Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-281
381. országos ülés november 5-én, kedden. 1889. 291 sok szó fér, azért az albizottság, eltekintve a rendszerváltoztatással járó sok költségtől, figyelemmel hazai viszonyainkra: nem véli ezen rendszer recipiálásának szükségét fenforogni, azért sem, mert a kormány államgazdasági működésének leghatékonyabb ellenőrzését mégis csak a parlamentben találja, mire nézve jelenlegi zárszámadási rendszerünk biztos alapot nyújt. Az albizottság indítványai tehát a folyó évi, továbbá a múlt évből fenmaradt hitelek mikénti utalványozása és felhasználhatására, a költségvetési törvényben megszavazott hitelnek hova fordíthatására, az átruházási — virement—jognak mikénti gyakorolhatására, az előre nem látott és a részletes költségvetésben nem érintett kiadások utalványozására, a kiadások és fedezetekről rendelkező törvényekre, a felhatalmazási törvény alapján eszközlött kiadások megállapítására, elszámolására, a költségvetést túlhaladó és az előirányzat nélküli kiadások, a hitelátruházások mikénti eszközlésére, az építkezésekre és egyéb ezélra szükséges kölcsönök, hitelműveletek létesítésére, a terhes szerződések köthetésére, a túlkiadások, előirányzat nélküli kiadások és hitelátruházásokat illető utalványozások előzetes ellenőrzésére, a törvényhozás budgetjogának védelmére, az állami számvevőszék ellenőrzésének megkönnyítésére, biztosítására vonatkoznak. Ezen szaktanácskozmányi indítványok többnyire az 1872. évi zárszámadás, az 1880-ik évi, az 1884. és 1885. évi zárszámadási tárgyalások alkalmával hozott határozatok és a ministertanács határozatának s a követett gyakorlatnak szabatos formalizálását tartalmazzák. A szaktanácskozmányi eredményen alapul a t. ház előtt fekvő határozati javaslat is. A zárszámadási bizottság ezen javaslat elfogadását azért ajánlja, mert az a t. ház által a zárszámadási és számviteli rendszerünk fejlesztése, javítása, áz administrativ és parlamenti ellenőrzés fokozása iránt kifejezett óhajoknak megfelel, rendszer-változtatást pedig nem tartalmaz, de azért is, mert budget-rendszerünk azon helyes elvét, hogy minden hitel, mely a pótkezelési időszak végéig nem utalványoztatok, elévül és hogy a folyó évi hitel a jövő évi költségvetés fedezésére nem utalványozható; és az utalványozási jog azon sarkalatos tételét, hogy valamely összeg utalványocsak teljesített munkálatok és szállítmányok alapján történhetik, a viszonyok számbavételével lehetőleg érvényesíteni, a törvényhozásnak pedig budget-jogát, az építkezési és egyéb ezélra szolgáló kölcsönök, hitelműveletek létesítése, terhes szerződések kötése, a túlkiadások és az előzetes ellenőrzés tekintetéből megóvni törekszik azáltal, hogy minden kiadás és bevétel a költségvetésben előirényzandó és semminemű nagyobb építkezés a törvényhozás előzetes felhatalmazása nélkül meg nem kezdhető és más terhelő szerződés nem köthető és az által, hogy a tálkiadások és előirányzatnélküli kiadások és hitelátruházásokról az állami számvevőszék negyedévenkint a negyedévet követő második hónapban az utalványozási nyilvántartás alapján a törvényhozásnak jelentést tenni tartozik, sőt az által is, hogy az államháztartási törvényektől nagyobb eltérést okozó kiadásról a kormány által a törvényhozás már előzetesen, de mindenesetre a számszék negyedéves kimutatása beterjesztéséig értesítendő. De elfogadásra ajánlom ezen javaslatot még azért is, mert a költségvetési hitel betartására, az átruházási jogra, a túlkiadások utalványozására, a kiadásokról rendelkező törvényjavaslatoknak a fedezet módozatairól való gondoskodására, a felhatalmazási törvény alapján igénybe vett kiadások és bevételek számszerű megállapítására, elszámolására, az állami számvevőszék ellenőrzési, bírálati jogának érvényesülésére, a parlamenti ministeri felelősség biztosítására helyes intézkedéseket tartalmaz. Kétségtelen ugyanis, hogy a javaslat azon rendelkezése, hogy a részletes költségvetésben megszavazott hitel csak a költségvetés illető rovatai, alrovatai és a költségvetést kisérő ministeri indokolásban jelzett ezélra fordítható és az átruházás is csak ezen rovatok és ídrovatok keretén belül eszközölhető, a mennyiben pedig előre nem látott körülmények folytán oly kiadások utalványozása válik szükségessé, melyek a részletes költségvetésben és indokolásban nem érintettek, mégha az előirányzat megfelelő rovataiban elszámoltatva túlkiadást nem is képeznek : aminister által a zárszámadásban indokolandó, a budget betartására csak üdvösen hat és a törvényhozás budgetjogát épségben tartani igyekszik, másrészt pedig elvitázhatlan, hogy a javaslat azon dispositiója, hogy az utalványozó hatóságok főnökei minden túlkiadást, előirányzat nélküli kiadást és hitelátruházást tartoznak a ministernek előzetesen döntés végett bejelenteni és hogy túlkiadás rendszerint csak a pénzügyminister beleegyezésével történhetik, halaszthatlan esetben pedig az a pénzügyministerrel és a ministeri tanácscsal közlendő és hogy a számvevőségek az utalványokat csak ha az utalványozási hatóságok a ministertől felhatalmazást nyertek és akkor is csak a minister megNagyására ellenjegyezhetik és az ily utalványt a számvevőségek a számvevőszék figyelmeztetése végett az utalványozási jegyzékben. „Rendeletre" jelzővel látják el: a túlkiadások, előirányzat nélküli kiadások és hitelátruházások mérséklésére és csak mulhatlan esetekben igénybevételére és az állam érdekeinek legszigorúbb szemmeltartására, megóvására fog vezetni. Ezen indokok alapján, t. ház, a zárszámadási bizottság részéről a határozati javaslat elfogadását 87*
