Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-281

298 281. országos ülés november 5-én, keddea. 1889. A nemzet kívánságának elég tétetett. j Tehát, hogy működésbe lépjenek, midőn a király az ország határán belül jön. Már az 1790-iki országgyűlésen a directorium a nemzet ezen jogos igényeit, jogos követeléseit figyelemben tartotta és igy azok sérelmet nem szenvedtek. Ha tehát a multat tekintjük, meg­győződhetünk, hogy a magyar királynak volt külön udvartartása s a nemzet a múlt században a pragmatiea Sanetio megkötése után mindig jogot tartott a külön udvartartáshoz, valahányszor a hazába jött a király. Ezen jogfentartásnak az 1867: XII. t.-czikk 7. §-a mintegy nyilvánulását képezte. De a nemzet életének fejlődése az 1867: XII. t.-czikk 7. §-a után megállásba, visszaesésbe jutott, mert az ezután hozott törvényes intézke­dések nem felelnek meg a törvény szellemének és ellenkezésben állnak a magyar nemzet azon vágyával és törekvésével, hogy Magyarország királya, magyarokból álló udvartartás körében éljen és azoknak tanácsaival élve intézze, az ország ügyeit, (ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Tudom, hogy azt mondják erre, hiszen vannak magyarok az udvarnál. Gróf Károlyi Gábor: Báró Hoch! (De, rultség szélső balfelöl.) Ugron Gábor: Igaz, hogy vannak magyarok az udvarnál, de mit jelent az 1 Nem azt jelenti, hogy a magyar királynak külön udvartartása van, hanem csak azt, hogy a császári udvartartásból a magyarok kizárva nincsenek, mint a hogy a Bach­és Sehmerling-korszakban sem voltak a magyarok kizárva a közszolgálat köréből s nem egygyen voltak ott, de előbb azoktól megkövetelték, hogy vetkőzzenek ki nemzeti érzületekből és nemzeti törekvéseiknek vágyából. (TJgy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Vájjon fontos dolog-e az, hogy külön magyar udvartartása legyen a királynak vagy teljesen közömbös-e a nemzetre nézve'? Én azt tartom, hogy a nemzetre nézve igen jelentékeny fontosságú ügy ez, mert ha az a törekvésünk, a mint kell, hogy minden magyar ember törekvése legyen, hogy az uralkodó és a nemzet közt többé félre­értések elő ne fordulhassanak, akkor törekvésünk kell hogy legyen az is, hogy mindazon forrásokat, melyekből az egyenetlenség áramlatai kitörtek s melyek a nemzet és a dynastia közt félreértésekre vezethetnek, egyszer és mindenkorra megszüntes­sük. (Igás! ügy van! a szélső baloldalon.) Ezt pedig másként nem tehetjük, mint hogy a mi koronás királyunk környezetéből eltávolítsuk azokat, a kik nem barátaink és a mi törekvéseinknek ellen­ségei. Hiszen, hogy az udvar szelleme, lelkülete megfeleljen a nemz* t törekvéseinek, hogy együtt érezzenek a nemzettel, ismerjék a nemzet ezéljait s hogy azt felismerni ne akarják s félre se magya­rázzák, hogy barátai legyenek a mi szellemi és közgazdasági tevékenységünk és fejlődésünknek: ez reánk nézve rendkívül nagy érdek, mert a tör­vényhozás egyik factorát a korona képezi és ha a koronának jelenlegi tulajdonosa mindnyájunk tisz­teletét és hódolatát az ő részrehajlatlauságával ki is érdemli, törvényhozási bölcsesség az, hogy gondoskodjunk arról, hogy ki jövőben trónra kerülhet, e feltételekkel birjon és ezeknek meg­felelni tudjon. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Ezt pedig csak akkor fogjuk elérni, ha az udvarban élő férfiak közt uralkodó szellem megfelel azon kívánalmaknak, melyeket egy nemzet, a mely önálló s mely saját czélt akar követni, kell hogy kitűzzön azok számára, a kik az ő legfőbb urát, koronás királyát környezik. Az az udvar nem kicsinység, hiszen mindegyre halljuk, hogy e vagy ama törekvésünk nem való­sulhat, mert ellene vannak a katonai és udvari körök. (Helyeslés a szélső balon, ellenmondás jobb­felől.) S nem egyszer tapasztaljuk azt, hogy a nemzetnek törekvései és érzületei hangosan és nyíltan félremagyaráztatnak az osztrák sajtóban s a magasabb társadalmi körökben. És mi ennek az oka? Az, hogy 1867-ben, midőn a kiegyezést keresztül vitték s a magyar király udvartartását törvénybe iktatták, megNagyták az absolutismus­nak két organisrnusát: magát az udvart egész szervezetében és a hadseregat (Helyeslés a szélső balon) és ott vannak férfiak, a kik az absolut idő szellemében éltek, uralkodtak és nagy hatalmat gyakoroltak, a kik még mindig kedvesen emlékez­nek azon időkre és visszavágynak azok után és szivök óhajtása az udvaronczoknak mindig az az állapot, midőn az udvar gyakorolja a hatalmat, nem pedig a népek képviselő-testülete. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Ha a nemzet érdekeire tekintünk, nem csak az az érdekünk, hogy az uralkodónak gondol­kozása, felfogása és érzülete iránt legyünk bizto­sítva, hanem érdekünk az is, hogy az uralkodó házunk minden tagja azon érzület, gondolkodás­mód s felfogástól legyen áthatva, a mely gon­dolkodásmód, felfogás és érzület összhangban van a magyar nemzet gondolkodásával, felfogásával és és törekvésénél. (Élénk helyeslés a szélső balon.) T. képviselőház! Ha az udvart közelről tekint­jük,mit tapasztalunk ? Azt. hogy az uralkodóház tag­jai nem növelkednek föl köziskolában, nem a társa­dalom ölén, hanem az udvarban élnek s azon az udvarban lévő légkör s gondolkozás át- és áthatja őket s hogy j3edig az udvar magyar irányú, magyar szellemű és követelményeinknek megfelelő legyen, ezért is érdekünkben áll, hogy az ural­kodóház tagjai is azon szellem által legyenek áthatva. Hiszen nem egyszer nagyon fontos ügyekben az egész uralkodóház szokott családi tanácsot tartani és határozatokat hozni; és mivel ezenhatá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom