Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-273

164 278, ersaftgos Illés október 22-én, kedden. 1889. kiemelni? Ki nagyobb barátja vagy ellensége a vármegyének, az-e, a ki az adott helyzettel számol és például a törvényhatósági utak végrehajtásánál választott alispán személyét teszi előtérbe, vagy az, a ki kijelenti, hogy a maga részéről a centralisatio híve, de a végrehajtási szolgálatot át akarja venni. Tehát ő barátja a vármegyének, én meg ellensége vagyok. Vannak logieai dolgok, melyeket nem szabad feszegetni. Mint a túloldalról már rég észrevettem, az administrativ dolgokban váltakoznak a nyilatkozatok ; egyszer halljuk az autonómia legélesebb védelmét, máskor emlegetni halljuk mindenféle kinövéseit és nem tudom miféle bajait, melyek orvoslandók. Én nem mondom, hogy a t. urak helytelenül járnak el; képzelek magamnak egyéni fogalmat ezekről a dolg-okról, de nem említem fel. mert a legnehezebb kérdések egyike az administratio kérdése, melynek megoldása körül mindenkinek megvan a maga kedvenez eszméje, de hogy két nap alatt oly ellentétes nyilatkozatok tétessenek az én rovásomra, ezt megérteni képes nem vagyok. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Magamhoz akarok ragadni mindent! Csak egy esetet említek fel, t. ház, hogy mennyire ragadok én mindent magamhoz. (Halliuk! Halljuk!) Az 1876: VI. törvényezikk alapján fennálló jelenlegi szabályok szerint a törvényhatóságok úthálózatát a közlekedésügyi minister állpítja meg. Ezen törvényjavaslat értelmében az úthálózatot a törvényhatóság közgyűlése állapítja meg s a ministernek csak annyiban van fentartva joga, a mennyiben azon úthálózat kiegészítését köz érdekből, magasabb szempontok érdekéből, vagy felfolyamotläs alapján indokoltnak találja. Méltóztassék megengedni a t. ház, hogy e kérdést kissé megvilágítsam, hogy mit jelent ez, mit ragadok én magamhoz, mi az, a mit egy kézzel adok, a. másik kézzel pedig vissza veszek'? Megvallom Őszintén, hogy mind a két kezemmel azt veszem ki ezen törvényjavaslat által. a mit a jó útrendszer megállapítása egyáltalán megkíván. Elvenni csak olyat lehet, a mi már megvan, már pedig a jelenlegi administratióval szemben, ezen törvény határozottan liberális álláspontra helyezkedik. Mondjuk, t. ház, hogy a törvény hatos ág megállapít egy úthálózatot, a melyből kiNagy egy utat, mely a szomszédos törvényhatóság hálózatába fel van véve s mely két vagy három megye úttestét képezi. Az egyik vármegy énem akarja utai közé felvenni a reá eső útszakaszt, mig a szomszédos két vármegye kiépítette a magáét. Mi történjék most a közbeeső vármegyével? Felírnak a ministerhez, kérik az orvoslást. Tehetetlenül álljak-e a törvényhatósággal szemben? Ne legyen-e jogom azt mondani: vedd fel ezen utat a hálózatba, mert ezen út oly fontossággal bir, hogy azt határozottan felveendőnek tartom az úthálózatba. Vagy van egy műtárgy a határon, melyet az egyik megye fentart, a másik nem akarja fentartani. Ki kényszerítheti ezt a törvényhatóságot, hogy ily esetben intézkedjék, ha erre nézve nincs a törvényben rendelkezés ? Beőthy Ákos t. képviselő ur gúnytárgyává tette a hadászati utakat. Elfogadom a satyrát, alávetem magamat szellemes megjegyzéseinek, nem veszem zokon még az ürömcsöppet sem, hanem gondolok valamit magamnak mellette. (Derültség a jobboldalon ) De mégis ilyen komoly dologgal tréfálni nem kellene, mert ha valaki, akkor mi vagyunk azok, a kiknek különös súlyt kell fektetnünk arra, hogy azok a hadászati utak kiépitessenek. Ismeri- e valaki Bereg vagy Mármaros megyét ? nincs-e azoknak irgalmatlan nehéz feladatuk hadügyi szempontból? Hát nem rendezendő-e ez az ügy? Veszély idején járhatatlan utak, megdönthető hidak képezzék-e ideálunkat, azért, mert a képviselő ur szíves volt paralizálni a hadügyminister és a központi kormány eljárását? T. ház, ez igen nagy feladat. Nem minden hadászati utat kezelhet közvetlenül az állam, hanem kell hogy a törvényhatóságok is tartsák fenn az utak egy részét; nem is fognak üres kézzel járni, hisz a törvényjavaslat szerint több mint félmillió az az összeg, a melyet az államnak ezek segélyezésére fordítania kell; csakhogy jövőre nem a minister saját megítélése, hanem törvényes kulcs alapján. Ha az állam participál a fontosabb állami utak fentartásában, akkor csak van joga ahhoz, hogy ily fontos igényeket a törvényhatóságok úthálózata körében érvényesíthessen is. (Helyeslés jobbfelöl,) Hát ez centralísatió ? A megyék hatáskörének absorbeálása? Szó sincs róla, bár meggyőződésem, hogy jő uti administratiót teljes decentralisatióval végrehajtani soha sem lehet. A mi decentralisáiható, az ki van adva: községi és közlekedési utak, pedig azoknak fontossága jövőre kétszeres, de azokra nézve csak annyiban tartom fenn a ministernek befolyását, a mennyiben az tájékozás végett és esetleges jogsérelem esetén szükséges. Még azt mondhatnák, hogy ott van a felfolyamodás, ha, valaki sértve érzi magát, tessék apellálni. Igaz, megvan ez most is törvényeinkben, de az a sajátságos és mig ezen nem segítünk az administratiónak nagy hézaga is lesz, hogy az érdekeltek a törvényt nem igen olvassák és nem ügyelnek arra, hogy mi történik a vármegyében és az apellátával sokkal később jönnek, mint a mily határidőt arra a törvény szab. Nem lehet tehát a jogvédelmet mindig az apeílátára bízni. Hozzájárul még az is, hogy egyes törvényhatóságok egész erejüket egyes járások útjainak I kiépítésére fordítják és a többi járást a legrosszabb