Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-260

260. országos ülés juiiins 4-én, tredden. 188». Qg erről az oldalról soha senkinek nem jutott eszébe, hogy önöket testületileg, mint pártot bármi néven nevezendő gyanúsítással vagy tiszteletlenséggel illette. Ezt sohasem fogjuk tenni. Ha önök cumu­lative vádolnak bennünket, mint szokták pl. a haza­szeretet monopóliumával stb., mi nem vágjuk visz­sza a keztyüt, de midőn találkozunk oly állapotok­kal, nem is szólva a Kohonezy-féle affaireről — erről nem akarok beszélni —hogy aministerelnök ur bármit mondjon, bármikép változtassa meg poli­tikai irányát, ugyanazon többség áll háta mögött, ugyanazon többség, mely egyik pillanatban köve­teli a 14-ik §. módosítását, melyet azonban elérni nem tud, de a mely 14-ik §. a képviselő­házon kivül álló befolyás hatalma alatt megvál­toztatik, hogy a ministerelnük ur magának a hatalmat megtarthassa és megteszi Tisza Kálmán azt, hogy a mit a képviselőház többségének erős óhajtására megtenni nem akar, megteszi azt gróf Andrássy Gyula kedvéért csak azért, hogy mint ministerelnök megmaradhasson, (Ugy van! balfelől.) Mikor aztán tapasztaljuk azt, hogy ugyan­akkor az a 25. §., melynek módosítását ugyan­azon pártból számtalanszor sürgették és ennek daczára, hogy az nem változtattatik meg, mégis támogatják a ministerelnököt: akkor méltóztas­sanak megengedni, hogy meginog bennünk az a tudat, mely a tisztelet által vezéreltetik és mely feltétlen jóhiszeműséget akar feltételezni önökben. (Igaz! Ugy van ! a bal- és szélső daloldalon.) De mást is mondok a ministerelnök urnak. Nem akarom a visszaélések hosszú registerjét végigjátszani rövid felszólalásomban, de egyet mondok a minister urnak, mint jellemzőt, hogy ha mi találkozunk 1 5 évi kormányzat után azzal a ténynyel, hogy az a ministerelnök, a ki 15 év alatt pártjának nem egy tagját köszönetre kötelezte le s midőn megtámadtatik, az ő védel­mére vezérczikket ir Pulszky Ferencz, beszél Pulszky Károly, beszél Pulszky Ágost és beszél­nek gróf Andrássy Tivadar, Andrássy Gyula és a t. Herbert urak, a mint őket nevezték, mig ellen­ben a régi gárdának tagjai közül, a Deák-párt törzsének egyetlen egy tagja sem akad, ki a ve­szély pillanatában mellette felszólaljon és meg­védelmezze, mig ellenben a hozsannák és dics­hymnusok zengéséhen őket illeti az első szerep, ha azt hiszik, hogy meg van mentve: akkor mél ­tóztassanak nekem megengedni, hogy jóhiszemű­ségükben kételkedjem. De még egyet és ezt nagyon sajnálom, hogy constatálni kell. Ez egy erős vád, melyet concret alakban is ki fogok fej­teni. Önöknek áll érdekükben, t. szabadelvű párti képviselők, hogy a mételyt maguk közül kiirtsák. Ezért hozom ezt fel s nem személyes indokokból, mert én mindig a közügy szolgálatában szoktam felszólalni. (Halljuk.') Vannak önök közt, vagy jobban mondva KÉPVH. NAPLÓ. 1887 —92. XIII. KÖTET. — most csak ugy beszélek — van önök közt olyan képviselő, a ki képviselői állását felhasz­nálja arra, hogy előlegeket vesz fel provisio fejé­ben, hogy valakinek állami hivatalt szerezzen. {Nagy zaj és élénk mozgás jolbfelől. Élénk felkiáltá­sok: Ki az? Ki az?) Ne legyenek olyan türelmet­lenek, tudják, hogy én nem szoktam a felvilágo­sítással adós maradni. (Élénk nyugtalanság a jobb­oldalon. Felkiáltások: Ki az? Ki az? Mondja meg!) T. ház! Méltóztassanak megengedni, én magát azon tényt, hogy önök annyira türelmetlenkednek, rettenetesen szerencsétlen ötletnek tartom. Lássák, hogy ha ilyen vád emeltetnék, én első pillanatra rámutatnék arra az emberre, hogy az nem lehet más, de én meg fogom mondani, hogy ki az. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Ki az ? Ki az f) Nagyon sajnálom, nem tudván azt, hogy ma fel­szólalok, a levél nincs nálam, de tisztelettel ké­rem a képviselőház elnökét, vagy bármely túl­oldali t. képviselő urat, hogy jóhiszeműségem igazolása végett méltóztassék lakásomra kisérni, otthon meg fogom mutatni az okmányt, melyben 400 frtot becsületszóra vett fel egy képviselő provisio fejében, hogy valakinek állást fog sze­rezni. Az illető, ki márczius óta nem kapott állást, a képviselőház elnökéhez is fordult panaszszal. (Elénk hosszantartó mozgás a jobboldalon. Félkiáltá­sok : Ki az ? Ki az f) Ha tudni akarják, kérdezzék meg a t. ház elnökét. (Nagy zaj. Felkiáltások: Ki az? Ki az? Halljuk az elnököt!) Elnök: (Csenget. Nagy zaj. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk! Ki az ?) Miután a t. képviselő ur (Halljuk! Halljuk!) egyenesen kijelentette, hogy az az illető ur, a ki panaszkodik, én hoz­zám intézte levelét, most már tudom, hogy miről van szó. Ugyanis ezelőtt pár nappal kaptam egy gazdatiszttől egy levelet, a melyben azt irja, hogy ő neki egy képviselő ur igen is megígért egy állást, magán helyen vagy állami gazdászatnál, vagy egy szóval valahol, a hol ő neki jó fizetése lesz, ha neki egyelőre 400 a azután, ha majd az állást megkapta, (Nagy zaj. Felkiáltások szélső balfelől: Ki az ? Ki az ? Halljuk! Halljuk!) még néhány száz forintot fog adni. Megvallom, hogy minden pártból való, temérdek sok kép­viselőre vonatkozólag kapok mindenféle anonym és nem anonym leveleket, de én az ily dolgokat nem szoktam mindjárt készpénznek tekinteni. Polónyi Géza: Nálam van otthon a kö­telezvény ! Elnök: Én a dolgot komolynak tartom (Nagy zaj balfelől. Felkiáltások balfelöl: Ki az f Ki az? Halljuk az elnököt!) és azért nagyon termé­szetes, hogy egy soha sem látott és előttem isme­retlen ember levelének és aláírásának nem ad­hatok hitelt. Én minden párti képviselők ellen 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom