Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-277
254 ^"* ors!!íi g os ülés október 38-án, szombaton. 1889. szik, hogy akimutatások sommásak, tudniillik a 10% adót fizetők száma egy összegben van kitüntetve, azután pedig forintonként és igy a közbeeső scalakat nem ismerjük. Pedig azok nagy fontossággal birnak, mert az 1 forint 50 krajezárig terjedő összegben egy hézag van egészen 1 forint 40 krajezárig s igy a kimutatások számszerű eredményét természetesen nem ismerhetjük, (ügy van! balfelől.) Ez az egyik. A másik, a mire nézve megjegyzést kívánok tenni, az, hogy a t. minister ur javaslata szerint szintén a percentuatio alá esők száma fogja a többletet fizetni, mert a minimisták az ő javaslata szerint is csak 1 frt 50 krig fognak adózni és hogy igy azon 1.300 adófizetőre, kiket a minister ur szám szerint méltóztatott felemlíteni, fog hárulni azon plus, mely százalék alakjában lesz kivetve. Különbség tehát a két indítvány közt nincs. Ismétlem tehát, hogy a tévedést, melybe juthattunk, az okozza, hogy oly kellő számadatokat, melyeknek alapján számításainkat megtehettük volna, nem kaptunk és igy még csak arra vagyok bátor a t. minister urat kérni, hogy méltóztassék a tanácskozások folyamán megőrizni azon komolyságot és higgadtságot, melyet egy ministernek minden körülmények közt szem előtt kell tartania. (Mozgás és ellenmondás jobb felől.) Baross Gábor kereskedelemügyi minister: T. ház! (Bálijuk! Halljuk!) Minden vitának megvan az a természete, hogy lehetnek pillanatok, midőn az egyik vagy a másik hevesebben szól, mint talán kellene. Megvallom, nem tartozom azok közé, kik nagyon csendes természetíí emberek, hanem azért mégis tagadom a t. képviselő urnak és a t. túloldalnak azt a jogát, hogy engem higgadtságra és nyugalomra figyelmeztessen. T. ház, megvallom, igen meglepett az, hogy velem szemben Gulner Gyula képviselő ur oly alaptalan vádat emelt, hogy engem az ország előtt egy hirtelen kikapott dologgal, a mi saját indítványa ellen is szól, azzal vádol, hogy meggondolatlanul jövök valamely csoportosítással a ház elé. Ez egy kötelességet ismerő és teljesíteni vágyó emberre nézve, a ki éveket fordított e törvényjavaslat kidolgozására, meglehetősen bántó lehet. Ez az egyik. A másik az, hogy a képviselő urak nem akarják megengedni, hogy nincs igazságuk. Én nem bánom, legyen igazuk, csak azt az egyet fogadják el, hogy magamat igazolhassam azzal a váddal szemben, melyet Gulner Gyula képviselő ur emelt. Egyéb czélom nem volt. És ha Horánszky Nándor képviselő ur azt méltóztatik mondani, hogy én vagyok a hibás, a miért adatok nem állnak rendelkezésére, ezt is vissza kell utasítanom. Minden képzelhető adatot megszereztem s beadtam. Igaz, hogy az 1 —10 forintot fizetőknek adótétele nincs egyenkint kimutatva, de ez oly horribilis munka, hogy ezt egyénenkint, részletenkint kimutatnom nem lehet. Elég, ha a pénzügy minister ur részéről nekem szívesen rendelkezésemre bocsátott adatokból excerpáltam annyit, hogy mennyi a 10 írttal adózók száma; a többi benne van a kimutatásokban, mert már a kimutatásban a 14—17 frtot fizetők ki vannak mutatva. A ki ismeri az adótechnikát és a kimutatás módját, az azt a szemrehányást nem teheti, hogy nem szolgáltattam kellő adatokat. Én egyébként teljesen nyugodt vagyok. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnöki A 24. §-hoz Zay Adolf képviselő ur azt a módosítást terjesztette be, hogy e szakasz 2 bekezdése Nagyassák ki. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e a 24. §-t csonkítatlanul és a maga teljességében, szemben Zay Adolf t. képviselő urnak módosításával fentartani, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az fentartatik. Következik a 25. §. Beőthy Algernon jegyző (olvassa a25. §-t.) Boros Béni / Boros Béni: T. ház! E szakaszhoz egy módosítványt vagyok bátor benyújtani, a mely a szakasz 3. bekezdésére vonatkozik és mely módosítvány azt czélozza, hogy a javaslat tanulmányozására kiküldött bizottságnak azon módosítása, melylyel az eredetileg beterjesztett törvényjavaslatnak határozatát megváltoztatva, a megyei napszámosokat az adókötelezettség alól kivonja és csak a városi napszámosokat rójja meg, mellőztessék és a törvényjavaslat eredeti szövege fogadtassék el. (Helyeslés jobb felől.) Nem tartottam volna szükségesnek, hogy e módosításomat bővebben indokoljam, mert az általános vitánál voltam bátor említeni, hogy az idevonatkozó módosítást mely okokból tartom szükségesnek. Ez alkalommal jeleztem, hogy a módosítást meg fogom tenni. Legyen szabad mégis néhány észrevételt tennem, különös tekintettel azoa emberbaráti demoeratieus fuvallatra, mely a törvényjavaslat tárgyalása óta — bocsásson meg a t. túloldal — onnan ide átfúj. Az általános vitánál kiemeltem, hogy a törvényjavaslat legnagyobb érdemének azt tartom, hogy az irtadó terheit aránylagosan igyekszik elosztani, egyúttal fentartván a régi állapot azon rendelkezését is, mely évszázadok óta minden egyes állampolgárt bevont az útadó terheibe. A törvényjavaslatnak nem lehet az a feladata, hogy egyes osztályokat e terhekből ki-, másokat azokba bevonjon, még pedig olyanokat, melyeknél a teher sokkal nagyobbmérvű lesz, mint azoknál lehet, melyeket a teher alól ki akarnak vonni. A törvényjavaslattal
