Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-281

281. országos ülés november 5-én, kedden 1889. 301 vartartást: akkor nem megy elég messze; mert i akkor azt is kell követelnie, hogy törvényben mondassék ki, hogy azoknak pedig egyedül a magyar udvartartás körében kell nevelkedniök. (Igaz ! TJgy van! Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Mert különben azon udvartartás itt, i mikor ő Felsége köztünk, körünkben van, körül- j veheti őket, de mindazon egyéb törekvés, melyet a képviselő urak hangoztatnak, bizonynyal nem fog érvényesülni, mert ezen az utón nem érvényesíthető. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon.) Nem akarok a t. képviselő ur okoskodásának minden egyes részletével foglalkozni, csak azt a meggyőződésemet fejezem ki, (Egy hang a szélső baloldalról: Szent! Derültség a szélső baloldalon) hogy az 1867: XII. törvényczikk dispositióinak megfelel az az eljárás, a melyet követünk. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ki akarom fejezni azt, hogy az 1867: XII. törvényczikk megalkotása óta mindig ugy fogták fel, hogy egy udvartartás van, (Felkiáltások a széhöbaloldaíról: Hosszul fogták fel!) a mely oda át is, itt is ő császári és apostoli királyi Felségének udvartartása, a minthogy ez a dualismus alajiján másként nem is lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Es én ahhoz, hogy ez másként rendeztessék, segédkezet nem fogok nyújtani; mert sem helyesnek, sem kivihetőnek, sem olyannak nem tartom, a mi a törvényekből következnék ; sőt az egész mai dualisticus helyzetnek nem hogy következménye volna, de annak egyenes ellenkezője. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Ellenmondások, zaj a szélső baloldalon.) A t. képviselő ur igen helyesen mondotta: szükség van arra, hogy a korona és nemzet mentől inkább együtt érezzen, összeforrjon. Igazsága van. De én azt tartom, hogy ha valaki ezt akarja, akkor ne csak szavaiban, de eljárásában is törekedjék ezen czélt elősegíteni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ámde ugy nem biztosíthatja ezt a czélt és a dolog természeténél fogva nem is biztosítható ugy, ha valaki azért, mert az udvartartást másként szeretné rendezni — még ha ebben igazsága volna is — megtagadja a koronás királytól az udvartartást. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zajos ellenmondások és felkiáltások a szélső baloldalról: Nem tagadtuk meg soha!) Már, t. ház, engedjenek meg, ha valaki azt mondja: azon alapon, melyen 1867. óta mindig megszavazta az ország, nem szavazom meg, de csak ugy, ha az egészen módosíttatik, ez azt teszi, hogy a jelen helyzetben, az eddig fennálló gyakorlat szerint, megtagadja. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Ez oly eljárás, a mely — nem akarom mondani, mert nem is teszem fel senkiről, a loyalitással — de azzal a czéllal, hogy az egyetértés, az összeforrás mentől inkább előálljon,tökéletesen ellenkezik. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Ezzel, t. ház, befejezem felszólalásomat. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Jó is lesz!) Elhiszem, hogy örülnek, mert nem szeretik az igazságot hallani. (Éénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon) Gr. Károlyi Gábor: Azt hittük, hogy ministerségét fejezi be! (Derültség a szélső baloldalon. Mozgás. Zaj a jobboldalon.) Elnök: Rendre utasítom Károlyi Gábor grófot! (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tisza Kálmán miniiferelnök: Még csak egyet. (Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Nagyon óhajtanám, hogy lehessen és akadjon valaki, elég őszinte, a ki azt a magyar népet, melynek a loyalitás és a koronás király iránti hűség lelke mélyében van, felvilágosítaná az iránt, vajon elég-e azt a loyalitást hangoztatni, de a mellett sokszor azután azon minden viszonyok között — ezt kétségbe nem Áronja a t. képviselő ur sem — alkotmány és törvény szerint uralkodó fejedelemnek jogait és érzületét minduntalan megtámadni? (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Madarász József jegyző: Helfy Ignácz! HelfyIgnácz: T. képviselőház! (Halljuk: Halljuk!) Ugron Gábor t. barátom nagyon szépen indokolta a maga határozati javaslatát, de ha oly szépen nem is. de erősebben indokolta azt a t. ministerelnök ur iménti beszédében. (Zaj a jobboldalon.) Ilioyalifással méltóztatik minket vádolni, azt mondván, hogy mi megtagadjuk ezen határozati javaslattal a magyar királytól az udvartartási költséget; mert — úgymond — a ki feltételhez köti, az megtagadja. Engedelmet kérek, t. képviselőház, mi azt mondjuk — s ez az értelme, a határozati javaslatnak — álljon előttünk egy kormány, mely azt mondja: igenis, az udvartartás eddig csakugyan nem lett olyanná, mint a milyennek törvény szerint lennie kellene, de rajta leszek mától fogva minden erőmmel, megigérem, hogy magyarrá teszem ezt az udvartartást, méltóztassék elhinni, mindnyájan vele fogunk szavazni (Helyeslés a szélső baloldalon.) De a mikor előttünk áll egy ministerelnök, a ki olyan kijelentést tett, a minőt nem tett még eddig egyetlen magyar minister sem, őt m agát se véve ki, akkor más a helyzet. Megvallom, hogy midőn a pénzügyi bizottságban ezt először mondotta, reméltem, hogy itt a házban valamiképen jóvá fogja tenni, ki fogja igazítani; de miután most ismétli azt, a mit a magyar törvényhozás kebelében eddig még soha senki nem mondott, hogy tudniillik a fejedelemnek közössége folytán külön magyar udvartartás nem is lehetséges : engedelmet kérek, (Nagy zaj) ilyen kijelentéssel