Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-273

27*. országos ülés oktéber 22-én, kedden. 1889. 165 utakon Nagyják czammogni. Ez az állapot feun nem tartható és én csak annyit vettem föl a tör­vénybe, a mennyit fölvehetek az 1844: IX., 1848 : XXX., 1886: XXI. törvényczikkek alapján és a mennyi már meg van állapítva az 1883 : XV. i­ezikkben, sőt — mint bátor voltam említeni — az 1876: VI. t.-czikk alapján még fennálló részét a törvényhitóságok hatáskörének még tágítottam is (Helyeslés jobbfelöl.) Hát ez nem centralisatio, a melyet oly gyűlöletes színben lehet odaállítani. Ez, szerény meggyőződésem szerint, szükséges intézkedési jogkör, amely törvényben szabályoz­ható és szabályozandó is, ha azt a nagy kérdést megakarjuk kellően oldani, akarunk e jövőre jó utakat, vagy sem ? (Élénk helyeslés jobbfélöl.) T. ház! Nem akarom kiemelni, hogy milyen nehéz és fáradságos ezen törvényjavaslatnak össze­állítása és milyen nehéz a különböző érdekeknek kielégítése; csak constatálhatom azt, hogy annyi sürgetés után a kormány végre kötelességének ismerte, hogy e törvényjavaslattal a ház elé lépjen és ha valaki ezért vádat vélne emelhetni a kor­mány ellen, hibázik, mert, t. ház, mint bátor vagyok ismételten hangsúlyoznia törvényjavaslat megállapítása hosszú időt vett igénybe, mely — ugy hiszem — a t. ház bölcs ítélete szerint nem is veszett kárba. És ha Papp t. képviselő ur azt kívánta, hogy a szentlélek szállja meg a többséget: én nem vagyok oly egoista, hogy ne kivánjam. hogy szállja meg őket is. Azt hiszem, hogy náluk több dolga lesz. (Élénk tetszés jobbfélöl.) Kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni méltóztassék. (Hosszan tartó zajos helyes­lés jobbfelöl.) , Elnöki Beőthy Ákos képviselő ur kívánja félreértett szavaiknak értelmét helyreállítani. Beőthy Ákos: T. ház! Nem annyira félre­értett szavaim értelmét akarom helyreigazítani, mint inkább személyes kérdésben kívánok felszó­lalni a t. minister ur támadása folytán. Én ezt is azért teszem, mert e támadás nem egészen új; ez régi insinuatio, melylyel nemcsak engem — a mi nagyon csekély dolog volna — hanem azt a pártot is szokták illetni^ melyben közreműködni szeren­csém van. A t. minister ur azt mondja, ha mi centralis­táknak mondjuk magunkat, hogy van mégis, hogy midőn a kormányzati hatalom kiterjesztéséről van szó, mi ezt megtagadjuk? Nincs ebbeu semmi ellenmondás, t. ház. Én megmondtam — lehet, hogy tévedek •— hogy mily nehéz helyzetben vagyunk a t. kormánynyal szemben, mikor oly hatáskört akar magára ruháztatni, melyet mi legitimnek nem tarthatunk. Nehéz helyzetben vagyunk azért, mert a kormány e hatáskört saját politikai czéljaira használja föl. És ha mi ezt engedjük, megrontjuk Magyarországon a közélet integritását és előmozdítjuk a servilismust. Nem új dolog ez, megtörtént ez másutt is, nemcsak itt. Méltóztassék megengedni, hogy idézzem egy nagyon kiváló és becsületes politi­kusnak, Thiersnek egy mondását. Szószerint nem emlékezem rá, de lényege ez volt. Thiers azt mondta egyszer Guizot ministernek. Az urak oda­vitték a francziákat, hogy ez ország, mely a kor­mányt természetes őrének és gyámolának tekintette, most fél a kormánytól, mint fél a házi tolvajtól, hogy míg az ember alszik, elorozza legdrágább kincseit. (Mozgás jobbfelöl.) Ismétlem, megtörtént másutt is, megtörtént itt is, hogy a kormány a saját hatalmát kortes­czélokra használja fel. (Zaj és mozgás jobbfélöl.) Elnök: At. képviselő ur sem szavai értelmét nem igazítja helyre, mert most ugyanazt mondja, a mit előbb, sem személyes támadásra nem vála­szol, mert ilyen nem is volt. Már pedig csak e két czímen van joga szólani. Beőthy Ákos: Bocsánatot kéiek, volt sze­mélyes támadás, még pedig a legünnepélyesebb positurában. (Derültség a baloldalon.) Egy szóval bevégzem, t. ház. Nincs ebben ellenmondás, hanem ez logicai consequentiája a t. kormány viselkedé­sének. Ennyit akartam mondani. (Élénk helyeslés balfelöl.) Baross Gábor kereskedelemügyi minis­ter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Vannak, a kik, ha még ugy készülnek reá és még oly ünnepélyes positurát vesznek fel, személyiségük jelentőségét egy hajszállal sem emelik; valamint hogy a t. képviselő ur egy hajszállal sem változtatott azon nézetemen, melyet különben eddig elhallgattam, hogy az ő szavait mindig a mérgelődós, a bosszan­kodás dictálja. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Zaj bal­felöl.) Én, t. ház, egy csöpp szóval sem insinuáltam, daczára annak , hogy a mint méltóztatnak emlé­kezni, a t. képviselő ur előző felszólalása erre bő anyagot szolgáltatott volna. (Ellenmondás balfelöl.) Én egy szóval sem reflectáltam arra, még csak azt sem mondtam el, a mit följ egyeztem, (Halljuk! Hall­juk!) hogy a t. képviselő ur egész felszólalása a komolyságnak és a komoly ügynek satj-rája volt. (Élénk helyeslés jobbfélöl, zaj és ellenmondás balfelöl.) Elnök: T. ház! A tanácskozást befejezett­nek nyilvánítom, következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a közutak és vámokról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtör­ténik.) A ház többsége a törvényjavaslatot általá­nosságban elfogadta, következnék most a részletes tárgyalás. Azt hiszem azonban, mintán a mai ülé­sen egy interpellatióra válasz is fog adatni, méltóz­tatik a részletes tárgyalást a holnapi ülésre halasz­tani. (Helyeslés.) Következik most azon válasz meghallgatása,

Next

/
Oldalképek
Tartalom