Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-281

290 281. országos filés november 5-én, kedden. 1889. tését felolvasottnak tekinteni és igy az első szó a bizottság előadóját illeti. Varasdy Károly, a zárszámadási bizottság előadója: Az 1885-ik évi zárszámadás tárgyalásakor a kormány megígérte, hogy a zárszámadás kezelése ellen a képviselőházban és főrendiházban felhangzott kifogások orvoslása végett szaktanácskozmányt hivand össze és a tanácskozások eredménye alapján a zárszámadási és számviteli rendszerünkben szükségeseknek mutatkozó változtatások ezéljából a kívánatos javaslatokat megteszi. A pénzügyministerium ideiglenes vezetésével megbízva volt ministerelnök ur az államszámvevőszéki elnökkel a ház előtt fekvő kérdőpontokat összeállítva, a szaktanácskozmány elé terjeszté. Az értekezlet kebeléből ezen kérdőpontok megvitatása és az adandó válasz végett 1887. október 1-én tartott ülésében egy albizottságot küldött ki, mely albizottság beható tanácskozás után a? enquéte által elfogadott és a t. ház által is ismert jelentést nyújtotta be. A szaktanácskozmánv albizottsá olasz, porosz és osztrák számviteli rendszereket is tanulmánya tárgyává tette és azokat a zárszámadási és számviteli rendszerünkkel összehasonlítva, azt találta, hogy ez sokkal egyszerűbb, világosabb, könnyebben áttekinthető s habár az administrativ és parlamenti ellenőrzés szempontjából némi javításra szorul is. de a parlamenti felelősségnek sokkal inkább megfelel, azért egészében fentartandónak véli a csak bizonyos, már a korábbi évek zárszámadásai tárgyalásai alatt hozott határozatoknak és a gyakorlatban is követett eljárásnak megfelelő intézkedéseket óhajt megvalósíttatni, állandósítani. (Helyeslés jobbfelöl.) Zárszámadásunk alaki berendezése, az 1870-ik évi zárszámadáshoz csatolt részletes jelentésben tüzetesen indokolt és a gyakorlatban követett és az 1880: LXVí. törvényezikkben szentesítést nyert helyes elveken nyugszik. Az utalványozás és az előírás tüntetvén ki a folyó évet megillető összeget, ezek összehasonlítása az előirányzattal áll a budget-törvénynyel egy alapon, mert a pénztári eredmény sohasem mutatja ki a folyó évi valódi összeget, mennyiben ennél egyrészről több, másrészről kevesebb ; több, mert a tényleges kezelés által kimutatott eredmény a múlt évi hátralékok kifizetését is magában foglalja és kevesebb.mennyibenafolyó évben utalványozott, de csak a jövő év első negyedében kifizetés alá kerülő összegek nincsenek benne. A porosz és olasz zárszámadás alaki berendezése hasonló elveken nyugszik, csakhogy coraplicáltabh, mert mig ez az utalványozott és előirt összegeket három hasábon: „befolyt", „beveendő", „együtt", „kiadott", „kiadandó", „együtt" hasábokon mutatja ki, addig zárszámadásunk közigazgatásilag utalványozott" és „előirt" hasábon jelzi a kiadásokat és illetőleg bevételeket. A szaktanácskozmány nem is érezte indíttatva magát, hogy zárszámadásunk alaki berendezésére vagy a hátralékok eddigi módon történt kimutatására, a pótkezelésre, a vagyon- ós jövedelmi mérleg összeállítására nézve változtatásokat javasoljon. Az albizottságban hangsúly oztatott azon előny, melyet az előzetes ellenőrzés Hollandiában, Belgiumban, Olaszországban az utalványozási jog körüli elővigyázat, a hitelek okszerű felhasználása és a törvényhozás budgetjogának épségben tartására nézve gyakorol. Azon merev ellenőrzésnek azonban, hogy az ellenőrző hatóság a költségvetés keretén túli kiadás eszközlését az utalvány láttamozásának megtagadásával lehetetlenné tegye: barátjai azért nem akadtak, mert ez a ministeri felelősséget teljesen megbénítaná és a kormányt talán épen válságos időben tenné actióképtelenné. Olaszországnak, hol az előzetes ellenőrzés az 1884-iki törvénynyel lett magyarázva, a többi állammal szemben az az előnye, hogy ott, mint nálunk, közvetlen a budget-évet követő évben terjesztik a zárszámadásokat az országgyűlés elé és az előirányzat is kétszer, az előző és a költségvetési év novemberében nyuj tátik be s az utóbbi az időközben megszavazottt törvények és a tartalékalapból történt utalványozások folytán beállott változásokat tartalmazza és az előbbi előirányzatnak mintegy correctivumául szolgál, mely kétségtelenül nagy előny. Ellenben már nem mondhatni ugyanezt az olasz költségvetési törvény azon intézkedéséről, hogy fejezetenkint, az egyes ministeriumoknak egy összegben szavazza meg a hitelt s a minister tetszés szerint oszsza fel azt rovatokra és évközben is a rovatoknál önkényesen tehet változtatásokat. A parlamenti ellenőrzés szempontjából pedig épen nem magasztalható az olasz törvény azon dispositiója, hogy a kormány ténykedésének megkönnyítése végett és a költségvetési törvény végrehajtása közben mutatkozó hiány fedezésére a rendes kiadások és előre nem látott kiadások tartalékalapjai szerveztetnek. Az olasz számviteli törvény 51.§-a különben a kiadások tekintélyes részét elvonja az előzetes ellenőrzés alól, ellenben az olasz számvevőszék hatásköréről szóló törvény 14. §-a a számvevőszéknek megadja a jogot a költségvetéstől eltérő kiadásról szóló utalvány alá és feljegyzésének megtagadására s csak ha az illető minister az ügyet a ministertanács elé vitte és az az utalvány kiadását elrendelte, köteles az utalványt „con riserva" aláírni és erről 14 nap alatt a képviselőháznak és senatusnak jelentést tenni. Látjuk tehát, hogy az olasz rendszerhez is