság, szorgalom, becsületesség vezérelte őket. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Meglehet, hogy ez politikai hiba volt, de a tényt szabad e helyről constatálni. Azonban