Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-281

302 281. erszáses ülés november 5-én, kedden. 1889 szemben nem leliet másképen nyilatkozni. (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon) Kínos egy helyzet valóban ránk nézve és semmi sem jellemzi annyira a t. ministerelnök urnak fokozatos haladását (Hangok a szélső baloldalon: Sülyedését!) azon fatális téren, a melyre lépett az nap, melyen közjogi elveit elNagyta, hogy időfolytán oly helyzetet teremtett, melyben mi függetlenségi pártiak, a kik kezdettől fogva tulaj donképen azért alakultunk párttá, hogy a 67-iki kiegyezést megváltoztatni igyekezzünk, oda jutottunk, hogy mi vagyunk kénytelenek folyton a 67-iki kiegyezést védelmezni. Még pedig kivel szemben ? Azzal a Tisza Kálmánnal szemben, a kinek még a 67-iki kiegyezés sem volt elég. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Zaj és ellenmondó sok jobbfelöl.) És a mikor ilyen helyzetet teremtett, akkor ne méltóztassék folytonosan tagadni azt, hogy hátrálás, hátramenés, hátraesés történt volna a közjogi téren. Hiszen ez bizonyítja leginkább, hogy mekkora esés történt, midőn mi vagyunk kénytelenítve védelmére kelni a 67-iki kiegyezésnek, mert még azt sem tartja meg. De hát lássuk, mit mondott a t. ministerelnök ur, mennyire volt igazságos mostani felszólalása? (Halljuk! Halljuk!) Első argumentuma az volt, hogy a 67-iki törvényhozók voltak akkora hazafiak, mint Ugron Gábor t. barátom. Soha senkinek becsületes érzelmeiben, hazafiságában nem kételkedem. Igen, de nem arról van szó. Arra nem lehet hivatkozni, hogy ugyanazok, a kik azt a 7. §-t beiktatták a törvénybe, a maihoz hasonló törvényjavaslatot nyújtottak be, mert hisz akkor nem volt arra anyagi idő. Igen természetes, hogy midőn azt a törvényt meghozták, elvileg kimondották, hogy a magyar udvartartás egészen külön dolog az osztráktól. Egyelőre gondoskodni kellett a magyar király udvartartási költségeiről, de azóta 22 esztendő múlt el és ezen idő alatt azt sohsem mondta nekünk egy minister sem, hogy arról nem is fognak gondoskodni, mert két udvartartás nem is lehetséges, hanem mindig az volt a felelet, hogy idő kell hozzá. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Sőt még idézték is, hogy ő Felsége maga saját civillistájából azért járul hozzá Budavár kiépítéséhez, hogy lehetővé tegye a magyar királyi udvartartást. Csak most jutottunk el oda, hogy a ministerelnök határozottan kijelenti, hogy sem ma, sem holnap, sem soha egyáltalán királyi udvartartás nem lesz, tehát a nemzetet teljes lemondásra akarja birni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Nagy zaj.) Teljesen igazságtalan és méltánytalan a t. ministerelnök urnak azon szemrehányása, melyet tesz Ugron Gábor t. barátomnak, mintha ő azt mondta volna, hogy alkotmányos érzülete megengedné, azt várnia, hogy udvari méltóságok pótolják a korona tanácsosainak helyét. Engedelmet kérek, azt ő nem mondta egy szóval sem, ő a szellemről beszélt, a mely körül veszi a felséget. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Szerinte erre ked súlyt helyeznünk. Mert nagy különbség, ha kizárólag csakis idegenek veszik ő Felségét körül, vagy olyanok is, kik vele a magyar ézelmet, a magyar szellemet, a magyar aspiratiókat és a magyarnak fejedelméhez való szeretetét értetik meg". (Elénk helyeslés és tetszés a, bal- és széhö báloldalon.) Erről szólott Ugron Gábor képviselő ur. Ez, azt hiszem, nincs ellentétben az alkotmányos felfogással. Annyit tudok, a mennyire én ismerem Európa többi államait, hogy mindenütt, még* ott is, a hol tisztán nemzeti fejedelmek vannak, nagy súlyt helyeznek arra, hogy az udvar környezete olyanokból álljon, a kikre direete a nemzeti kormány gyakorol befolyást, a kik a nemzeti kormány tudta nélkül, beleegyezése nélkül oda nem juthatnak, hogy közvetve vagy közvetlenül befolyást ne gyakoroljanak és némelykor kéz alatt ne ellensúlyozhassák azt, a mit a kormány a törvénynyel a kezében keresztül akar vinni. (Igaz ! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Ez volt az értelme annak, a mit Ugron t. barátom mondott, Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy mindig ugy fogták fel azt húsz esztendő óta, hogy a bécsi császári udvar képviseli egyúttal a magyar udvart is. Hát bocsánatot kérek, nemcsak hogy nem volt mindig ez a felfogás, hanem felhívom a t. ministerelnök urat, hogy idézzen egyetlen egy példát, a midőn bárki is, akár minister, akár egyes képviselő, ilyes valamit mert volna e teremben kimondani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek folytán ismétlem: mivel maga a t. ministerelnök ur szavai nagyon erősen indokolták Ugron Gábor t. barátom határozati javaslatát, én a magam részéről ahhoz hozzájárulok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Csak szavaim helyreigazítása s egy tény constatálása végett vagyok bátor szólani. Az egyik az, hogy én nem hasonlítottam az 1867-diki törvényt alkotott férfiak hazafiságát Ugron Gábor képviselő ur hazafiságához. Én csak azt mondottam — hivatkozhatom bátran mindenkire — hogy azok talán csak tudták, mi van abban a törvényben, a mit alkottak, tudták jobban, mint Ugron Gábor képviselő ur. (Helyeslés jobbfelöl.) Másodszor azt mondja az előttem szólt t. képviselő ur, hogy természetes, 1867-ben rögtön nem volt idő; de hát engedelmet kérek, a törvény, melyre hivatkoztam, hogy ugyanúgy szól, mint a mostani, az 1870-ből való; a második — ha emlékem nem csal — 1873-ból való; ebben fordulnak elő azok az igazolások, mert akkor a