Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-275

202 szó. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) De addig, mig éveknek tapasztalása minket arra tanít, hogy azen egész hatalmas apparátus, mely a központi kormány kezében van, a melynek szálait ő tartja és mozgatja, túlnyomólag az uralkodó párt hatalmi szempontjainak szolgálatában áll, (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon) ne méltóztassanak csodálkozni azon, ha e jogkörnek minden kiterjesztését aggodalommal és féltékenységgel nézik még olyanok is a kik talán különben elvileg ez ellen kifogást nem tennének. (Helyeslés balfelől.) De, t. ház, habár ily féltékenység, ily aggodalom teljesen jogosult is: én nem ezen aggodalom szempontjából indulok ki akkor, midőn orgaiiieus törvények megalkotásáról van szó és nem ezen, különben j'ogosult aggodalom szempontjából bíráltam a jelenlegi törvényjavaslatnakközpontihatalom jogkörére vonatkozó intézkedéseit ; mert nézetem az, hogy organieus törvények megalkotásánál nem az az irányadó, vájjon az ember egy épen létező kormányt és annak politicai irányát helyesli-e. Hanem a dolog természete szerinti kormányzati attribútumok irányadók ; mert azzal a kormánynyal szemben, mely egy bizonyos időpontban a hatalmat kezeli, más parlamenti eszközök állanak rendelkezésre, hogy azok, a kik megelégedve nincsenek, ennek kifejezést adjanak ós ha a képviselőházban többséget nyernek, azt a kormányzatot meg is szüntessék. Tehát e törvényjavaslat tárgyalásánál távolról sem vezet minket a központi hatalom jogkörének megállapítására vonatkozó intézkedések bírálatában azon felfogás, melyet a jelenlegi kormány tevékenységéről táplálunk, hanem vezet minket a dolog természete. (Helyeslés a haloldalon.) Az a kormány nem létezik sem Magyarországon, sem másutt; sem olyan, a mely iránt bizalmatlan vagyok, sem olyan, a mely iránt a legmesszebb menő bizalommal viseltetem, a melyre én bírói íünctiót ruházni hajlandó volnék, különösen olyan esetben, midőn az állam, mint érdekelt fél áll egy másikkal szemben és amidőn anyagi hozzájárulás eldöntéséről van szó. (ElénJc helyeslés a baloldalon.) Az a kormány nem létezik, melynek ezen hatáskört megadjam. (Helyeslés a baloldalon.) És, t. ház, azt az általános igazságot, melyet ón is aláírok, hogy Magyarországon erős központi hatalomra van szükség és hogy a központi hatalomnak meg kell adni azt a jogkört, a mely a nagy nemzeti rzélok megvalósítására szükséges; ezt az általános álláspontot ne méltóztassék azután bő köpenyegül és ürügynek felhasználni, hogy ezen a czímen azután minden, a dolog természete által nemcsak nem indokolt, hanem kizárt, fontos és féltékenyen megőrizendő elvekbe ütköző jogkört derüre-borúra követeljenek. (Élénk helyeslés és tetszés a haloldalon.) Mert ha vannak Magyarországnak bizonyos különleges viszonyai, melyekre tekintettel kell 24-én, csütörtökön. 1888. lenni, vannak viszont az állami életnek bizonyos, nem szobatudósok által feltalált, hanem az életből levont oly követelményei,melyeket impune Magyarországon ép oly kevéssé lehet megsérteni, mint más országokban; melyek, ha , megsértetnek, Magyarországon ép ugy elvész a szabadság garantiája, mint másutt. És abban a tapasztalásban, azt hiszem, egyek lehetünk, hogy Magyarországon a politicai szabadság fentartása mindig volt oly szükséges garantiája a nemzeti lét fentartásának és biztosításának, mint a központi hatalom erőssége. (Helyeslés a baloldalon.) Azokat az általános szempontokat alkalmazzuk mi a most tárgyalás alatt levő kérdésekben, melyek a dolog természetéből, a központi kormánynak és a helyhatósági intézménynek természetéből folynak, tekintettel azokra a viszonyokra, melyek Magyarországon történelmileg kifejlődtek és tekintettel arra, hogy a magyarországi viszonyok közt a központi kormánynak talán nagyobb hatáskört kell adni, mint esetleg más országokban. Mert — kimondom egészen nyíltan (Halljuk! Halljuk!) — én azt a discretionális hatáskört, a melyet még Gcaal Jenő 1 barátom indítványa is magában foglal — mert ez is, ámbár bizonyom elvi korlátok közé helyezve, a mint az a dolog természete szerint máskép nem is lehet, bizonyos tekintetben discretionális hatáskör — nem tartom annyira elvileg, mint inkább országunk administrationális és különleges viszonyai által indokoltnak és igazoltnak. Hogy pedig t. barátom indítványa által helyesen vannak megállapítva azok az esetek, a melyekben a kormánynak a törvényhatósági úthálózat megállapítására és kiegészítésére befolyás nyújtható, erről engem az eddig lefolyt vita teljesen meggyőzött. Hiszen lehetett kétely arra nézve, hogy mi — ámbár a magunk körében beható tanácskozás után csak ezt a két esetet tartottuk olyannak, mely a központi kormány beavatkozására alapul szolgálhat — esetleg kifelejtettünk valamely oly szempontot, a melyet mások meglátnak. És ez esetben szívesen fogadtuk volna a kiegészítést; szívesen fogadtuk volna, hogy ezen szempontoknak esetleges kibővítése végett a kérdés a bizottsághoz visszautasittassék, szóval, szívesen vettünk volna minden oly módosítványt, vagy további eljárást, mely azon iparkodásunkat kiegészítette volna, hogy a ministeri beavatkozásnak köre — legalább nagy elvi határvonalakban — megállapittassék. De azt tapasztalom épen ezen vitának lefolyásából, hogy nekünk sikerült ezeket az eseteket, ezeket aprincipiális határvonalakat helyesen megállapítani; mert hiszen szakavatott oldalról — magának a ministernek részéről is — épen az a törekvés nyilvánult, hogy kimutassák azt, mennyire helytelen az a körülhatárolás, a mely 375. országos fllés októnei