Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-260
22 260. országos ülés június 4-én, kedden, 1389. nagyobb s a mérték ezen nagyobbodásában, ha talán az előhaladás, a j'avulás nem is olyan, a milyen, megengedem szükségképen minél előbb kell, hogy legyen, a javulásnak, az előhaladásnak symptomáit meg nem tagadhatja senki. (Élénk helyeslés jobb/elől. Közbeszólásolt a szélső baloldalról: Csak symptomáit!) De én t. ház, nem a múltról, a mint már előbb is említettem, hanem inkább a jövőről kívánok szólani. (Halljuk! Halljuk!) A jövőről, mert a nélkül, hogy próféta lennék — a próféták ott vannak — (A szélső balra mutat. Zaj a szélső baloldalon) ismétlem, a nélkül, hogy próféta kívánnék lenni, mert hiszen, ha az volnék, olyan helyzetet teromtenék m;gamnak, hogy a képviselő ur jönne hozzám és nem én mennék Ő hozzá, (Zaj a szélső baloldalon) a jövőről kívánok szólani azért, mert én alapjában nem tartom helyeselhetőnek azt a politikai irányzatot, mely kizárólag a múltból vont következtetésekre akarja alapítani, azzal akarja indokolni a bizalom megtagadását. (Felkiáltások a szélső baloldalról: Hát mire alapítsuk ? Tán előlegezzük megint!?) Én azt hiszem, t. ház, hogy akkor, midőn a kormány kezdeményező intézkedéseit az eddig történtekkel nem kívánja befejezni, hanem a közigazgatásnak minden ágazatára kiterjedő és az egy belügyi közigazgatás kivételével, az irány és megoldás módozatait is magában foglaló programmal lép fel, a mint ez történt a közigazgatás minden ágazatára nézve a lefolyt költségvetési tárgyalás alkalmával: akkor ezzel a programmal szemben nem lehet az egyszerű negatio terére, a múltból merített bizalmatlanság terére lépni; (Igaz! JJgy van! a jobboldalon. Ellenmondások a balés szélső baloldalon) nem lehet a. bizalmatlanságnak és negatiónak annyiszor átlyuggatott köpenyegébe burkolózni s visszatekinteni kizárólag azon 10—14 év történetére és másrészről szándékos következetességgel ignorálni a kormány kifejtett programmját. (Igaz! JJgy van! a jobboldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon.) Hiszen ezt ma báró Kaas Ivor képviselő ur is elismerte, csakhogy az argumentációban nem volt olyan erős, mint épen ezen politikai igazság elismerésében. Én azt hiszem, t. ház, hogy akkor, midőn egy kormány a közigazgatás ágazatainak mindenikére kiterjed, úgyszólván részletes és tervszerű programmal áll elő: akkor a bizalmat megtagadó ellenzéktől is meglehet, sőt a parlamentaris élet követelményei szerint meg kell követelni azt, hogy ha már az ellenzék határozott tervszerű és organieus programmal nem áll elő, legalább igyekezzék kimutatni a kormány általam jelzett progranrmjának helytelenségét és tarthatatlanságát. (Helyeslés a jobboldalon. Közbeszólások a bal- és szélső baloldalon: Kimutattuk százszor!) De, t. ház, e tekintetben az egész lefolyt vitában még kísérlet sem történt. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon. Zajos éllenmondások a bal- és szélső baloldalon.) És én ezen nem csodálkozom; nem csodálkozom azért, t. ház, mert hiszen az ellenzéknek azon árnyalata, a melynek részéről Herman Ottó, Orbán Balázs, gr. Károlyi Grábor képviselő urak s többen szólaltak fel, egyszerűen a ministerelnök ur iránti gyűlöletet irta föl politikai axiómaként zászlójára. (Igaz! JJgy van! jobbfelől.) Hogy ez a gyűlölet minő jogosultsággal, vagy jogosulatlansággal bír a politikai életben, ezzel a kérdéssel nem foglalkozom, nem is foglalkoztam soha. Nem pedig azért, mert ez egy új tan, mely valószínűleg azon eszmék és elvek közé tartozik, melyeket a kormány programmjában nélkülözni méltóztatnak. (Derültség jobbfelől.) A politikai tudományban ezen új tannal engedjék meg, hogy ne foglalkozzam. Emlékezem, hogy midőn vallástanra tanítottak s pedig a vallástannak nem azon részére, mely a hitágazatokat tárgyalja, hanem az önök által annyiszor hangoztatott morálra, emlékezem, hogy ott azt tanultam, hogy a gyűlölet a hét főbűnök egyike, a mely az irigységnek, hamis tanúságnak és nem tudom, hogy még miféle megbocsátható és meg nem bo csátható bűnöknek kútforrása. (Zajos tetszés jobbfelöl. Mozgás balfelöl) Ezek a régi tanok idéződnek fel most emlékezetemben a politikai szereplés terén. S engedjék meg, hogy talán egyet — midőn önök a gyűlölséget írták zászlójukra — joggal állíthassak és ez az, hogy önök épen ezen gyűlöletnél fogva sem a múltra, sem a jövőre nézve a kormány politikáját igazságosan meg nem bírálhatják (Helyeslés jobbfelől) s engedjék meg, midőn ily politikai axiómákkal az argamentatio teréről leszorítanak, hogy egyszerűen elfogadásra ajánljam a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Herman Ottó : T. ház ! Minthogy a ininister ur nevemet említette, személyes kérdésben kívánok csak igen rövid két megjegyzést tenni. (Halljuk!) Noha a t. pénzügyminister urnái okvetetlenül idősebt) vagyok, mégis elfogadom magamra nézve illemtanárnak. (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Élénk helyeslés jobbfelöl) De a midőn ezt kijelentem, egyszersmind sajnálatomat kell kifejeznem a felett, hogy beállott a ministerelnök ur mellé fogadott prókátornak. (Derültség a szélső baloldalon.) Holló Lajos: T. ház! Két tárgyilagos megjegyzéstóhajtok tenni szavaim félreértése miatt. A t. pénzügyminister ur azt mondotta, hogy tegnapi beszédemben azt állítottam, miszerint a földadó emeltetett akkor, mikor a gabonaárak fokozatosan hanyatlottak s ő ezzel .szemben kiemeli, hogy épen
