Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-277
240 2 ' 7, országos ülés október 26-án, szombaton. 1888. Elismerem,tház.hogy a mi javaslatunk hatása gyanánt is lehetséges lesz kimutatni, hogy egyesek ezután bizonyos átmeneti cathegoriákban túl fognak terheltetni; de meg vagyok róla győződve, hogy t. barátom nem is ragaszkodott javaslatának minden apró részletéhez. Ragaszkodni fog az elvekhez, melyeket én is magaméivá tettem és a melyeket most bátor voltam kifejteni, de ahhoz, hogy például azon határ, a meddig a minimalis megterheltetés érvényesüljön, 10 vagy 15 forint legyen, azt hiszem, ő nem köti magát. Hiszen ezen felfogásának adott kifejezést akkoi*, mikor ő maga sem terjesztett elő formulázott javaslatot, hanem csak elveket, melyeknek a bizottsághoz való utasítását kérte. Én ennélfogva, ha például egyes esetekben ki is mutattatnék, hogy javaslatunk folytán itt vagy ott kivételesen túlterheltetések fordulhatnak elő, az engem nem fog álláspontunk helytelenségéről meggyőzni, mert hiszen a bizottságban az ily részleges kifogások eonsideratio tárgyává tétethetők és ezen bajokon ott valószínű*leg lehet majd segíteni. Az álláspont azonban helyes és merev ellentétben áll azon másik helytelen, mert bensőleg igazságtalan állásponttal, melyet a törvényjavaslat tényleg vall a magáénak, de a melyet én magamévá tenni soha sem fogok. (Helyeslés a baloldalon.) Meg vagyok róla győződve, t. ház, hogy ha ezt a törvényjavaslatot, a t. minister ur olyan parlament elé terjesztette volna, mely általános szavazatjog alapján ült össze, akkor biztos lehetett volna annak sorsa iránt, a mi javaslatunkat ellenben azon esetben is bátran oda merhetnők a parlament elé terjeszteni, (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Bátran megtehetnők ezt, mert abban semmiféle olyan elem nincs, a mely hármely osztály érdekét sértené, minthogy még a pótlék is, melyről itt szó van, ugy van contemplálva, hogy arra nézve az osztályok közt semmi különbség nem tétetik. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon) Én különben azt hiszem, hogy arra, hogy e javaslat ma, 41 évvel az urbériség eltörlése után ebben a házban könnyen keresztül legyen vihető, speciális kedvezményekre szükség nincs, mert ha e házat csak 800 ezer ember választotta is, meg vagyok róla győződve, hogy híven és önzetlenül kívánja képviselni 16 millió ember közös érdekeit. (Élénk tetszés a baloldalon.) Elfogadom Gulner t. képviselőtársam javaslatát. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Zay Adolf jegyző: Papp Elek! Papp Elek: T.ház! Azt hiszem, nem szorul indokolásra, hogy az alföldnek jó utakkal való behálózása közérdek s az egész országnak igen fontos közgazdasági kötelessége, mert hiszen, ha figyelembe veszszük azt, hogy az alföld, daczára annak, hogy az ország területének csak Va-át képezi, mégis nyers terményeiben az ország átlagos termésének felét hozza a piaczra, akkor bizonyára tisztában állhat mindnyájunk előtt, hogy most, a mikor ezen törvéayjavaslatnak tárgyalása folyamán arról van szó, hogy egyes törvényhatóságok az állam segélyezésében mikor és minő körülmények közt s mily arányban részesüljenek, most, a mikor ezen törvényjavaslatnak elfogadása esetében útépítési ügyünk egy új korszakba fog átlépni; azt hiszem, helyén levő dolog szóba hozni s megvilágítani azon kérdést, hogy vájjon az országban az állam költségein épült s aránytalanul felosztott utak által megzavart egyensúly miképen, mi módon és mennyiben fog helyrehozatni; mert az kétségbevonhatatlan tény, hogy ezen egyensúlynak helyrehozatala nélkül az alföld az ország többi vidékeivel szemben igen tetemesen meg lesz károsítva s a legnagyobb fokú méltánytalanság követtetik el; és én épen azon elvből kiindulva, a melyet az igen t. minister ur tegnapelőtti beszédében hangsúlyozott s mely szerint azt monda, hogy „azért nem lehetett a közmunka kezelését államivá tenni s az útadó-pótlékból országos költségen folytatni az utak továbbfejlesztését, azok kiépítését, mivel az által azon megye vagy vidék, mely eddig fejlesztette úthálózatát és sokat áldozott, adózott volna oly vármegyének, a mely útjait elhanyagolta." Ezt méltóztatott at. minister ur tegnapelőtti beszédében mondani és ebből kiindulva, én hiszem és remélem, hogy a t. minister ur indokoltnak fogja találni felszólalásomat s megengedi, hogy az alföldnek azon sajátos viszonyaira, hogy ne mondjam, igazságtalanságokra hivatkozzam, melyek szerint az alföldnek igen sok megyéje áldozott s hozzájárult az állami utak építéséhez, a nélkül, hogy az államutak építéséből bármily csekély hasznot is húzhatott volna. Ezek előre bocsátása után engedje meg a t. ház, hogy némely oly adatokat soroljak fel, a melyek felsorolását szükségesnek látom azért, hogy álláspontomat kellőleg megvilágítsam s felszólalásomnak jogosultságát a t. ház előtt érthetővé tegyem. Mindenekelőtt azon kérdéssel kívánok foglalkozni, hogy az alföld sokkal kisebb úthálózattal bir, különösen sokkal kevesebb országos úttal, mint az ország többi megyéi. Mint ugyanis az általam előterjesztendő statistikai adatok kitüntetik, t. ház, összesen 5,969.743 killométer állami út van. Ebből az alföldre esik 1.34185 kilométer, vagyis minden négy szögkilométerre esik 13*4 méter, holott az ország egész területére osztva fel az állami utakat, minden négyszög kilométerre 20*9 méter esik; csupán csak Zala megye az, melynek területén egy négyszögkilométerre 43.5 méter út jut. Mig tehát az egész országban az átlag 2 kilométer 20-9 méter, addig az alföldön 2 kilométer 13 méter. De vannak oly megyék is, melyekben egy talpalatnyi állami út nincs; ilyen pél-
