Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-281

281. országos filés november 5-én, kedden. 1889. 297 udvartartása ? (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) — Ma annyi az egész ténykedés, hogy az udvartartásra megszavazott költségeket a magyar kormány kiszolgáltatja és azokat az udvartartás részéről átveszik. Lehet-e ezen egyszerű functiót ügynek nevezni? Már magában az, hogy az 1867 : XII. törvényezikk fogalmazója aztmondta, hogy az nem közös ügy, mit jelent? Azt, hogy értette alatta az egész udvartartást minden szervezetével és ügykörével együtt, (Ugy van! a szélső baloldalon) a mint mi, hogy ha azt mondjuk, hadügy, értjük a, hadsereget, annak administratióját és mindennemű szervezetét. így hogy ha mi azt mondjuk: pénzügy, tudjuk, hogy ez alatt nemcsak egy tényt; hanem a szervezet egész összeségét értjük. Ekként, hogy ha azt mondja ki a törvény, hogy az udvartartás nem közösügy és azt ügynek quaíificálja, ez alatt már az udvartartás egész szervezete kellett, hogy értessék. (Ugy van/a szélső baloldalon.) Tehát ha nem ezt értette volna, miért hangsúlyozta volna a törvényhozó azt, hogy Magyarország alkotmányos önállásával, a magyar király fejedelmi magas tekintélyével még az sem egyez meg.hogyaz udvartartásnak költségei közösen állapíttassanak meg; mennyivel kevésbé egyeztethető meg az, hogy maga az udvartartás is közös legyen, közösen képeztessék. (Élénk helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen a magyar királynak magas fényét legkevésbé sem emeli az, hogy midőn ide eljön az országba, osztrák császári udvari méltóságok veszik őt körül. Avagy Magyarország önállóságával miként egyeztethető meg az, hogy midőn a király itt Magyarországon országgyűlést megnyit vagy bezár, vagy más hivatalos működésben vesz részt, melyek mindig a nemzeti megjelenésnek legmagasabb fokát jelzik, ugyanakkor osztrák császári udvari méltóságokkal van körülvéve. (Élénk helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen hogy nem közösügy az udvartartás, ezt mutatja az, hogy a magyar udvartartás méltóságai megvannak, azok kineveztetnek és bár működési körrel nem bírnak, de bírnak működési körrel a törvényhozásban, mert mint ilyenek, a főrendiháznak tagjai, a főrendiházban állandó törvényhozási functióval szerepelnek. Miért? Mert a magyar törvényhozás feltételezte, hogy ezen magas udvari méltóságoknak alkalmazása és jelen léte itt Magyarországon, az ország fővárosában állandó jellegű és tartamú lesz. (Helyeslés. Ugy van ! a szélső baloldalon.) Azt mondhatják, mert hallottam azt az ellenvetést is, hogy ez a kérdés még eddig nem volt felvetve, ezzel még a magyar közjog nem foglalkozott. Én ezt az ellenvetést teljesen tévesnek tartom. Tudva van, t. ház, hogy midőn Magyarország trónján ültek fejedelmek, kik más országoknak is uralkodói voltak, akkor Magyarországon a külön KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XIII. KÖTET. udvartartás mindig fennállott. A Jagellókat, midőn Magyarországba jöttek, az ország határán a lengyel udvartartás méltóságai köréből a magyar udvartartás méltóságai vették át és ezek kisérték tovább az országban. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Igen jól tudjuk, hogy Zsigmond császárnak a constanci zsinaton német udvartartása volt, inig itt Magyarországon külön magyar udvartartással bírt. Tudjuk, hogy Mátyás királynak mily díszes udvartartása volt Magyarországon, a melynek fényérői késő századok beszéltek és midőn Bécset elfoglalta, ott külön osztrák-morva udvartartást szervezett. (Tetszés a szélső baloldalon.) De hogy közelebbi időkre térjek át, mióta a Habsburg-ház uralkodott Magyarország felett, törvényeinkben mindig végig vonul az, hogy a magyar király tegye át székhelyét Magyarországra s mentől tovább tartózkodjék itt: mert mindig az lebegett szemelőtt s az volt a czél, hogy a magyar király magyarok által környeztessék; magyar tanácsadóktól legyen körülvéve, hogy a magyar nemzet és a magyar állam érdekeinek megfelelő és annak ezélzatai iránt semmiképen ellenséges érzülettel nem biró környezetben legyen; hogy meglegyen a teljes összhang az uralkodó és a nemzet között. (Elénk helyeslés. Ugy van ! a szélső baloldalon.) De ha nézzük, a múlt századnak kezdetén, 1722-ben, midőn Károly a pozsonyi országgyűlésre jön, mit tapasztalunk? Azt, hogy az ország határszélén a magyar királyi udvari méltóságok átveszik a királyt és ők kisérik a pozsonyi országgyűlésre és a pozsonyi országgyűlés tartama alatt a magyar udvari méltóságok veszik körül a királyt. így foglaltatik ez azon directoriumban, melyet a király 1722-ben a pozsonyi országgyűléshez kibocsátott. 1741-ben már nem voltak kellő tekintettel a directorium kiadásánál a nemzetnek ezen szokására és felfogására, hogy a magyar udvari méltóságok az ország határán átveszik a királyt és mivel nem voltak tekintettel, az ország rendéi 1741. május 20-án és 21-én tartott ülésökben a directoriumot megvizsgálják, megbírálják és ennek következtében felterjesztést tesznek, a mely felterjesztés vitáiról nem akarok szólani: de annyit mondhatok, hogy Paioesay Gábor kalocsai érsek nek akkor elmondott szavai minden magyar ember szivéből szólottak és legkevésbé sem hasonlítottak azon nyilatkozatokhoz, melyeket most a magyar államférfiaktól, a magyar kormányférfiaktól hallunk. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) A felirat szövege pedig a következő volt: „Suplicamus porro Majestati Vestrae snbmississime et in eo, ut Barones Regni cura fanstissimo et optatissimo Majestatis vestrae Eegiae inhaereditarium hoc regnum suiim ingressu, exercitiumíünctionum suarum aggrediantur." 38